22. ~

Joon

Méterekről vér szagot éreztem. Egy pillanatra megálltam és belélegeztem egy jó nagy adagot a levegőből. Ez az édes, ínycsiklandó illat.. Kata! - még gyorsabban rohantam. 5 másodperc alatt ott voltam az étterem előtt, de nem láttam sehol senkit. Elindultam a vér szaga után, míg egy kis idő múlva egy zsákutcában, két konténer között megpillantottam Kata testét. Csak feküdt ott. Mozdulatlanul.
- Neeeem! - kiáltottam, ahogy a torkomon kifért, miközben odarohantam hozzá. - Nem! Kata! Ez nem lehet!
Teste szúrásnyomokkal volt tele, világos ruhája pedig csupa vörös vált már.
- Nem halhatsz meg! - arcomon egy könnycsepp gördült le, mikor eszembe jutott valami. Határozott mozdulattal a csuklómba haraptam, és Kata szájára szorítottam.
- Igyál, kicsim! Igyál, kérlek! Soha sem akartam ezt tenni veled, de nincs más választásom, nem halhatsz meg! Szeretlek! - szememből záporként hulltak a könnyeim. Lehajtottam a fejemet, felsóhajtottam, mikor megéreztem, hogy Kata kezd észhez térni.
- Kicsim! - kiáltottam fel, majd jó erősen magamhoz öleltem, és össze-vissza csókoltam a homlokát. Lassan kinyitogatta a szemeit.
- Joon! - mondta mosolyogva, majd a szájához kapott. - Ez..
- Az én vérem..
- Akkor én.. vagy mi történt?
Válaszul csak elfordítottam a fejem.
- Ez.. hát hű! - boldogan felkiáltott, majd megcsókolt, amit most sajnos nem tudtam viszonozni. Azt hittem ki fog akadni és finoman elküld melegebb éghajlatra, de nem. Bár ez hülyeség, hisz' múltkor szinte könyörgött, hogy változtassam át..
- Kérlek, ne haragudj!
- Miért haragudnék? Ne butáskodj! Így talán végre Min Yeon is békén hagy, vagy ha nem akármennyire szellem is, beverem a képét.. - felnevetett.
- Egyébként ki tette ezt veled?
- Menjünk haza.. utána mindent elmesélek.. - segítettem talpra állni, majd hazaballagtunk.

Kata

Egyszer csak a vér szaga csapott meg, és éreztem, hogy valaki a számra nyomta a kezét. Először csak belenyaltam. Mikor megbizonyosodtam róla, hogy ez bizony vér, szívni kezdtem. A vörös folyadék szinte felrobbant a számban. Majd egy ismerős hang éles késként hasított a levegőbe, és abban a pillanatban feleszméltem. Lassan kinyitottam a szemeimet.
- Joon! - szólaltam fel mosolyogva, majd gyorsan a számhoz kaptam, hogy megtöröljem. - Ez..
- Az én vérem..
- Akkor én.. vagy mi történt? - kérdőn meredtem rá. Ez azt jelenti, hogy akkor én is vámpírrá változtam, vagy fogok? Hiszen egy vámpír véréből ittam, de én.. meghaltam.. Tehát most feltámadtam, vagy mi.. Joon nem válaszolt, csak oldalra fordította a fejét. Vagyis igen. Vámpír lettem.
- Kérlek, ne haragudj!
- Miért haragudnék? Ne butáskodj! Így talán végre Min Yeon is békén hagy, vagy ha nem akármennyire szellem is, beverem a képét! - felkacagtam.
- Egyébként ki tette ezt veled?
- Menjünk haza.. utána mindent elmesélek.. - elhúztam a számat, majd feltápászkodtunk, és hazamentünk.
Miután minden ruhámat kidobtam a kukába, és vettem egy jó forró fürdőt, elmeséltem Joonnak a mai napomat. Azzal kezdtem, hogy drága Becky a munkatársam lett, és egész nap furcsán kedves volt velem. Majd nem sokkal, miután elváltunk egymástól, valaki leütött, utána pedig egy másik személy, akinek el volt takarva az arca megkéselt.
- Becky volt, igaz? - kérdezte dühösen.
- Nem tudom, igazából csak egy női alakot láttam, az arcát nem..
- És a ruhája?
- Joon, szerinted, hogy figyeljem valakinek a ruháját, miközben épp kést szurkál belém? - akadtam ki.
- Ne haragudj, csak tudod nagyon felbosszantott.. - magához húzott és átölelt, én pedig mellkasába fúrtam a fejemet.
- Ugye tudod, hogy sok mindent tanulnod? - kérdezte hosszas csend után.
- Azt hiszem - felsóhajtottam. - De majd csak holnap.. - felnevetett, majd egy puszit nyomott a fejemre.