20. Sós, fémes és fura

Joon

Nem sokkal később, hogy elküldtem az SMS-t, Mir hívott is.
- Szia! - támadtam le azonnal.
- Szia! Ezt.. nem szeretném.. vagyis nem igazán telefontéma..
- Akkor?
- Hát ha annyira tudni szeretnéd..
- Igen! - vágtam rá.
- Holnap, ha ráérsz akkor gyere el.
- Úgy lesz.
- Szia. - mielőtt én is elköszöntem volna tőle, lerakta.
Jó, holnap megtudom, de akkor is zavar, hogy még mindig nem tudom mi van vele. De nem azért vagyok vele ilyen, mert megtudtam, hogy szeret. Mindig is aggódtam érte, hisz' olyan mintha a testvérem lenne. - nyitok be a lépcsőházba, majd egy hangos 'Héj!'-t hallok.
- Óó, bocsánat! - vigyorgok Katára.
- Ugyan, már hozzászoktam. - nevetve megcsókolt, majd megindultunk felfelé a lépcsőn. Boldogan meséli el a napját, én pedig csak arra tudok gondolni, mi történhetett a maknae és a leader között.
- Figyeelsz? - megbökdösi az oldalam.
- Öhm.. persze.
- Látom.. - szemét forgatva beront a lakásába.

Kata

Úgy tűnik nálunk hagyománnyá vált, hogy egymásnak lökdössük az ajtót.
- Óó, bocsánat! - mondta széles mosollyal Joon.
- Ugyan, már hozzászoktam. - viháncolva megcsókoltam. Elmeséltem neki, hogy egész nap csak a plázában császkáltam, és rendesen bevásároltam. Majd megemlítettem a Beckyvel való találkozásunkat is, de azt nem, hogy egy csöppet kiosztottam.
- Figyeelsz? - fúrom ujjamat az oldalába.
- Öhm.. persze.
- Látom..
Ledobtam a ruhákkal teli szatyrokat a kanapéra, és én is lehuppantam rá.
- Elkalandoztam. Ne haragudj, kicsim! - letérdelt mellém és egy lágy csókot lehelt a számra, mire elvigyorodtam. Miért nem tudok rád soha haragudni?  - mosolyogva hátradöntöttem a földön és csípőjére ülve csókolni kezdtem.
- A fiúk már szeretnék, ha bemutatnálak nekik. Holnap ráérsz?
- Sajnos dolgozom.. - húztam el a számat. - De talán holnapután.
- Rend.. - mielőtt befejezte volna, ismét ajkaira tapadtam.
 Óvatosan elváltam ajkaitól, és felegyenesedtem.
- Ugye sosem fogsz elhagyni? - kérdeztem, közben pedig visszaültem a kanapéra.
- Ez meg miféle buta kérdés?
- Akiről mesélte, mikor elkalandoztál.. - forgattam meg újra a szemeimet - Becky, azt mondta meg fog szerezni.. Téged. Na meg, hogy hogyan lehet Lee Joonak, egy ilyen ronda, semmirekellő barátnője, mint én? - elszomorodva lehajtottam a fejem.
- Hmm.. mi a vércsoportja a lánynak? - megnyalta a száját.
- Joon! - elmosolyodtam és belebokszoltam a vállába.
- Te az enyém vagy és örökké szeretni foglak!
- Te pedig az enyém, és nem adlak senkinek! - húztam ki magam.
Felmászott rám és az ölembe ült.
- Fordítva jobban nézne ki, de mindegy.. - nevetett, majd mélyen a szemembe nézett.
- Szeretlek - suttogtam, mire vadul tépni kezdte ajkaimat.

Joon

- Szeretlek - motyogta, én pedig azonnal dús ajkaira tapadtam.
- Mhm.. most komolyan mi a vércsoportja? Őő.. Beckynek?
- Nem tudom - felnevetett.
- Várj itt, ha nem akarsz hányni.. - elmosolyodtam, majd átmentem a saját lakásomba. Betrappoltam a konyhába és kinyitottam a hatalmas fehér hűtőszekrényemet.
- Szent Isten! - kiáltott fel Kata meglepetten, bár inkább ijedtnek tűnt. Játékosan kiszámoltam melyiket vegyem ki a vérrel teli tömérdek tasak közül.
- Mondtam, hogy maradj! - akaratlanul is elnevettem magam arckifejezésén. - De egyébként, nyugi nem öltem meg senkit. Csupán csak.. kölcsönvettem a kórházból - közöltem vigyorogva. Kihúzta az egyik széket az asztal alól, lelült rá, majd kezeit álla alá helyezve meredt rám.
- Oké! - vállat vontam.
A konyhaszekrény legfelső fiókjából előszedtem egy ollót, gyorsan kinyitottam és inni kezdtem. Közben végig az arcát figyeltem. Inkább érdeklődve, mint undorodva figyelt.
- M- megkóstolhatom? - összevonta a szemöldökét, és egy kicsit oldalra hajtotta a fejét.
Majdnem kiköptem, mikor meghallotam mit szeretne.
- Biztos vagy benne?
Bólintott.
- Hát jó - levettem a polcról egy poharat és öntöttem egy keveset bele. - Tessék.
Szó nélkül belekortyolt, majd nyammogni kezdett.
- Na?
- Sós.. fémes.. fura.. - felpillantott rám, majd lehúzta az egészet, mintha csak víz lenne benne.

19. Álom

Kata

Becky nagyon sok mindent mesélt, és kiderült az is, hogy teljesen odáig van Lee Joonért. Ami vicces, hiszen ő az én barátom. Majdnem felnevettem, mikor azt mondta, hogy bármi áron megfogja magának szerezni. Egyébként furcsa, hogy pár pillanat alatt mennyire meg lehet gyűlölni egy személyt, ugyanis mikor már nem bírtam tovább és közöltem vele, hogy Lee Joon a pasim csak viháncolva annyit mondott:
- Jó vicc, Kata! Pont a te pasid lenne? Na nevettess már, kérlek!
- Nem muszáj elhinni. - kacsintottam rá.
- Jajj, ne haragudj! Nem azért, mert nem vagy aranyos, meg minden, de na.. Nyugodtan állíthatjuk, hogy vannak nálad sokkal szebb lányok is. - kezével meglibbentette a haját - Miért pont veled jönne össze? Ugyan, ne találj ki bolondságokat..
- Igazad van, Becky! - vigyorogtam rá. - Nem vagyok szép, nincs jó alakom, nincs sok pénzem.. de legalább nem vagyok egy beképzelt, öntelt, elkényeztetett kis ribanc fanpicsa, mint te! Hová tűnt a régi éned? Mi a fene lett veled? - kiáltottam rá, mire mindenki ránk szegezte a tekintetét.
Hátat fordítottam neki és kisiettem a plázából. Egyenesen hazafelé vettem az irányt.

Joon

Bár külön érkeztünk, de együtt mentünk haza. Mondjuk nem túl jó megfogalmazás ez így, hisz' én már nem velük lakom, de mindegy. Tehát együtt mentünk haza.
- Te Joon, nem akarod nekünk bemutatni a barátnődet? - kérdezte G.O, miután mindnyájan helyet foglaltunk a nappaliban.
- Nem tudom merjem-e elhozni hozzátok..
- Jól van, hyung! - forgatta meg a szemeit Thunder.
- Csak vicceltem. Majd egyik nap eljövünk, ígérem. - elmosolyogtam, mire a tübbiek éljenezni kezdtek, kivéve Mirt.
- Remek.. - motyogta a padlót mustrálva.
- Hozok valamit inni - pattant fel Seungho.
- Megyek veled - sietett utána a maknae.
Már lassan tíz perce, hogy kimentek. Nem hiszem, hogy olyan sokáig tartana kinyitni a hűtőt és kivenni belőle öt üveg ásványvizet, ezért fülelni kezdtem.
- .. Semmi.. hagyjál..
- .. Ugyan már.. Mir!.. Mondd el..
- Nem igaz? - bökdösött meg vigyorogva G.O.
- Öhm.. de, igen. - visszamosolyogtam, bár fogalmam sem volt miről beszélnek.
Újra fülelni kezdtem.
- .. M-mégis mit.. mit csinálsz? - azzal a kis maknae kitrappolt a konyhából, majd fel az emeletre.
Felugrottam, hogy utánamegyek,és megkérdezem, hogy mi történt, amiért így felrohant.

Mir

Felrohantam a szobámba és becsaptam magam mögött az ajtót, úgy hogy az majdnem kiesett a helyéről, de nem érdekelt. Ne érjen senki se hozzám, csak akkor, ha az a valaki Joon. - rávetődtem az ágyra és fejemet a párnába fúrtam. - Ami végül is képtelenség, hiszen Katát szereti... - morogtam magamban továbbra is. Majd hirtelen egy - még a pólón keresztül is hideg - kezet éreztem meg a derekamon.
- Mi a baj? - hallottam meg egy ismerős hangot, mire felkaptam a fejem.
- N-nincs s-semmi.. Miért?
- Akkor miért siettél ennyire és vágtad be úgy azt az ajtót?
- Nem érdekes.. - belenéztem barna szemibe, de kár volt. Elvesztem bennük és valahogy semerre sem találtam a kiutat. Hideg ujjaival megcirógatta az arcomat, amitől libabőrös lettem. Közelebb hajolt hozzám és lágyan megcsókolt. Hátamra fordultam és magamra húztam. Óvatosan ráült a csípőmre és ujjai a pólóm alá vándoroltak, mikor eszembe jutott Kata.
- Ezt.. nem.. lenne.. szabad..
- Nyugalom! - suttogta Joon, majd folytatta az előző munkáját és lassan leráncigálta rólam a felsőmet, majd eldobta a szoba egyik végébe. Azonnal rátámadt a hasamra és beborította apró, édes csókjaival, amiktől ismét jólesően kirázott a hideg. Miután végzett, levette magáról is a pólóját, és mikor megakart fordítani, felriadtam. Lihegve néztem körbe a szobámban, de Joon nem volt sehol sem, és még mindig rajtam volt a felsőm is. Felkaptam az éjjeliszekrényemről a telefonomat.
- Kaptam egy SMS-t.. - motyogtam, majd megnyitottam.
Mi történt a konyhában? Kérlek hívj fel, vagy valami. :) Joon
- Óh.. ezek szerint az egészet csak álmodtam.. Nem baj, Lee Joon. Álmomban legalább az enyém vagy. - ajkamba haraptam, és visszadőltem a párnáim közé.

18. Ismerős

Joon

Egész éjszaka mellette voltam és azon törtem a fejem, hogyan állíthatnám meg Min Yeont.. Csak egy dolog járt a fejemben, de nem!
- Nem foglak olyanná változtatni, mint amilyen én vagyok! - suttogtam, miközben arcát cirógattam.
- Pedig nincs más választás.. - óvatosan kinyitotta a szemeit.
Felkeltem az ágyról és az ablakhoz mentem még mielőtt valami olyat mondok, amit nagyon megbánnék. Kinyitottam és beleszippantottam a rajta beáramló friss, reggeli levegőbe, majd lassan visszasétáltam és újra lehuppantam Kata mellé.
- Ezt meg sem hallottam. - néztem rá szúrós szemekkel. - Egyébként... Jól vagy? Nem szédülsz vagy valami?
- Jól vagyok, nyugi! - elmosolyodott és adott egy puszit a számra. Majd a szekrényéhez tipegett, és előhalászott belőle két ruhadarabot, amit rögtön magára is vett.
- Na? - vigyorogva pördült egyet.
- Gyönyörű vagy! - odasiettem hozzá és megcsókoltam.
- Egy frászt! - a tükör elé állt és igazgatni kezdte magát. - A hajam is összevissza áll.. és nézd! Milyen táskásak a szemeim is.. Jézusom!
- Most fejezd be!
- Jóó, bocsi.. - lesütötte a szemeit.
Legszívesebben vele lettem volna egész nap, de sajnos mennem kellett. Megbeszéltem Seunghoval, hogy 11-re náluk leszek és együtt megyünk be a stúdióba, hogy felvegyük az új dalt.

Kata

- Nem foglak olyanná változtatni, mint amilyen én vagyok! - suttogta Joon.
- Pedig nincs más választás..- amint kimondtam szemei egy másodperc alatt tűzpirossá változtak, mintha lángolnának. Felugrott és az ablakhoz sietett. A hűs szellő az én arcomat is megcsapta. Ha Joon nem öl meg, akkor Min Yeon úgyis megteszi. Megfogok halni, és ha lehet választani inkább vámpírként - ha lehet így fogalmazni - élek tovább, minthogy koporsóba tegyenek és eltemessenek. Nem fogja feladni.. Szépen, lassan addig kínoz, míg bele nem halok. Tudom, érzem..
- Ezt meg sem hallottam. - újra egy lecsillapodott, barna szempárral néztem farkasszemet, bár hangján hallatszott a düh. -  Egyébként... Jól vagy? Nem szédülsz vagy valami?
- Jól vagyok, nyugi! - elmosolyodtam. Ha átváltoztatnál nem kellene ennyit aggódnod.
Miután felöltöztem, - és megtárgyaltuk Joonnal, hogy neki szanaszét álló hajjal, táskás szemekkel is tetszem - elment, mert ma elég sok dolga lesz. Én bedobtam egy szendvicset, majd úgy gondoltam elmegyek vásárolni, úgyis régen voltam már.
A hatalmas pláza közepén üldögélve egyszer csak odajött hozzám egy szőkésbarna hajú, középmagas lány.
- Kata! - kiáltotta a nevemet. Adott két puszit, majd meg is ölelt, én pedig csak döbbenten néztem rá.
- Ahj, nem ismersz meg, igaz? Régen rövid, fekete hajam volt, meg fogszabályzó, szemüveg.. - megforgatta a szemeit a számomra még mindig ismeretlen lány. Hirtelen felpattantam.
- Becky! Jajj, ne haragudj, hogy nem ismertelek meg!
Eszembe jutott, hogy mikor még Magyarországon laktunk eljött hozzám egy Rebecca nevű angol cserediák. Nagyon jóban voltunk. Sokat meséltem neki Koreáról, és megbeszéltük, hogy egyszer együtt eljövünk. Igen ám, csak mi kb. 1 évre rá tényleg ideköltöztünk a szüleimmel, és Beckyvel valahogy megszakadt a kapcsolatunk.

Joon

Múltkor azt mondták nem kell se kopognom, se csengetnem, ezért csak besétáltam. Rögtön egy félmeztelen Mirrel találtam magam szemben.
- Joon!
- Szia Mir! - vigyorogtam. - Múltkor azt mondtátok..
- Tudom.. Szia! - egyik kezével intett, majd gyorsan eltűnt a konyhába.
- Többiek? - kérdeztem, miközben utánasiettem.
- Elmentek.. - az órámra pillantottam. Elkéstem?
- Te miért nem mentél? - megvonta a vállát.
- Gondoltam megvárlak.. - kivett a hűtőből egy vizes palackot. - Mindjárt keresek egy pólót és akkor mehetünk is. - elmosolyodott, majd kiment a helyiségből.
Nagyon aranyos volt. Egész úton be nem állt a szája. Nem értettem mi történhetett vele ebben a pár napban, de nem bántam. Sőt! Kifejezetten örültem neki. Csak vigyorogva figyeltem, ahogy mesél és a kezével hadonászik. Nagyon édes volt.

17. Kórház

Kata

Nagy sötétség. Ennyi volt minden, amit láttam. Elindultam egyenesen. Fogalmam sem volt merre megyek, csak mentem.  Elkezdtem kapálózni a kezeimmel, remélve, hogy találok valamit, amibe belekapaszkodhatok, mert hirtelen megszédültem. Nem találtam semmit. Elestem, de mégsem. Zuhanni kezdtem. Össze-vissza csapkodtam a levegőben, majd egyszer csak megálltam. Meglepődtem. Szilárd talajra számítottam, ehelyett puhára "estem", mintha vattacukrok rengetege közé érkeztem volna. Szemeim azonnal kipattantak. Körülnéztem. Egy nagy fehér szobában voltam.
- Kata! - hallottam egy ismerős hangot.
- Joon! - ordítottam, vagyis szerettem volna, de egy árva hang nem jött ki a torkomon.
Elkezdtem rángatózni, közben segélykérően néztem Joonra.
- Nyugalom, kicsim! Nyugodj meg! - megsimogatta a kezem.
Behunytam a szemem és vettem egy nagy levegőt.
- Joon.. - mondtam újra. Halkan igaz, de hallottam a saját hangom. Elmosolyodtam.
- Miattam van ez az egész. Minden miattam van. - mielőtt bármit is mondhattam volna, folytatta. - Ne! Ne mondj semmit. Pihenned kell. Reggel túl sok vért vesztettel.. Istenem, de hülye vagyok.. Azonnal ide kellett volna hozzalak. Minden miattam történt. Sajnálom! Kérlek, ne haragudj rám!
- Lee Joon, most azonnal fogd be! Hogy pihenjek így, megmondod? És különben is mindenről csakis Én tehetek. Valamivel magamra haragítottam Min Yeont... Hát ez lett belőle. - hadartam.
- Ez nem így megy..
- Kérlek! Pihenni szeretnék, jó? Fogd be! - elvigyorodtam, lehúztam magamhoz és megcsókoltam.
Miután elváltunk, elhúzta a száját.
- Na mi az?
- Ez kevés volt ahhoz, hogy befogjam a számat.. - közölte huncut mosollyal az arcán.
Újra megcsókoltam hosszabban és szenvedélyesebben, majd hirtelen elfordultam. Köhögési roham tört rám.
- Minden rendben?
Nem tudtam válaszolni. Mikor elvettem a kezem a szám elől, a tenyerem véres volt. Rögtön Joonra pillantottam. Most nem történt semmi olyan, mint múltkor. Nem kapta el a fejét és a szeme sem lett sötétebb.
- Szólok egy orvosnak.. - azzal kiment a helyiségből.

Joon

Rohantam be a kórházba.
- Jó napot! Öhm.. Azt mondták ide hozták be Katát. Nem teljesen koreai... - Gondoltam így hátha megérti, hiszen még mindig nem tudtam a vezetéknevét.
- Áhh.. igen. - mondta kedvesen a recepciós és hozzátette azt is, hogy hol találhatom.
Bementem hozzá. Az ágyon feküdt és aludt. Odamentem hozzá és megsimogattam az arcát, majd odahúztam mellé egy széket és leültem. Figyeltem, ahogy szuszog. Ahogy minden egyes levegővételkor fel s le mozog a mellkasa.
Min Yeon, tudd, hogy utállak! Hogy a fenébe találhattalak én téged valamikor is vonzónak? Undorító vagy! Utállak, amiért ezt tetted Katával. Én vagyok az, akit gyűlölsz, nem Ő.. - felálltam és járkáltam a szobában, mikor megláttam, hogy Kata ébredezik.
Nevén szólítva odamentem mellé.
Mondani szeretett volna valamit, de a száját nem hagyta el egyetlen hang sem.
- Nyugalom, kicsim! Nyugodj meg! - megsimogattam a kezét.
Becsukta a szemeit és vett egy jó nagy levegőt.
- Joon.. - suttogta és édesen elmosolyodott.
- Miattam van ez az egész. Minden miattam van. - már nyitotta volna a száját újra, de folytattam. - Ne! Ne mondj semmit. Pihenned kell. Reggel túl sok vért vesztettel.. Istenem, de hülye vagyok.. Azonnal ide kellett volna hozzalak. Minden miattam történt. Sajnálom! Kérlek, ne haragudj rám!
- Lee Joon, most azonnal fogd be! Hogy pihenjek így, megmondod? És különben is mindenről csakis Én tehetek. Valamivel magamra haragítottam Min Yeont... Hát ez lett belőle.
- Ez nem így megy..
- Kérlek! Pihenni szeretnék, jó? Fogd be! - azzal lehúzott magához és megcsókolt.
- Na mi az?
- Ez kevés volt ahhoz, hogy befogjam a számat.. - közöltem egy pajkos vigyor kíséretében.
Újra megcsókolt, majd egyszer csak elfordult és köhögni kezdett.
- Minden rendben? - kérdeztem azonnal.
Nem válaszolt. A keze véres volt. Rögtön rám nézett.
- Szólok egy orvosnak.. - mondtam és kirohantam.
Odarohantam egy ápolónőhöz.
- Kérem! Szóljon egy orvosnak. Kata véreset köhögött és..
- Hogy mi?
- Jöjjön!
Meglepetten követett a nővérke. Mikor odaértünk nem találtuk sehol sem. Sem őt, sem a cuccait.
- Ez most valami vicc? - kérdezte az alacsony, fekete hajú hölgy, majd kitipegett.
- Hová tűntél? - kérdeztem suttogva.

Kata

Amíg Joon távol volt, gyorsan átöltöztem, összepakoltam és megpróbáltam feltűnés nélkül kiosonni a kórházból.  Besiettem a liftbe, majd kimentem az utcára. Közben írtam Joonak egy SMS-t. Itt vagyok lent a parkolóban." 5 perc múlva mellettem termett.
- Miért szöktél ki?
- Úgyse tudnak rajtam segíteni. Mindent, ami velem történik, Min Yeon irányít. Csak haza akarok menni. - nem szólt semmit, átölelt, majd hívott egy taxit és hazamentünk.
Felsiettünk a lakásomba, ahol rögtön bebújtam az én pihe-puha ágyikómba.

16. Csók

Kata

Joon a nappaliban várt, amíg feltakarítottam a tócsát.
- Én.. én hallottam valamit.. - mondtam neki, miután kiléptem a fürdőből.
Értetlenül nézett rám.
- A nevedet kiáltottam..
- De előtte.. - vettem egy nagy levegőt. - Előtte a semmiből előtört egy furcsa és ijesztő kacaj.
A kacaj szó hallatán ökölbe szorult a keze.
- Min Yeon? - kérdezte idegesen.
Elhúztam a számat és lehajtottam a fejemet, mire odajött hozzám és átölelt.
- Nem nyugszik.. De mi baja velem? - érdeklődtem.
- Min Yeon egy öntelt ribanc! Nem is értem, hogy szerethettem!- megpuszilta a fejem búbját. - De mi történt pontosan?
Elmeséltem neki szóról-szóra az egész sztorit.

Joon

Úgy éreztem menten felrobbanok. Min Yeon már nagyon idegesített, de az még jobban, hogy nem tudtam hogyan lehetne "legyőzni". Igazából volt egy ötletem, de nem.. Azt nem tehetem meg Katával.. Vagy.. de nem. Nem! Ezt a gondolatot ki kell vernem a fejemből!
Megsimogattam az ölemben édesdeden szundikáló Kata haját, aki lassan ébredezni kezdett. Rámosolyogtam, mire azonnal felpattant.
- Hány óra van? - berohant a szobájába és nekiállt vetkőzni, majd öltözni. - El fogok késni! - szinte kiabálta, mikor a fürdőszoba felé vette az irányt.
- Nyugalom, kicsim!- mondtam nevetve.
Átugrottam a lakásomba és én is átöltöztem.
- Mehetünk? - kérdezte idegesen.
- Mehetünk. - mosolyodtam el.
Fél úton megálltunk.
- Na én megnézem a srácokat, már régen beszéltünk. Este találkozunk,jó?
Bólintott.
- Rendben. Szeretlek! - átölelt és adott egy csókot.

Kata

Gyorsan összekaptam magam és indultam is a munkába. Joon félig elkísért, mert neki a másik irányba kellett mennie. Azt mondta meglátogatja a fiúkat.
Mikor beértem az étterembe, azonnal átöltöztem, majd nekiláttam a dolgozni. Éppen akkor érkezett meg egy viszonylag normálisnak tűnő család. Mikor a lányra pillantottam, megborzongtam. Kiköpött Min Yeon volt. Nem,nem.. biztosan csak képzelődöm. - mondtam magamban, majd elfordultam és kimentem a konyhába. Felvettem 2 jól megpakolt tányért és vissza kimentem velük. Valami furcsa érzést fogott el, mintha muszáj lenne ránéznem a lányra. Nem tudom miért, de úgy éreztem muszáj. Ő is engem nézett. Tekintete félelmetes volt. Szemei mintha izzottak volna. Hirtelen újra rám tört az a rémes fejfájás, de nem törődtem vele, mentem tovább. Az orrom most szerencsére nem vérzett. Mikor az asztalhoz értem a tányérok kiestek a kezemből, összerogytam és elájultam.

Joon

Megérkeztem. Hű,de régen jártam már itt. Be kell vallanom, hogy azért hiányzik.. - csengettem és vártam.
- Joon! - kiáltott fel Thunder, amint meglátott.
- Szevasz! - üdvözöltem vidáman. - Bemehetek?
- Ez hülye kérdés. Csengetned sem kellett volna. Ez a..
-..te házad is, attól függetlenül, hogy már nem laksz itt. - fejezte be a mondatot G.O.
- Jól van. - vigyorogva bementem.
Köszöntem Seunghonak és Mirnek is. Jó sokáig elbeszélgettünk, de Mir nem igazán szólalt meg. Alig nézett rám.. Idő közben elszivárogtak a  többiek és csak ketten maradtunk.
-Hát.. magunkra maradtunk. - mondta egy gyors mosoly kíséretében. - Én megyek és eszek valamit. - azzal felpattant és kiment a konyhába.
Utánaszaladtam.
- Mir! Mi a baj?
- Mi lenne? - nézett rám értetlenül, mintha nem tudta volna, hogy miről beszélek, közben pedig idegesen keresgélt a hűtőben.
- Ne csináld már! Kérlek, mondd meg mi..
- Szerinted? - szinte kiabálta. - Tudod milyen szar a viszonzatlan szerelem?
- Halkabban.. - megfogtam a kezét és kihúztam az udvarra, onnan pedig a garázsba.
Megálltunk egymással szemben és hallgattunk.
- Na most kiabálj! - mondtam, mire lehajtotta a fejét. - Nem.. nem tudom milyen a viszonzatlan szerelem, de gondolom, hogy nem valami kellemes érzés. Sajnálom..
- Nincs mit sajnálnod.. Én vagyok a hülye.. - aranyosan mosolyogva felnézett rám.
- Ne beszélj butaságokat! - megvonta a vállát.
Újra minden elcsendesedett. Már egy ideje hol ajkaimat, hol pedig szemeimet nézte.
- Csak.. csak egy.. - újból a földet kezdte el bámulni. - mindegy..
- Csak egy mi, Mir? - álla alá nyúltam és felemeltem a fejét.
- Hülyeség, hagyjuk. - elmosolyodott.
- Kérlek!
- Csak egy csókot kérek.. és ígérem kiverem a fejemből a gondolatot, hogy mi egyszer összejövünk.
- Ez valóban hülyeség, mert ha most megcsókollak, még inkább vágyni fogsz rám.- elmosolyodtam, de nem hagytam, hogy válaszoljon.
Gyengéden ajkaira tapadtam. Nem tudom mi ütött belém. Azt hiszem megsajnáltam. És Kata? Lassan elváltam Mir puha, édes ajkaitól.
- Nekem most mennem kell. Szia Mir!
Mintha kővé dermedt volna. nem szólt semmit, csak állt ott üveges tekintettel.
Nem mentem be elköszönni a többiektől, hanem azonnal Kata munkahelye felé vettem az irányt.
Nem volt ott.
- Kata hol van? - érdeklődtem idegesen egy másik pincérlánytól.
- Kórházban. Elájult és bevitték.
Egy pillanatra elképedtem, majd kiviharzottam az étteremből.                                                                                  

15. Vér

Kata

Azt álmodtam,hogy egy csodálatos éjszakát töltöttem együtt Joonnal. Sóhajtottam és kinyitottam a szememet. Joon ott feküdt mellettem. Nyújtózkodtam, majd hozzábújtam és megpusziltam az arcát.
- Akkor nem csak álom volt ez az éjszaka? - kérdeztem vigyorogva.
- Nekem valósnak tűnt.. - mosolyogva megpuszilta a homlokomat.
Átdobtam rajta az egyik lábamat és átkaroltam. Fejemet a mellkasára hajtottam és hallgatóztam. Hátha meghallok egyetlen szívdobbanást is.. de semmi. Nem értem miért csináltam, hisz' tudtam,hogy vámpír, ami annyit tesz,hogy... halott. Csalódottan felsóhajtottam, majd megragadtam a kezét.
- Gyere! - mondtam és felhúztam.
- Hová? - kérdezte meglepetten.
- Hát fürdeni.
Lassan feltápászkodtunk és kimentünk a fürdőbe. Mivel egyikünkön se volt ruha, beálltunk a kabinba és megnyitottam a csapot. Szemeimmel követtem, ahogy a vízcseppek száguldoznak lefelé Joon tökéletes testén. Óvatosan állam alá nyúlt és felemelte a fejem. Egy ideig csak néztük egymást. Teljesen elmerültem gyönyörű,barna szemeiben. Édesen vigyorgott, majd megcsókolt. Közben ujjaim a hátán járkáltak fel-alá. Egyik tenyerét a derekamra tapasztotta és közelebb rántott magához. Mikor megéreztem odalent valamit, belemosolyogtam a csókba. Elvált tőlem és hirtelen hátat fordított.
- Francba! Bocsi! - közölte.
- Nincs semmi baj, nyugalom! - közelebb léptem hozzá és hátulról átkaroltam.
- Dehogy.. ühm.. - halkan felnyögött, mert egyik kezemmel gyengéden megmarkoltam férfiasságát. - Kata, mit csinálsz?
Válasz helyett megpusziltam a vállát, majd lassan mozgatni kezdtem a kezem.

Joon

A plafont bámulva gondolkodtam. még sosem éreztem magam ilyen jól valakivel, mint Katával. Tökéletes volt az éjszaka. Sőt! Az egész tegnapi nap az volt. Nagyot nyújtózkodott és hozzám bújt. Apró puszit lehelt az arcomra.
- Akkor nem csak álom volt ez az éjszaka? - érdeklődött vidáman.
- Nekem valósnak tűnt.. - mosolyogtam és homlokon csókoltam.
Egyik lábát áthajította rajtam, fejét pedig a mellkasomra tette. Édesen szuszogva várt valamire, majd kisvártatva felsóhajtott. Megfogta a kezemet és felhúzott.
- Gyere!
- Hová?
- Hát fürdeni.
Kibattyogtunk a fürdőbe és beálltunk a zuhany alá. Megnyitotta a csapot, amiből kellemes, langyos vízsugár folyt ki. Tekintetemmel végigkísértem a cseppeket Kata testén, egészen a földig. Felnéztem és láttam, hogy ő is ugyanígy tette. Álla alá nyúlva felemeltem a fejét. egy ideig némán figyeltük egymást, majd megcsókoltam. Ahogy egymáshoz érnek az ajkaink, úgy érzem, mintha valami drogot szívtam volna. Egyre jobban kívánom és kívánom. Nem tudok leállni. Akarom! Kezei közben lágyan cirógatták a hátamat. Derekánál fogva még közelebb rántottam, mire belemosolyogott a csókba. Értettem, hogy miért. Megint nem tudtam uralkodni magamon. Azonnal megfordultam.
- Francba! Bocsi!
- Nincs semmi baj, nyugalom! - mondta édesen és törékeny karjaival óvatosan átkarolt.
- Dehogy.. ühm.. - nem bírtam megállni, felnyögtem. Kata keze a hímtagomra vándorolt, amit gyengéden meg is szorított. - Mit csinálsz?
Válaszként egy puszit kaptam a vállamra, semmi mást. Lassan elkezdte mozgatni a kezét. Egyre nagyobb nyögéseket hallattam, így egyre gyorsabb tempóra váltott.
- K-köszönöm.. - visszafordultam hozzá és megcsókoltam.
- Igazán nincs mit. - közölte pajkos vigyorral az arcán.
Megmosakodtunk, majd kiléptünk a kabinból és megtörölköztünk. Kata átment a lakásába, hogy tiszta ruhát tudjon húzni.
- 2 perc és itt vagyok. - mondta mosolyogva.
Felöltöztem és vártam.

Kata

Besiettem a szobámba és kinyitottam a szekrényemet. Tiszta fehérneműt húztam, majd egy farmer rövidnadrágot és egy zöld színű trikót is magamra kaptam. A fürdőben megfésülködtem és össze akartam kötni a hajamat, mikor szörnyű fejfájás tört rám. Lerogytam a földre. Kezem közé fogtam  a fejemet és nyomkodtam, hátha elmúlik tőle. Hülyeség volt. Vörös cseppek jelentek meg a combomon. Egyre több. Orromhoz kaptam és a kezem is csupa vér lett. A fájás is egyre erősödött, ahogy az orrom vére is egyre jobban folyt. Nehezen feltápászkodtam és egy törölköző után nyúltam. Megnyitottam a csapot és alá tartottam, közben egyik kezemet végig az orrom előtt tartottam. Belenéztem a tükörbe és szép lassan minden elhomályosult. Hirtelen előtört a semmiből egy gúnyos kacagás. A fejem óriásit koppant a padlón. Még annyit hallottam, hogy valaki a nevemet mondta. Bár inkább kiabálta. Azt hiszem Joon volt az.

Joon

Azt mondta 2 perc. Már lassan 10 perce elment. - idegesen járkáltam a szobában. Megálltam és hallgatózni kezdtem. De egy árva mozgást sem hallok. Csak.. csak.. lassuló szívverést. Kata! - átrohantam a lakásába. A fürdőben volt és a földön feküdt félige eszméletlenül. Körülötte minden csupa vér volt.
- Kata! - amint megéreztem vérének csábító illatát, azt hittem menten neki rontok és valami olyasmit teszek, ami miatt egy életen át gyűlölném magam. Ami mondjuk hülyeség, hisz' meddig fogok én még élni?
Próbáltam nem a vérre koncentrálni és odamentem Katához. Vigyázva felemeltem és a zuhany alá vittem. Egyik kezemmel tartottam, másikkal megnyitottam a csapot. Sikerült nagyjából lemosnom róla a vért, majd láttam, hogy nyitogatja a szemeit. Elzártam a csapot és lecsúsztam vele a földre.
- Joon.. - motyogta a nevemet.
Belepusziltam csuromvizes hajába és szorosan magamhoz öleltem.
- M-mi történt? - kérdezte félve.
- Ezt szeretném én is tudni..
Felálltunk és mikor kiléptünk a kabinból Kata kicsit megtántorodott.
- Minden rendben? - kérdeztem rögtön.
- P-persze.. - lenézett a szoba közepén álló vértócsára, majd vissza rám. - Menj! Feltakarítom. - elmosolyodott.
- Nyugalom! Tudok uralkodni magamon. És különben is neked el kéne menni egy orvoshoz. Elég sok vért vesztettél.
- Lee Joon! Mondtam már, hogy semmi bajom! Nem megyek orvoshoz! - szúrós tekintettel nézett rám.
- Kérlek. - bevettem a legaranyosabb nézésemet.
- Jó. Ha újra szédülök vagy valami egyéb, majd elmegyek. De addig nem.
Felsóhajtottam.
- Oké.