Joon
Nem sokkal később, hogy elküldtem az SMS-t, Mir hívott is.- Szia! - támadtam le azonnal.
- Szia! Ezt.. nem szeretném.. vagyis nem igazán telefontéma..
- Akkor?
- Hát ha annyira tudni szeretnéd..
- Igen! - vágtam rá.
- Holnap, ha ráérsz akkor gyere el.
- Úgy lesz.
- Szia. - mielőtt én is elköszöntem volna tőle, lerakta.
Jó, holnap megtudom, de akkor is zavar, hogy még mindig nem tudom mi van vele. De nem azért vagyok vele ilyen, mert megtudtam, hogy szeret. Mindig is aggódtam érte, hisz' olyan mintha a testvérem lenne. - nyitok be a lépcsőházba, majd egy hangos 'Héj!'-t hallok.
- Óó, bocsánat! - vigyorgok Katára.
- Ugyan, már hozzászoktam. - nevetve megcsókolt, majd megindultunk felfelé a lépcsőn. Boldogan meséli el a napját, én pedig csak arra tudok gondolni, mi történhetett a maknae és a leader között.
- Figyeelsz? - megbökdösi az oldalam.
- Öhm.. persze.
- Látom.. - szemét forgatva beront a lakásába.
Kata
Úgy tűnik nálunk hagyománnyá vált, hogy egymásnak lökdössük az ajtót.- Óó, bocsánat! - mondta széles mosollyal Joon.
- Ugyan, már hozzászoktam. - viháncolva megcsókoltam. Elmeséltem neki, hogy egész nap csak a plázában császkáltam, és rendesen bevásároltam. Majd megemlítettem a Beckyvel való találkozásunkat is, de azt nem, hogy egy csöppet kiosztottam.
- Figyeelsz? - fúrom ujjamat az oldalába.
- Öhm.. persze.
- Látom..
Ledobtam a ruhákkal teli szatyrokat a kanapéra, és én is lehuppantam rá.
- Elkalandoztam. Ne haragudj, kicsim! - letérdelt mellém és egy lágy csókot lehelt a számra, mire elvigyorodtam. Miért nem tudok rád soha haragudni? - mosolyogva hátradöntöttem a földön és csípőjére ülve csókolni kezdtem.
- A fiúk már szeretnék, ha bemutatnálak nekik. Holnap ráérsz?
- Sajnos dolgozom.. - húztam el a számat. - De talán holnapután.
- Rend.. - mielőtt befejezte volna, ismét ajkaira tapadtam.
Óvatosan elváltam ajkaitól, és felegyenesedtem.
- Ugye sosem fogsz elhagyni? - kérdeztem, közben pedig visszaültem a kanapéra.
- Ez meg miféle buta kérdés?
- Akiről mesélte, mikor elkalandoztál.. - forgattam meg újra a szemeimet - Becky, azt mondta meg fog szerezni.. Téged. Na meg, hogy hogyan lehet Lee Joonak, egy ilyen ronda, semmirekellő barátnője, mint én? - elszomorodva lehajtottam a fejem.
- Hmm.. mi a vércsoportja a lánynak? - megnyalta a száját.
- Joon! - elmosolyodtam és belebokszoltam a vállába.
- Te az enyém vagy és örökké szeretni foglak!
- Te pedig az enyém, és nem adlak senkinek! - húztam ki magam.
Felmászott rám és az ölembe ült.
- Fordítva jobban nézne ki, de mindegy.. - nevetett, majd mélyen a szemembe nézett.
- Szeretlek - suttogtam, mire vadul tépni kezdte ajkaimat.
Joon
- Szeretlek - motyogta, én pedig azonnal dús ajkaira tapadtam.- Mhm.. most komolyan mi a vércsoportja? Őő.. Beckynek?
- Nem tudom - felnevetett.
- Várj itt, ha nem akarsz hányni.. - elmosolyodtam, majd átmentem a saját lakásomba. Betrappoltam a konyhába és kinyitottam a hatalmas fehér hűtőszekrényemet.
- Szent Isten! - kiáltott fel Kata meglepetten, bár inkább ijedtnek tűnt. Játékosan kiszámoltam melyiket vegyem ki a vérrel teli tömérdek tasak közül.
- Mondtam, hogy maradj! - akaratlanul is elnevettem magam arckifejezésén. - De egyébként, nyugi nem öltem meg senkit. Csupán csak.. kölcsönvettem a kórházból - közöltem vigyorogva. Kihúzta az egyik széket az asztal alól, lelült rá, majd kezeit álla alá helyezve meredt rám.
- Oké! - vállat vontam.
A konyhaszekrény legfelső fiókjából előszedtem egy ollót, gyorsan kinyitottam és inni kezdtem. Közben végig az arcát figyeltem. Inkább érdeklődve, mint undorodva figyelt.
- M- megkóstolhatom? - összevonta a szemöldökét, és egy kicsit oldalra hajtotta a fejét.
Majdnem kiköptem, mikor meghallotam mit szeretne.
- Biztos vagy benne?
Bólintott.
- Hát jó - levettem a polcról egy poharat és öntöttem egy keveset bele. - Tessék.
Szó nélkül belekortyolt, majd nyammogni kezdett.
- Na?
- Sós.. fémes.. fura.. - felpillantott rám, majd lehúzta az egészet, mintha csak víz lenne benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése