16. Csók

Kata

Joon a nappaliban várt, amíg feltakarítottam a tócsát.
- Én.. én hallottam valamit.. - mondtam neki, miután kiléptem a fürdőből.
Értetlenül nézett rám.
- A nevedet kiáltottam..
- De előtte.. - vettem egy nagy levegőt. - Előtte a semmiből előtört egy furcsa és ijesztő kacaj.
A kacaj szó hallatán ökölbe szorult a keze.
- Min Yeon? - kérdezte idegesen.
Elhúztam a számat és lehajtottam a fejemet, mire odajött hozzám és átölelt.
- Nem nyugszik.. De mi baja velem? - érdeklődtem.
- Min Yeon egy öntelt ribanc! Nem is értem, hogy szerethettem!- megpuszilta a fejem búbját. - De mi történt pontosan?
Elmeséltem neki szóról-szóra az egész sztorit.

Joon

Úgy éreztem menten felrobbanok. Min Yeon már nagyon idegesített, de az még jobban, hogy nem tudtam hogyan lehetne "legyőzni". Igazából volt egy ötletem, de nem.. Azt nem tehetem meg Katával.. Vagy.. de nem. Nem! Ezt a gondolatot ki kell vernem a fejemből!
Megsimogattam az ölemben édesdeden szundikáló Kata haját, aki lassan ébredezni kezdett. Rámosolyogtam, mire azonnal felpattant.
- Hány óra van? - berohant a szobájába és nekiállt vetkőzni, majd öltözni. - El fogok késni! - szinte kiabálta, mikor a fürdőszoba felé vette az irányt.
- Nyugalom, kicsim!- mondtam nevetve.
Átugrottam a lakásomba és én is átöltöztem.
- Mehetünk? - kérdezte idegesen.
- Mehetünk. - mosolyodtam el.
Fél úton megálltunk.
- Na én megnézem a srácokat, már régen beszéltünk. Este találkozunk,jó?
Bólintott.
- Rendben. Szeretlek! - átölelt és adott egy csókot.

Kata

Gyorsan összekaptam magam és indultam is a munkába. Joon félig elkísért, mert neki a másik irányba kellett mennie. Azt mondta meglátogatja a fiúkat.
Mikor beértem az étterembe, azonnal átöltöztem, majd nekiláttam a dolgozni. Éppen akkor érkezett meg egy viszonylag normálisnak tűnő család. Mikor a lányra pillantottam, megborzongtam. Kiköpött Min Yeon volt. Nem,nem.. biztosan csak képzelődöm. - mondtam magamban, majd elfordultam és kimentem a konyhába. Felvettem 2 jól megpakolt tányért és vissza kimentem velük. Valami furcsa érzést fogott el, mintha muszáj lenne ránéznem a lányra. Nem tudom miért, de úgy éreztem muszáj. Ő is engem nézett. Tekintete félelmetes volt. Szemei mintha izzottak volna. Hirtelen újra rám tört az a rémes fejfájás, de nem törődtem vele, mentem tovább. Az orrom most szerencsére nem vérzett. Mikor az asztalhoz értem a tányérok kiestek a kezemből, összerogytam és elájultam.

Joon

Megérkeztem. Hű,de régen jártam már itt. Be kell vallanom, hogy azért hiányzik.. - csengettem és vártam.
- Joon! - kiáltott fel Thunder, amint meglátott.
- Szevasz! - üdvözöltem vidáman. - Bemehetek?
- Ez hülye kérdés. Csengetned sem kellett volna. Ez a..
-..te házad is, attól függetlenül, hogy már nem laksz itt. - fejezte be a mondatot G.O.
- Jól van. - vigyorogva bementem.
Köszöntem Seunghonak és Mirnek is. Jó sokáig elbeszélgettünk, de Mir nem igazán szólalt meg. Alig nézett rám.. Idő közben elszivárogtak a  többiek és csak ketten maradtunk.
-Hát.. magunkra maradtunk. - mondta egy gyors mosoly kíséretében. - Én megyek és eszek valamit. - azzal felpattant és kiment a konyhába.
Utánaszaladtam.
- Mir! Mi a baj?
- Mi lenne? - nézett rám értetlenül, mintha nem tudta volna, hogy miről beszélek, közben pedig idegesen keresgélt a hűtőben.
- Ne csináld már! Kérlek, mondd meg mi..
- Szerinted? - szinte kiabálta. - Tudod milyen szar a viszonzatlan szerelem?
- Halkabban.. - megfogtam a kezét és kihúztam az udvarra, onnan pedig a garázsba.
Megálltunk egymással szemben és hallgattunk.
- Na most kiabálj! - mondtam, mire lehajtotta a fejét. - Nem.. nem tudom milyen a viszonzatlan szerelem, de gondolom, hogy nem valami kellemes érzés. Sajnálom..
- Nincs mit sajnálnod.. Én vagyok a hülye.. - aranyosan mosolyogva felnézett rám.
- Ne beszélj butaságokat! - megvonta a vállát.
Újra minden elcsendesedett. Már egy ideje hol ajkaimat, hol pedig szemeimet nézte.
- Csak.. csak egy.. - újból a földet kezdte el bámulni. - mindegy..
- Csak egy mi, Mir? - álla alá nyúltam és felemeltem a fejét.
- Hülyeség, hagyjuk. - elmosolyodott.
- Kérlek!
- Csak egy csókot kérek.. és ígérem kiverem a fejemből a gondolatot, hogy mi egyszer összejövünk.
- Ez valóban hülyeség, mert ha most megcsókollak, még inkább vágyni fogsz rám.- elmosolyodtam, de nem hagytam, hogy válaszoljon.
Gyengéden ajkaira tapadtam. Nem tudom mi ütött belém. Azt hiszem megsajnáltam. És Kata? Lassan elváltam Mir puha, édes ajkaitól.
- Nekem most mennem kell. Szia Mir!
Mintha kővé dermedt volna. nem szólt semmit, csak állt ott üveges tekintettel.
Nem mentem be elköszönni a többiektől, hanem azonnal Kata munkahelye felé vettem az irányt.
Nem volt ott.
- Kata hol van? - érdeklődtem idegesen egy másik pincérlánytól.
- Kórházban. Elájult és bevitték.
Egy pillanatra elképedtem, majd kiviharzottam az étteremből.