17. Kórház

Kata

Nagy sötétség. Ennyi volt minden, amit láttam. Elindultam egyenesen. Fogalmam sem volt merre megyek, csak mentem.  Elkezdtem kapálózni a kezeimmel, remélve, hogy találok valamit, amibe belekapaszkodhatok, mert hirtelen megszédültem. Nem találtam semmit. Elestem, de mégsem. Zuhanni kezdtem. Össze-vissza csapkodtam a levegőben, majd egyszer csak megálltam. Meglepődtem. Szilárd talajra számítottam, ehelyett puhára "estem", mintha vattacukrok rengetege közé érkeztem volna. Szemeim azonnal kipattantak. Körülnéztem. Egy nagy fehér szobában voltam.
- Kata! - hallottam egy ismerős hangot.
- Joon! - ordítottam, vagyis szerettem volna, de egy árva hang nem jött ki a torkomon.
Elkezdtem rángatózni, közben segélykérően néztem Joonra.
- Nyugalom, kicsim! Nyugodj meg! - megsimogatta a kezem.
Behunytam a szemem és vettem egy nagy levegőt.
- Joon.. - mondtam újra. Halkan igaz, de hallottam a saját hangom. Elmosolyodtam.
- Miattam van ez az egész. Minden miattam van. - mielőtt bármit is mondhattam volna, folytatta. - Ne! Ne mondj semmit. Pihenned kell. Reggel túl sok vért vesztettel.. Istenem, de hülye vagyok.. Azonnal ide kellett volna hozzalak. Minden miattam történt. Sajnálom! Kérlek, ne haragudj rám!
- Lee Joon, most azonnal fogd be! Hogy pihenjek így, megmondod? És különben is mindenről csakis Én tehetek. Valamivel magamra haragítottam Min Yeont... Hát ez lett belőle. - hadartam.
- Ez nem így megy..
- Kérlek! Pihenni szeretnék, jó? Fogd be! - elvigyorodtam, lehúztam magamhoz és megcsókoltam.
Miután elváltunk, elhúzta a száját.
- Na mi az?
- Ez kevés volt ahhoz, hogy befogjam a számat.. - közölte huncut mosollyal az arcán.
Újra megcsókoltam hosszabban és szenvedélyesebben, majd hirtelen elfordultam. Köhögési roham tört rám.
- Minden rendben?
Nem tudtam válaszolni. Mikor elvettem a kezem a szám elől, a tenyerem véres volt. Rögtön Joonra pillantottam. Most nem történt semmi olyan, mint múltkor. Nem kapta el a fejét és a szeme sem lett sötétebb.
- Szólok egy orvosnak.. - azzal kiment a helyiségből.

Joon

Rohantam be a kórházba.
- Jó napot! Öhm.. Azt mondták ide hozták be Katát. Nem teljesen koreai... - Gondoltam így hátha megérti, hiszen még mindig nem tudtam a vezetéknevét.
- Áhh.. igen. - mondta kedvesen a recepciós és hozzátette azt is, hogy hol találhatom.
Bementem hozzá. Az ágyon feküdt és aludt. Odamentem hozzá és megsimogattam az arcát, majd odahúztam mellé egy széket és leültem. Figyeltem, ahogy szuszog. Ahogy minden egyes levegővételkor fel s le mozog a mellkasa.
Min Yeon, tudd, hogy utállak! Hogy a fenébe találhattalak én téged valamikor is vonzónak? Undorító vagy! Utállak, amiért ezt tetted Katával. Én vagyok az, akit gyűlölsz, nem Ő.. - felálltam és járkáltam a szobában, mikor megláttam, hogy Kata ébredezik.
Nevén szólítva odamentem mellé.
Mondani szeretett volna valamit, de a száját nem hagyta el egyetlen hang sem.
- Nyugalom, kicsim! Nyugodj meg! - megsimogattam a kezét.
Becsukta a szemeit és vett egy jó nagy levegőt.
- Joon.. - suttogta és édesen elmosolyodott.
- Miattam van ez az egész. Minden miattam van. - már nyitotta volna a száját újra, de folytattam. - Ne! Ne mondj semmit. Pihenned kell. Reggel túl sok vért vesztettel.. Istenem, de hülye vagyok.. Azonnal ide kellett volna hozzalak. Minden miattam történt. Sajnálom! Kérlek, ne haragudj rám!
- Lee Joon, most azonnal fogd be! Hogy pihenjek így, megmondod? És különben is mindenről csakis Én tehetek. Valamivel magamra haragítottam Min Yeont... Hát ez lett belőle.
- Ez nem így megy..
- Kérlek! Pihenni szeretnék, jó? Fogd be! - azzal lehúzott magához és megcsókolt.
- Na mi az?
- Ez kevés volt ahhoz, hogy befogjam a számat.. - közöltem egy pajkos vigyor kíséretében.
Újra megcsókolt, majd egyszer csak elfordult és köhögni kezdett.
- Minden rendben? - kérdeztem azonnal.
Nem válaszolt. A keze véres volt. Rögtön rám nézett.
- Szólok egy orvosnak.. - mondtam és kirohantam.
Odarohantam egy ápolónőhöz.
- Kérem! Szóljon egy orvosnak. Kata véreset köhögött és..
- Hogy mi?
- Jöjjön!
Meglepetten követett a nővérke. Mikor odaértünk nem találtuk sehol sem. Sem őt, sem a cuccait.
- Ez most valami vicc? - kérdezte az alacsony, fekete hajú hölgy, majd kitipegett.
- Hová tűntél? - kérdeztem suttogva.

Kata

Amíg Joon távol volt, gyorsan átöltöztem, összepakoltam és megpróbáltam feltűnés nélkül kiosonni a kórházból.  Besiettem a liftbe, majd kimentem az utcára. Közben írtam Joonak egy SMS-t. Itt vagyok lent a parkolóban." 5 perc múlva mellettem termett.
- Miért szöktél ki?
- Úgyse tudnak rajtam segíteni. Mindent, ami velem történik, Min Yeon irányít. Csak haza akarok menni. - nem szólt semmit, átölelt, majd hívott egy taxit és hazamentünk.
Felsiettünk a lakásomba, ahol rögtön bebújtam az én pihe-puha ágyikómba.