18. Ismerős

Joon

Egész éjszaka mellette voltam és azon törtem a fejem, hogyan állíthatnám meg Min Yeont.. Csak egy dolog járt a fejemben, de nem!
- Nem foglak olyanná változtatni, mint amilyen én vagyok! - suttogtam, miközben arcát cirógattam.
- Pedig nincs más választás.. - óvatosan kinyitotta a szemeit.
Felkeltem az ágyról és az ablakhoz mentem még mielőtt valami olyat mondok, amit nagyon megbánnék. Kinyitottam és beleszippantottam a rajta beáramló friss, reggeli levegőbe, majd lassan visszasétáltam és újra lehuppantam Kata mellé.
- Ezt meg sem hallottam. - néztem rá szúrós szemekkel. - Egyébként... Jól vagy? Nem szédülsz vagy valami?
- Jól vagyok, nyugi! - elmosolyodott és adott egy puszit a számra. Majd a szekrényéhez tipegett, és előhalászott belőle két ruhadarabot, amit rögtön magára is vett.
- Na? - vigyorogva pördült egyet.
- Gyönyörű vagy! - odasiettem hozzá és megcsókoltam.
- Egy frászt! - a tükör elé állt és igazgatni kezdte magát. - A hajam is összevissza áll.. és nézd! Milyen táskásak a szemeim is.. Jézusom!
- Most fejezd be!
- Jóó, bocsi.. - lesütötte a szemeit.
Legszívesebben vele lettem volna egész nap, de sajnos mennem kellett. Megbeszéltem Seunghoval, hogy 11-re náluk leszek és együtt megyünk be a stúdióba, hogy felvegyük az új dalt.

Kata

- Nem foglak olyanná változtatni, mint amilyen én vagyok! - suttogta Joon.
- Pedig nincs más választás..- amint kimondtam szemei egy másodperc alatt tűzpirossá változtak, mintha lángolnának. Felugrott és az ablakhoz sietett. A hűs szellő az én arcomat is megcsapta. Ha Joon nem öl meg, akkor Min Yeon úgyis megteszi. Megfogok halni, és ha lehet választani inkább vámpírként - ha lehet így fogalmazni - élek tovább, minthogy koporsóba tegyenek és eltemessenek. Nem fogja feladni.. Szépen, lassan addig kínoz, míg bele nem halok. Tudom, érzem..
- Ezt meg sem hallottam. - újra egy lecsillapodott, barna szempárral néztem farkasszemet, bár hangján hallatszott a düh. -  Egyébként... Jól vagy? Nem szédülsz vagy valami?
- Jól vagyok, nyugi! - elmosolyodtam. Ha átváltoztatnál nem kellene ennyit aggódnod.
Miután felöltöztem, - és megtárgyaltuk Joonnal, hogy neki szanaszét álló hajjal, táskás szemekkel is tetszem - elment, mert ma elég sok dolga lesz. Én bedobtam egy szendvicset, majd úgy gondoltam elmegyek vásárolni, úgyis régen voltam már.
A hatalmas pláza közepén üldögélve egyszer csak odajött hozzám egy szőkésbarna hajú, középmagas lány.
- Kata! - kiáltotta a nevemet. Adott két puszit, majd meg is ölelt, én pedig csak döbbenten néztem rá.
- Ahj, nem ismersz meg, igaz? Régen rövid, fekete hajam volt, meg fogszabályzó, szemüveg.. - megforgatta a szemeit a számomra még mindig ismeretlen lány. Hirtelen felpattantam.
- Becky! Jajj, ne haragudj, hogy nem ismertelek meg!
Eszembe jutott, hogy mikor még Magyarországon laktunk eljött hozzám egy Rebecca nevű angol cserediák. Nagyon jóban voltunk. Sokat meséltem neki Koreáról, és megbeszéltük, hogy egyszer együtt eljövünk. Igen ám, csak mi kb. 1 évre rá tényleg ideköltöztünk a szüleimmel, és Beckyvel valahogy megszakadt a kapcsolatunk.

Joon

Múltkor azt mondták nem kell se kopognom, se csengetnem, ezért csak besétáltam. Rögtön egy félmeztelen Mirrel találtam magam szemben.
- Joon!
- Szia Mir! - vigyorogtam. - Múltkor azt mondtátok..
- Tudom.. Szia! - egyik kezével intett, majd gyorsan eltűnt a konyhába.
- Többiek? - kérdeztem, miközben utánasiettem.
- Elmentek.. - az órámra pillantottam. Elkéstem?
- Te miért nem mentél? - megvonta a vállát.
- Gondoltam megvárlak.. - kivett a hűtőből egy vizes palackot. - Mindjárt keresek egy pólót és akkor mehetünk is. - elmosolyodott, majd kiment a helyiségből.
Nagyon aranyos volt. Egész úton be nem állt a szája. Nem értettem mi történhetett vele ebben a pár napban, de nem bántam. Sőt! Kifejezetten örültem neki. Csak vigyorogva figyeltem, ahogy mesél és a kezével hadonászik. Nagyon édes volt.