14. Elképesztő (+18)

Joon

Nem tudtuk hová menjünk, mit csináljunk. Csak sétálgattunk az utcán. Én azért a biztonság kedvéért napszemüveget és kalapot is húztam. Igazán nem hiányzott, hogy másnap olyan képek jelenjenek meg, hogy Lee Joon a barátnőjével sétálgat. Nem akarjuk nagy dobra verni. Alig, ha mi ketten tudunk róla. Na meg persze a srácok..
- Kérdezhetek valamit? - törte meg a csendet Kata.
- Már megtörtént. - felnevettem.
- Jaaajj! - vigyorogva megütötte a mellkasomat.
- Na kérdezz!
- Hogy találtad meg pont ezt a kis lepukkant éttermet?
- Nem tudom. Nyugalomra vágytam és elmentem sétálni. Amikor felfedeztem láttam, hogy nincs valami sok vendég..
- Vagyis már túl sok, hogy minden sarkon egy rajongóba botlasz?
- Tudod én imádom a rajongóimat. De néha nekünk is szükségünk van egy kis pihenésre. - elmosolyodtam.
 Tovább sétáltunk és Kata addig-addig nyúzott, míg bementünk egy cukrászdába. Persze egy jó nagy habos süteményt választott.
- Olyan régen ettem már sütit! - felkiáltott és azonnal hozzálátott. - Te nem kérsz?
- Nem, köszi. - nevettem. - A fagylaltot inkább megeszem.
- Jó ötlet. Menjünk fagyizni! - gyorsan behabzsolta az édességet, fizettünk és elmentünk egy fagyizóhoz.

Kata

- Kérleeek! Menjünk együnk egy sütiiiit! Olyan rég ettem máár! - könyörögtem.
- Na jó. - elvigyorodott és kerestünk egy cukrászdát.
Felvetette az ötletet, hogy menjünk fagyizni. Igazság szerint csak azt mondta, hogy azt jobban szereti, de mindegy.
Én gyümölcsöset, ő pedig csokisat kért. Egyszer csak rám nézett és hirtelen megcsókolt. Nyelvét bedugta a számba.
- Hm.. a gyümölcsös se rossz. - mondta egy pajkos vigyor kíséretében.
- Ha szólsz, adok.. - nevettem fel.
- De így fincsibb, na! - megnyalta a száját.
Belebokszoltam  a vállába és tovább nyaltam a fagyit. Csak felvont szemöldökkel figyelt.
- Mi vaan? - kérdeztem vihogva.
- Semmi, semmi..
Ezek után moziba mentünk. Megvettük a jegyeket, popcornt, üdítőt, majd lassan bementünk a terembe. Horror filmet néztünk. A durva jelenteknél eltakartam a szemet és Joonhoz bújtam, aki csak halkan kacarászott rajtam.
- Ennyire félelmetes, cica? - suttogta a fülembe
- Ühüm. - bólogattam és még jobban hozzábújtam.
Átkarolt és adott egy puszit a fejemre.
- Felőlem kimehetünk..
- Nem kell! - kiegyenesedtem és neki álltam majszolni a popcornt.
Moziból rögtön hazamentünk. Fürdőbe akartam menni, mikor Joon megfogta a kezem és visszarántott. Hevesen ajkaimra tapadt. Először meglepődtem, majd viszonoztam a csókját. Karjaimat átfontam a nyaka körül.
- Öhh.. ihzéé.. - finoman eltoltam magamtól és nagy levegőket vettem.
- Ne haragudj.. - simított végig az arcomon.
Mosolyogva megráztam a fejem, hogy semmi baj. Bementem a fürdőszobába, ahová eredetileg is indultam. Nézegettem magam. A szemfestékem kicsit elkenődött. Felsóhajtottam és megpróbáltam lemosni, majd a hajamat kezdtem el igazgatni.

Joon

Fagyizás után moziba mentünk. Beültünk valami horrorfilmre. Kata is ijedezett némelyik rész láttán, de engem nem igazán hatott meg. Elvégre vámpír vagyok, mi ez a film ahhoz képest? Hazafelé úton, szokás szerint Kata beszélt én meg csak hallgattam, mosolyogtam, bólogattam. Olyan szép. A haja, a szemei, az arca, az ajkai. Egyszerűen csodálatos.
- Hahóó! Figyelsz rám?
- Hogy mi? Ja persze.. figyelek. - Ha akartam, se tudtam volna figyelni arra, amit mond. Sokkal inkább a teste volt az ami lenyűgözött. Képtelen voltam betelni a szépségével.
Otthon megálltunk a nappaliban. Egymásra néztünk, majd indulni akart,de visszarántottam és megcsókoltam. 
- Öhh.. ihzéé.. - gyengéden eltolt, majd szaporán kezdte venni a levegőt.
- Ne haragudj.. - megcirógattam bársonyos arcát.
Bement a fürdőszobába én pedig leültem a kanapéra. 5 perc után viszont utánamentem. A haját igazgatta.
- Gyönyörű vagy, nyugi! - háta mögé léptem és átkaroltam.
- Ahh.. nagyon.. - elhúzta a száját.
Megfordítottam, hogy szembe kerüljek vele. Tenyerembe fogtam az arcát és gyengéd puszit adtam a szájára.
- Az vagy. Egyszerűen elképesztő.
Elpirulva lesütötte a szemeit, majd kezeit óvatosan mellkasomra tette. Először félő pillantást vetett rám.  Közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam. Megint nehezen tudtam csak leállni. Már annyira kívántam. Közben ingemet gombolgatta. Mikor végzett, levette rólam, majd a földre hajította. Lassan végigsimított rajta egészen az ágyékomig. Az övemet akarta kicsatolni, de megfogtam és felemeltem a karjait. Megfogtam a pólója alját, megcsókoltam, majd lehúztam róla. Felkaptam és a hálószobába vittem. Lefektettem az ágyra. Először a sajátomat, majd Kata nadrágját is levettem. Fölé tornyosultam és csókolgatni kezdtem. Átkarolt,mire megfordítottam, hogy ő legyen felül. Apró puszikat nyomott a mellkasomra és úgy haladt egyre lejjebb. Óvatosan lecibálta rólam az alsónadrágomat, majd elismerően hümmögött férfiasságom láttán.

Kata

Joon utánam jött a fürdőbe és hátulról átkarolt.
- Gyönyörű vagy, nyugi!
- Ahh.. nagyon..
Szembe fordított magával és két kezébe fogta az arcomat.
- Az vagy. Egyszerűen elképesztő.
Elpirultam és mindkét kezemet a mellkasára tettem. Közelebb rántott magához és szenvedélyesen megcsókolt. Olyannyira,hogy kis híján ismét megfulladtam.. Eközben persze kezeim dolgoztak. Lerántottam róla az inget, majd végigsimítottam rajta. Szerettem volna kicsatolni az övét, de a magasba emelte a karjaimat és lehúzta rólam a felsőt. Így azért jobb volt. Kezdtem azt hinni, hogy megint szét akarja szaggatni a pólómat. Felemelt és a hálószobába vitt, ahol az ágyra fektetett. Lecibálta magáról, majd rólam is a nadrágot. Rám mászott és csókolni kezdett. Átöleltem és megfordultam. Kis puszikkal haladtam lefelé a mellkasán. Lehúztam róla az alsónadrágját, majd méretei látva elismerően hümmögtem. Felnéztem rá, de a plafont bámulta. Először végignyaltam merevedése teljes hosszán, majd a számba vettem és szívogatni kezdtem. Szépen lassan mozgattam a fejem, közben jóleső nyögések hagyták e a száját. Mikor sóhajaiból hallottam, hogy nemsokára elmegy, abbahagytam. Visszakúsztam hozzá.
- Héé.. - ajkaimat az övére préseltem, majd átkarolt és kicsatolta a melltartómat.
Vigyorogva megfordított, hogy ismét ő legyen felül.

 Joon

 Már majdnem a csúcson voltam, mikor elvált tőlem.
- Héé.. - hirtelen ajkaimra tapadt és tépni kezdte őket.
Átöleltem és kicsatoltam a melltartóját, majd a földre dobtam. Megfordítottam, ugyanis jobb szeretem, ha én vagyok felül. Fedetlen kebleire tapadtam. Egyiket kezemmel masszíroztam, másikat pedig nyelvemmel kényeztettem, bimbóját szopogattam, mire erősen a hajamba túrt. Felhúzott magához és megcsókolt. Nyelvét befúrta a számba és bejárta vele miden szegletét. Felültem és az ölembe húztam, közben fenekét markolásztam, mire néha belenyögött a csókba. Letépte róla utolsó ruhaneműjét és visszadöntöttem az ágyra. Felálltam és az éjjeliszekrényemből előhalásztam egy csomag óvszert.
- Kérlek.. - vigyorogtam Katára és mellé dobtam.
Kacagva teljesítette. Széttártam lábait. Először az ujjaimmal kényeztettem.
- Ahhh Joon.. - hangosan felnyögött mikor gyorsítottam.
Közelebb hajoltam hozzá és újra megcsókoltam, majd egy gyors mozdulattal belé hatoltam, mire ismét belenyögött a csókunkba. Szépen lassan kezdtem el mozgatni a csípőmet, közben pedig nyakát puszilgattam, szívogattam.
- Nahhh.. khéérlekhh..
Értettem a célzást. Azt akarta, hogy gyorsítsak a tempón, amit persze meg is tettem. Egyre sűrűbben és egyre hangosabban nyögdécselt, ami azt jelentette, hogy lassan elmegy. Még gyorsabban mozogtam, majd pár másodpercen belül hátát ívbe feszítette és óriási sóhajok közepette élvezett el. Nem kellet sok és én is követtem.
- Csodálatos vagy! - suttogtam a fülébe.
- Uhm.. szeretlek.. - lihegte, mire gyengéden megcsókoltam.
Egy kicsit még pihentem rajta, majd erőt vettem magamon és mellé feküdtem. Betakargattam és egy puszit nyomtam a homlokára.
- Majd.. majd holnap fürdünk.. - motyogta és fél percen belül elnyomta az álom.
Szégyen ezt mondani, de erre vártam, mióta megismertem. A múltkori után kezdtem azt hinni, hogy ő nem akarja, de ezek szerint nem így van.

13. Együtt

Kata

Ahogy kiléptem a zuhanykabin alól, megtörölköztem és felhívtam Joont.
- Szia! Hiányzol! Holnap tudunk találkozni? - közben a hálószoba felé mentem.
- Ma nem jó? - az ágyamon ült, kezében pedig a telefonja és úgy vigyorgott rám.
Odarohantam hozzá és az ágyra döntöttem. Ahol értem csókoltam.
- Ennyire hiá.. - nem tudta befejezni mert a számat az övére tapasztottam.
Átölelt és megfordított, így én kerültem alulra. Össze-vissza puszilgatott.
- Szeretlek! - suttogtam.
- Hogy mi? Bocsi, nem értettem. - húzta el a száját.
- Szeretlek! - mondtam hangosabban.
- Miii?
- Szeretleeeek! - kiabáltam vigyorogva.
- Így jó! - mosolygott és adott egy kis puszit az számra.

Joon

Megkértem Mirt, hogy maradjon. Elmondta, hogy ő már az első pillanattól fogva szeretett. Szegénykém, azért jó sokáig magában tudta tartani és hát elég jól leplezte is.
Szinte egész délelőtt nálam volt, ám dél körül közölte, hogy megy, mert éhes. Hazakísértem, üdvözöltem a többieket, de nem maradtam. Elmentem az erdőbe, a szokásos helyemre. Át kellett gondolnom ezt az egészet, de sajnos nem sikerült.
- Szia! - nevetett Min Yeon.
- Mi a fenét akarsz még? Kata megtudta, most már boldog lehetsz! Tűnj el, örökre!
- Nem vagyok az. Utálnia kellene, mint ahogyan azt én is teszem.
- Fejezd be és hagyj végre békén minket!
- Majd ha Kata is gyűlölni fog! - gúnyosan kacarászva elment.
Bárcsak tudnám ki változtatott át. Vagy valaki hasonlót találnék, aki olyan, mint én. Hátha ők tudnának segíteni, mert már nagyon elegem van.
Otthon leültem a kanapéra és füleltem, hogy Kata mikor ér haza.
Kopogtam, de nem jött ajtót nyitni, ezért beosontam. Vízcsobogást hallottam a fürdőből, tehát zuhanyozott. Bementem a szobájába és az ágyon ülve vártam, mikor megcsörrent a telefonom.
- Szia! Hiányzol! Holnap tudunk találkozni?
- Ma nem jó? -kérdeztem vigyorogva, mikor belépett a szobába.
Olyan erővel rohant, hogy hátradöntött az ágyon és puszilgatta az arcomat.
- Ennyire hiá.. - kezdtem volna, de hirtelen megcsókolt.
Megfordítottam, hogy ő kerüljön alulra. És most én csókolgattam.
- Szeretlek! - súgta.
- Hogy mi? Bocsi, nem értettem.
- Szeretlek! - mondta hangosabban.
- Miii?
- Szeretleeeek! - most már kiabálta.
- Így jó! - mosolyogtam és adtam egy gyors puszit a szájára.

Kata

Reggel megint elkezdtem magam mellett csapkodni az ágyat. Már csak úgy megszokásból is, mert tudtam, hogy nincs ott senki, de most kivételesen volt.
- Héé!
Gyorsan átfordultam.
- Bocsi! - nyújtottam a nyakam felé, de nem kaptam semmit sem. - Naa!
- Mi az? Jaa,bocsi. - megpuszilta a homlokomat, mire hozzávágtam a kispárnámat.
Vigyorogva adott egy igazi csókot, majd kimászott az ágyból.
- Csinálok neked reggelit. - közölte még mielőtt feltehettem volna a kérdésemet.
Mosolyogva figyeltem, ahogy kimegy, majd felálltam és kinyitottam az ablakot. Friss levegő áradt be rajta. Pördültem egyet és visszafeküdtem az ágyba. Lehunytam a szememet és vártam. Kis idő múlva finom illatokat éreztem, ezért kimentem a konyhába. Az asztal már meg volt terítve.
- Mindjárt kész! Ülj le! - utasított.
Mosolyogva teljesítettem.
- Ühm.. olyan finom! - mondtam, miután végeztem.
- Ízlett?
- Nagyon. Köszönöm. - adtam egy puszit az arcára.
Elmentem átöltözni, majd utána átmentünk hozzá, hogy ő is tiszta ruhát húzhasson.
- Ma dolgozol? - kérdeztem gyorsan.
- Nem. És te?
- Én sem. - vigyorogtam.
- Szuper! Hová menjünk?
- A fenét se érdekli. Lényeg, hogy együtt legyünk! - mondtam boldogan, mire csak nagy nevetésben tört ki.
- Szeretlek, te.. - nem fejezte be, mert megcsókoltam.

12. Ó, te jó ég!

Kata

Elgondolkodtam és mikor kopogtak hirtelen felpattantam, mert megijedtem. Joon volt az.
- Mi történt? - kérdeztem azonnal.
- Jahh.. semmi. Nem fontos. Minden rendben, nyugi. - adott egy puszit a homlokomra.
- Oké. - elmosolyodtam. - Itt alszol? - kérdeztem és bevetettem a lehető legaranyosabb nézésemet is.
- Igen. - elvigyorodott és most a számra kaptam puszit.
Beszélgettünk, megvacsoráztunk vagyis inkább csak én, majd elmentünk fürdeni. Belefeküdtünk. Én háttal nekidőltem.
- Sze.. - kezdte volna, de közbe vágtam.
- Szeretlek! - elvigyorodott és gyengéden belecsókolt a fülembe.
Talán egy óra múlva kimásztunk, pizsibe öltöztünk és elmentünk a hálóba. Lefeküdtünk az ágyra, én betakaróztam és oldalra fordultam. Joon is így tett. Lágyan cirógatta az arcomat, mire elég hamar el is aludtam. Reggel a borzalmas ébresztőmre keltem és ráadásul senkit se találtam magam mellett. És most kajaszagot sem éreztem. Viszont volt egy cetli az éjjeliszekrényemen. Jó reggelt! - megpusziltam és magamhoz szorítottam a papírkát. Nagyokat ásítva kimentem a konyhába és gyors bedobtam egy tál müzlit. Utána pedig nekiálltam öltözködni és lassan el is indultam dolgozni.

Joon

Kata annyira gyönyörű, még mikor alszik, akkor is. - homlokon csókoltam, majd egy papírt hagytam a szekrényén. Hazamentem és ledőltem a kanapéra. Elgondolkodtam. Mi baja lehet Mirnek? Amikor közöltem, hogy Kata a barátnőm, csak döbbentem figyelt rám. A többiek vigyorogtak és gratuláltak, ő meg csak kikerekedett szemekkel bámult. De miért? És miért követett? Mi baja lehet? Olyan furcsa.. Ránéztem az órára. fél 8 volt. Felhívtam.
- Jó reggelt! Remélem nem ébresztettelek fel!
- Sz-szia! Már egy órája fent vagyok.
- Ráérsz ma vagy akár most?
- Hát.. azt hiszem igen.
- Remek. Te jössz vagy én menjek? Inkább gyere te.
- J-jó. M-mindjárt megyek.
- Oké. Szia!
Idegesen mászkáltam fel-alá a lakásban. Bár nem volt okom idegeskedni. 10 perc elteltével csengettek.
- Szia! - mutattam Mirnek, hogy jöjjön be.
Zavartan intett egyet a kezével és besétált. Leült a fotelba és a pólója alját kezdte el birizgálni.
- Most szépen meséld el nekem, kérlek, hogy mi a probléma?! - néztem rá kedvesen.
- De nincs probléma, hyung!
- Látom rajtad! Tegnap leesett állal bámultál, mikor közöltem, hogy van valakim. És utána meg követtél is. De miért?
Nem válaszolt, csak lehajtotta a fejét és a padlót nézegette.
- Mir! - szóltam rá, de csak némán ült. - Kérlek!
- É-én.. én.. nekem nincs semmi bajom, na! - felpattant és az ajtó felé vette az irányt, de megfogta a kezét és visszarántottam.

Kata

Elég húzós napom volt.  A szokásosnál is nagyobb volt a forgalom. Ráadásnak zárá előtt betoppant egy idegbeteg anyuka, hogy neki szombaton kell az éterem.
- Legyen szíves holnap visszajönni, mert ez a főnökömmel kell megebszélni! - mondta neki a kolléganőm.
- De én szeretném kibérelni.. - kezdte megint.
- Én azt értem! De a főnökömmel kell megbeszélni! - mutatott az ajtóra. - Viszlát!
A nő felháborodottan távozott.
Átöltöztünk, elköszöntünk és mi is hazamentünk. Közben megcsörgettem Joont, de nem vette fel. Ahh, miért nem veszi fel? Na mindegy, majd átmegyek hozzá. 
Bementem a lakásomba és lezuhanyoztam.

Joon

Mir nagyot nyelt és lehajtotta a fejét.
- Kérlek, mondd el mi baj!
- De ki fogsz nevetni..
Álla alá nyúltam és felemeltem a fejét.
- Nem foglak. - mosolyodtam el.
Újra nyelt egy nagyot.
- Én.. én féltékeny vagyok.. - mondta, de nem nézett a szemembe.
- Féltékeny? Miért?
- Mert.. én szeretlek téged, hyung!
- Én is szeretlek téged. - mondtam és vállon veregettem.
- De én.. másként szeretlek. - félő pillantást vetett rám.
Most az én állam landolt a földön.
- Hogy mi? Az lehetetlen! Mir, te nem lehetsz szerelmes belém! - néztem rá döbbenten.
Nagyot sóhajtott, lehajtotta a fejét és megint az ajtó felé indult, de a keze után kaptam.
- Kérlek ne utálj ezért! Mivel elég sokat vagyunk együtt nehéz lesz, de megpróbállak kiverni a fejemből. - közölte egy gyors mosoly kíséretében. 
Válasz helyett szorosan magamhoz öleltem. Én is meglepődtem ezen a tettemen.
- Téged nem tudlak utálni. Én szeretlek téged, de csak mint egy jó barátot. Ne haragudj!
- Nem, Joon! Te ne haragudj!
- Én nem haragszom. - mosolyogtam.

11. Valami nincs rendben

Kata

Mikor kinyitottam a szememet már világos volt a szobában, tehát reggel. Megtapogattam magam mellett az ágyat, de nem találtam senkit sem. Beleszagoltam a levegőbe és kajaszag csapta meg az orromat. Kimentem a konyhába.
- Jó reggelt! - köszöntött azonnal egy csókkal.
- Hmm.. neked is! - vigyorodtam el. - Rántotta? Nyamiii!
- Foglalj helyet, mindjárt viszem!
Bólintottam és elsétáltam az asztalhoz, majd leültem. Kis idő múlva ott termett a reggelivel, majd ő is lehuppant velem szemben.
- Na? - kérdezte izgatottam, mikor bekaptam az első falatot.
- Fúúj! Mi ez a förtelem?
- Nem ízlik? - érdeklődött kétségbeesve.
- Dehogyisnem, te buta! Isteni!
- Mit ijesztgetsz, asszony?
- Asszony? - nevettem fel hangosan, mire csak elmosolyodott.
Egész végig némán figyelte, ahogy eszem. Mikor végeztem, felpattant és kivitte a tányért, majd el is mosogatott.
- De kis ügyes vagy. - adtam egy puszit az arcára.
- Most ha tudnék, szerintem elpirulnék. - mondta a lehető legédesebben.
Nem sokáig maradtam, mert próbára kellett mennie.
Otthon átöltöztem, majd lementem elmentem sétálni. Végül egy parkban kötöttem ki. Elég kihalt volt. Rajtam kívül talán 2 ember lézengett még. elméláztam egy kicsit. Gondolkodtam az élet nagy dolgain. Egyszer csak megcsörrent a telefonom. Ismeretlen...
- Igen? - szóltam bele,de válasz nem jött. - Ki az? - mint ahogy a horrorfilmekben lenni szokott,hangos sistergés hallatszott csak. Nevetve kinyomtam. A pasim vámpír,egy idióta szellemlány zaklat. Ettől már nem ijedek meg. - felálltam és elmentem a munkahelyemre. De ezúttal nem dolgozni,hanem ebédelni.

Joon

Mikor már kezdett világosodni, felkeltem és összedobtam egy kis reggelit.
- Jó reggelt! - köszöntem, majd megcsókoltam.
- Hmm.. neked is! - mosolygott. - Rántotta? Nyamiii!
- Foglalj helyet, mindjárt viszem!
Bólintott egyet, majd elment és helyet foglalt az asztalnál.
- Na?
- Fúúj! Mi ez a förtelem?
- Nem ízlik?
- Dehogyisnem, te buta! Isteni!
- Mit ijesztgetsz, asszony?
- Asszony? - felkacagott én meg csak elmosolyodtam.
Csendben figyeltem minden egyes mozdulatát, szívének minden egyes dobbanását. Mikor végzett kivittem a tányért és el is mostam.
- De kis ügyes vagy. - monda és kaptam egy puszit is.
- Most ha tudnék, szerintem elpirulnék.

A próbateremben még nem volt senki sem, ezért a kanapéhoz sétáltam. Egy kis nyugalom! - amint ledőltem volna, megjöttek a többiek. Fantasztikus!
Köszöntöttük egymást, megbeszéltünk pár dolgot, majd nekiálltunk. Csak 3 órát voltunk, amint végeztünk sietve összeszedtem a cuccaimat.
- Hova sietsz ennyire? - kérdezte G.O. nevetve.
- Óóó,biztos a kiskutyájához!
- Fogd be, Seungho!
- Most miért nem mondod el nekik?
- Miiiit? - kérdezte Thunder.
- Van barátnőm, Katának hívják. Ennyi! Na sziasztok!
- Gratulálunk! - mondták vigyorogva.  - Sziaaa!
Mir nem szólt semmit, csak leesett állal meredt rám.
- Sz-szia! - végül ennyit tudott csak kinyögni.

Kata

Ebéd közben is kaptam egy ugyanolyan sokatmondó telefonhívást. Ugyanúgy nevetve kinyomtam. Mikor következőleg is csörgött a telefonom, nem néztem a kijelzőt csak felvettem és beleszóltam.
- Mi értelme hívnod, ha egy árva szót nem szólsz?
- De ha egyszer nem hagysz szóhoz jutni.. - mondta egy édes hang a vonal másik végén.
- Joon! Ne haragudj! Azt hittem, hogy.. mindegy.
- Merre vagy?
- Éppen hazafelé tartok, az étteremből.
- Várj! Oda megyek én is. - mielőtt szóltam volna bármit is letette.
Kimentem az étterem elé, 5 percet, de talán még annyit sem kellett várnom. Már messziről integettem neki, de mintha észre sem vett volna. Elővette a telefonját és azzal kezdett el babrálni. Közben kaptam egy SMS-t, tőle. Menj! Otthon találkozunk. Felnéztem rá, bólintott és újra elfordult.
Sietve elindultam hazafelé. Mi történhetett, amiért ilyen volt?
Bementem a lakásomba, bezártam az ajtót és leültem a kanapéra.

Joon

Már fél úton járhattam, mikor észrevettem, hogy valaki jön utánam. Ismerős könnyed léptek voltak, de nem tudtam rájönni, hogy ki lehet az. Nagyjából 20 méterre megpillantottam Katát, ahogy vadul integet. Gyorsan írtam neki egy üzenetet, hogy menjen haza. Félő pillantást vetett rám, mire bólintottam és elfordultam. Vártam míg lefordul az utcánkba. Amíg álltam az a személy - aki követett - is megállt. Elindultam a park felé, de inkább arra a részre, ahol sokan voltak. Megálltam és körbenéztem.
- Mir? - kérdeztem, mikor megláttam egy ismerős alakot.
- Á, szia Joon! - vigyorgott bárgyún.
- Hogy kerülsz ide?
- Csak sétálgatok..
Újra körbenéztem.

- Te.. te voltál aki követett? - érdeklődtem.
- Én nem követtelek, Joon-sshi.. - elpirult.
- Ne hívj már így! Mi a baj, Mir?
- Se-semmi..
Megforgattam a szemeimet és elhúztam messze a tömegtől, majd leültünk egy padra.
- Látom, hogy van valami bajod. Kérlek, mondd el!
- Azt nem tehetem..
- Dehogyisnem!
- De nem! Légy szíves, hagyj! - felpattant és elfutott.
Nem értem ezt a gyereket. Valami nincs rendben. De miért követett? - felálltam és hazamentem.

10. Zuhany

Kata

Miután végeztem a gombolgatással, letéptem róla a felsőjét és elhajítottam. Vigyorogva felkapott és a fürdőszobába vitt, közben össze-vissza csókolgatott. Megállt és óvatosan letett a földre. Egy mozdulattal lekapta rólam a felsőmet.
- Héé, ez az egyik kedvenc pólóm... volt. - húztam el a számat.
- Nyugi, kárpótollak. - mosolyodott el és ajkaimra tapadt.
Kezeim a nadrágjához csúsztak és az övével kezdtem el bajlódni.
- Majd én leveszem, nyugalom! - megfogta a kezeimet és elvette onnan őket.
Követtem a példáját és én is levettem a nadrágomat, majd a fehérneműket is. Beálltam a zuhanykabinba és megnyitottam a csapot. Egy másodperc múlva mellettem termett. Nekinyomott a falnak és hevesen csókolni kezdett. Egyik kezemet a derekára tettem, de lassan csupasz fenekére csúsztattam és jól megmarkoltam, mire egy kicsit belenyögött a csókba. Közelebb rántott magához és a nyakamat kezdte el ostromolni. Néhol megállt és szívogatni kezdte, majd egyszer csak hirtelen elengedett és hátat fordított.
- Baj van? - kérdeztem aggódva.
Nemlegesen megrázza fejét. Közelebb lépek hozzá és hátulról átkarolom, majd egy puszit adok az arcára. Szépen, lassan megfordul és belenéz a szemeimbe. Egyik tenyerét a derekamra teszi és újra közelebb ránt magához.
- Szeretlek! - suttogom a fülébe, majd apró csókokkal haladok lefelé.
Szegycsontjához érve abbahagytam, egy gyors pillantást vetettem rá, majd végignyaltam a bőrén, ugyanazon a szakaszon egészen az álláig.

Joon

Egy hirtelen mozdulattal leszedem róla a felsőjét.
- Héé, ez az egyik kedvenc pólóm... volt. - szomorkásan elhúzta a száját.
- Nyugi, kárpótollak. -mosolyogva megcsókolom, közben az övemet akarja kicsatolni, de nem túl nagy sikerrel.
- Majd én leveszem, nyugalom! - gyengéden elvettem onnan a kezeit.
Ő is ledobált magáról minden felesleges ruhadarabot, majd beállt a zuhany alá. A falnak döntöttem és csókolni kezdtem. Egyik kezét először a derekamra, majd a hátsófelemre csúsztatta és rendesen bele is markolt. Közelebb rántottam és most a nyakát leptem el puszikkal. Szívogatni kezdte a puha bőrt, majd váratlanul egy furcsa érzés kerített a hatalmába. Ha nem fordulok el, talán már nem élne..
- Baj van?
Nem válaszoltam, csak megráztam a fejemet. Átölelt és megpuszilta az arcomat. Megfordultam és a szemébe néztem. Olyan gyönyörű volt. Derekánál fogva még közelebb húztam magamhoz.
- Szeretlek! - suttogta a lehető legédesebb hangon.
Pici puszikat lehelt nyakamtól egészen a szegycsontomig. Ott tétovázott egy kicsit, majd végignyalt az államig. Jólesően hátrahajtottam a fejem. Utána megmosakodtunk és egy-egy törölközőt csavartunk magunk köré, majd a hálóba mentünk.
Háttal az ágyamra dőlt én pedig négykézláb fölé másztam. Mikor az arcához hajoltam kibújt alólam és a táskájához ment, amiből elővett néhány ruhát és felöltözött. Szomorúan figyeltem a tettét, majd én is előhalásztam egy boxert, magamra kaptam és bevetődtem az ágyba. Kis idő múlva Kata is mellém kúszott.

9. Kiskutya (?)

Joon

Egész nap Katával szerettem volna lenni,de nem jött össze,mert dolgoznia kellett. Elkísértem a munkahelyéig.
- Na akkor,szia! Este?
- Oké. - vigyorogtam és megcsókoltam.
Elmentem az erdő felé. Ugyanis eredetileg odaindultam futni. Ez az egy egyetlen dolog,amiért szeretek vámpír lenni. Sosem fáradok el. Még a villámnál is gyorsabban futottam. Egy másodperc se kellett,hogy odaérjek az erdőtől 10 km-re lévő tisztáshoz. A múltkori vadászat bőven elég,nem voltam éhes,de azért még is elejtettem egy nagyobb mókust. Az állatok vére nem volt oly' finom,mint az embereké,de amíg az éhségemet csillapítani tudja,tökéletes.
Nem maradtam sokáig. Az ég kezdett beborulni. Vagy csak szimplán vihar lesz,vagy megint Min Yeon akar valamit. Szóval ezért inkább hazafelé vettem az irányt. Mikor már a lépcsőház ajtajánál voltam láttam,hogy a felhők elvonulnak. Gondolom Min Yeon észrevette,hogy bármit is akar, nem érdekel.
Lezuhanyoztam,tiszta ruhát húztam és elmentem Katáért. Éppen az egyik asztalt törölgette. Észre sem vette,hogy bementem. A háta mögé osontam és átkaroltam.
- Jézusom! - pattant fel. - Szia! Megijedtem.
- Bocsii! - gyengéden megcsókoltam.
- Hmm.. semmi baj. - vigyorgott rám.
- Mikor végzel?
Ránézett a faliórára.
- Háát.. negyed óra kb. - húzta el a száját.
- Megvárlak. - adtam egy puszit puha arcára és leültem.
Figyeltem,ahogy könnyedén mászkál fel-le az asztalok között. Néha rám pillantott és rögtön el is pirult,bár nem értem miért. Zavarta,hogy néztem,ahogy dolgozik?

Kata

Eljött velem az étteremig.
- Na akkor,szia! Este? - kérdeztem tőle vidáman.
- Oké. - mosolygott és adott egy csókot.
Besiettem az öltözőbe,ahol letámadott az egyik kolléganőm.
- Az a pasi Lee Joon volt? - kérdezte szúrós teikntettel.
Ha azt mondom,igen,szerintem itt helyben kivégez.
- Kicsoda? Az a barátom volt,igen. De a neve egyáltalán nem Lee Joon. - hazudtam.
- Pedig hasonlít..
- Hát az lehet,de nem ő az. Én meg egy idol?
- Igazad van. Az képtelenség. - vihogva átöltözött és elment.
Ez a lány beteg. Na mindegy. Áthúztam én is a munkaruhámat és nekiálltam dolgozni.
Ma elég sok vendég volt,ezért kifáradtam. Nem igazán tudtam már figyelni semmire sem. Arra eszméltem fel,hogy valaki hátulról átölel.
- Jézusom! - hirtelen ugrottam egyet. - Szia! Megijedtem.
- Bocsii! - mondta édesen és megcsókolt.
- Hmm.. semmi baj. - mosolyogtam,mert jól esett a csókja.
- Mikor végzel?
Vetettem egy pillantást az órára.
- Háát.. negyed óra kb. -közöltem szomorkásan.
- Megvárlak. - kaptam egy puszit és leült az egyik asztalhoz.
Miközben a rendeléseket vittem ki,néha-néha rápillantottam. Folyton engem bámult. Már annyira,hogy zavarba jöttem tőle. Mikor végeztem gyorsan visszahúztam a ruhám és rohantam is ki. Joon már nem volt bent.
- Szia! - köszöntem oda egy másik munkatársamnak,akivel ma egy műszakban voltunk.
Halkan visszamotyogott valamit,vagy nem,mert olyan sebesen jöttem ki az épületből,hogy nekilöktem az ajtót egy fiúnak.
- Jajj,ne haragudj!
- Semmi baj. - vigyorgott rám.
Joon is ott volt. Odamentem hozzá és belekaroltam.
- Ő itt Seungho amúgy. - mutat a mellette álló férfira.
- Szia! És bocsi még egyszer. - mondtam elvörösödve. - De azt hiszem már találkoztunk. Hozzám csengetettek.
- Ó,igen! - nevetett fel. - És semmi baj,már mondtam.
Zavartan bólintottam. Váltottak még pár szót Joonal. Közben elbambultam.
- Szia Kata! - integetett a szemem előtt Seungho.
- Jajj.. izéé,szia!
Hazafelé úton elmeséltem,hogy mit mondott a munkatársam. Joon csak hangosan nevetni kezdett.

Joon

Amíg az öltözőben volt kisétáltam az utcára,ahol Seunghoba botlottam.
- Na szevasz! - köszöntem rá.
- Héé! Szia. - bárgyún vigyorgott vissza rám. - Mit csinálsz errefelé?
- Várom Katát. - újságoltam boldogan.
- Őőő..  a barátnőd? - kérdezte döbbenten.
- Nem,a kiskutyám. - kacsintottam és megveregettem a vállát.
Mielőtt válaszolhatott volna,Kata jött nagy hévvel és nekinyomta az ajtót.
- Jajj,ne haragudj!
- Semmi baj.
Odajött mellém és belém karolt.
- Ő itt Seungho amúgy. 
- Szia! És bocsi még egyszer. De azt hiszem már találkoztunk. Hozzám csengetettek.
- Ó,igen! - idiótán felvihogott. - És semmi baj,már mondtam.
Utána megbeszéltük még a holnapi próbát,majd közölte,hogy most már megy.
Útközben Kata elmesélte a napját,amin jókat kacagtam. Mikor felértünk a lakásaink elé,megálltunk középen, a két ajtó között és egymásra néztünk. Megfogtuk egymás kezét. Kis csend után elkezdett magában motyogni.
- Hmm.. akkor hozzád megyünk. - nevetett. - Beugrom pár cuccomért és megyek is. - elengedte a kezem.
5 perc se kellet,egy táskával a kezében újra kijött. Kinyitottam a zárat és bementünk a lakásomba. Letette a cuccát a fotelbe és odaballagott hozzám. Lassan kezdte gombolgatni az ingemet.
- Mit csinálsz? - érdeklődtem kacarászva.
- Elmegyünk fürdeni.
- Én már...
- Cccsshh! - mutatóujját a számra tette.
 Mikor kigombolta a felsőmet,lehúzta rólam és eldobta. Mosolyogva a feneke alá nyúltam és felemeltem. Lábait átkulcsolta a derekamon. Bementem vele a fürdőbe,közben ahol értem csókoltam.                                                                            

8. Igazság

Joon

Reggel,amint mozgolódást hallottam Katánál,átmentem.
- Szia! Ne haragudj,hogy tegnap úgy elrohantam.
- Szia! - átölelt. - Inkább te ne haragudj rám! Nem tudtam. - sütötte le a szemeit.
- Ugyan. - megpusziltam a homlokát.
- Öhm.. tegnap rákerestem a szellemlányra,Min Yeon-ra.
- Honnan tudod a nevét? - kérdeztem döbbenten.
- Megint itt volt.. és megkérdeztem. Szóval rákerestem és azt írták,hogy van aki azt állította,hogy vámpírtámadás érte. - egy kis ideig hallgatott. - Szerinted... Szerinted lehetnek vámpírok?
- Nem tudom. Miért fontos ez?
- Hát.. mindegy.
- Ne gondolj ilyenekre. Vámpírok nem léteznek. - átkaroltam.
- Oké.. - motyogta.
Adtam egy puszit az arcára és visszamentem a lakásomba.
Ez már több a soknál. Min Yeon direkt mondta meg a nevét,mert tudta,hogy Kata rá fog keresni. Most az izgatja a legjobban,hogy léteznek-e vámpírok. Mi van,ha utána néz  a vámpíroknak is? Előbb-utóbb rá fog jönni,hogy miért viselkedem néha olyan furcsán. A fenébe,Min Yeon!

Kata

Felkeltem és a fürdőbe igyekeztem,mikor csengettek. Ki lehet az ilyen korán?
Az ajtóban Joon állt.
- Szia! Ne haragudj,hogy tegnap úgy elrohantam. - kezdte azonnal-
- Szia! - átöleltem. - Inkább te ne haragudj rám! Nem tudtam.
- Ugyan. - nyomott egy puszit a homlokomra.
- Öhm.. tegnap rákerestem a szellemlányra,Min Yeon-ra.
- Honnan tudod a nevét? - kérdezte nagy szemekkel.
- Megint itt volt.. és megkérdeztem. Szóval rákerestem és azt írták,hogy van aki azt állította,hogy vámpírtámadás érte. - vártam egy kicsit. - Szerinted... Szerinted lehetnek vámpírok?
- Nem tudom. Miért fontos ez?
- Hát.. mindegy.
- Ne gondolj ilyenekre. Vámpírok nem léteznek. - karolt át.
- Oké.. - motyogtam és kaptam egy újabb puszit az arcomra.
Azért érdekes. A szellem mindig azt mondja,hogy ne bízzak meg valakiben,mert az egy szörnyeteg. Akkor tényleg egy vámpír ölhette meg? De ki az a "szörnyeteg"? Joon? Az kizárt. Ő nem lehet vám.. Állj! Múltkor azt mondta,nem tud aludni. A vámpírok nem is szoktak aludni,de hát van mikor én sem tudok aludni,na! Mikor a sebemről beszéltem neki elfordult,majd elrohant és azt mondta,hogy nem bírja a vért. Bár így visszaemlékezve,mielőtt elfordította a fejét a szemszíne mintha sötétebbé vált volna. De miért is rakta a szája elé a kezét? Nem értek semmit sem! Elegem van!
Bementem a hálóba és ruhát kerestem,mikor az ablak kicsapódott és egy papír szállt be rajta.
"Ügyes! Jó úton haladsz. Lassan rájössz mindenre."  Az ablakhoz rohantam és kinéztem rajta,de képtelenség,hogy valaki felmásszon és behajítsa ezt a cetlit. Miért is vagyok ügyes? És mire jövök rá? Ez nekem már túlságosan magas.

Joon

Átöltöztem egy kényelmes cuccba,hogy lemegyek az erdőbe futni. Már a lépcsőház alján voltam,mikor hallottam,hogy Kata trappol lefelé.
- Joon! - kiáltotta a nevemet.
- Igen?
- Kérlek! Beszélni szeretnék veled.
- Hát mondd!
- De nem itt,gyere fel!
Újra felmentünk,be a nappalijába.
- Ne haragudj meg rám,kérlek! De azon gondolkodtam,hogy kire érti a lány a szörnyeteget. Igazából egy barátom sincs rajtad kívül a városban. A munkatársam kedves,meg minden,de mégse mondom barátnak.
- Igen?
- Szóval nem tudom a lány kire gondol,de csak rád értheti. De te nem vagy az. Viszont sose tűnsz fáradtnak,se nyúzottnak. A vámpírok meg ugye nem is alszanak. Azt mondtad nem bírod a vért és azt is láttam tegnap,hogy a szemed sötétebbé vált. Ma miután elmentél elkezdtem filózni,majd egy kis papír repült be az ablakomon,amin ez állt. "Ügyes! Jó úton haladsz. Lassan rájössz mindenre."
- Tehát azt mondod,hogy szerinted én vámpír vagyok?
- Nem! Vagyis nem tudom.
- Mit tennél,ha azt mondanám,hogy ez igaz?
- Nem tudom. Ledöbbennék.
- Félnél tőlem?
- Lehet. Nem tudom. Jesszus Lee Joon! Miért kérdezel ilyeneket? Tudom,hogy hülyeség az egész. Ne haragudj!
Álltam és vártam egy kicsit. Hát egyszer úgy is megtudja. Vagy én mondom el az igazat,vagy Min Yeon beszéli tele a fejét hazugságokkal.
- Kata! Ez nem hülyeség. Jól gondoltad.
- Tudom. Bocsá... Hogy mi? - ijedten hátrált egy kicsit.

Kata

Láttam,hogy Joon el akar menni,ezért utánafutottam. Ez már nekem magas. Muszáj rákérdeznem különben megőrülök. Felhívtam a lakásomba. Leültünk és elmondtam mindennt,amin nem rég törtem a fejem.
- Tehát azt mondod,hogy szerinted én vámpír vagyok? - kérdezte csak úgy lazán. Semmi meglepődés vagy döbbenet.
- Nem! Vagyis nem tudom.
- Mit tennél,ha azt mondanám,hogy ez igaz?
- Nem tudom. Ledöbbennék.
- Félnél tőlem?
- Lehet. Nem tudom. Jesszus Lee Joon! Miért kérdezel ilyeneket? Tudom,hogy hülyeség az egész. Ne haragudj!
Egy kis ideig némán állt.
- Kata! Ez nem hülyeség. Jól gondoltad.
- Tudom. Bocsá... - Várj! Azt mondta,hogy NEM hülyeség? - Hogy mi? - automatikusan hátrébb léptem egyet.
Megint egy kis csend következett.
- Hogy érted?
- Ígérj meg nekem valamit! - bólintottam. - Ne kürtöld világgá. Nem baj,ha elítélsz. Ha nem akarsz többé látni,megértem.
- Mondd! - utasítottam.
- Igen,vámpír vagyok.
Azt hiszem mindjárt összeesek.
Mindent elmondott. Hogyan kapcsolódik ide Min Yeon és hogy már nem az aki volt. Megváltozott. Már nem szörnyeteg,ahogyan azt a szellemlány állítja. Lábaim a földbe gyökereztek. Nem tudtam se mozdulni,se megszólalni.
- Éreztem,hogy ez lesz. Semmi baj,akkor elmegyek. Nem zavarlak többet,így remélem Min Yeon sem. - hátat fordított és az ajtó felé indult.
- Joon!  odarohantam és hátulról átkaroltam. - Ne menj! Én szeretlek! Lehetsz bármi,én szeretlek!
óvatosan megfordult. Egy ideig némán meredtünk egymásra,majd közelebb hajolt és megcsókolt.
- Én is szeretlek! Sosem bántanálak,esküszöm! Megtanultam uralkodni magamon,ha nem így lenne,nem járnék emberek között.
- Hiszek neked! - mondtam és megcsókoltam.

7. Csak legendák

Joon

Várakoztam. Az eső pedig egyre jobban szakadt. Közben megcsörrent a telefonom.
- Nem tudom ki az,aki szórakozik velem,de ez az egész nagyon rossz vicc. Félek! - hadarta idegesen Kata.
- Mi történt?
- Nem rég. A lépcsőházban. A falon. Vérrel volt írva. Egyre kisebb betűkkel.
- Micsoda?
- Szörnyeteg. - hallottam a hangján,hogy mindjárt sírni fog.
- Nyugodj meg,kérlek! Most van egy ksi dolgom,de este átmegyek. Jó?
- Jó.
Amint letettem a telefont megjelent előttem min Yeon. Gúnyosan kacagott.
- Mi a fene bajod van? Miért nem tudod békén hagyni? Ha akarsz valamit,nekem mondd!
- Jajj,de hát így izgalmasabb! - vihorászott tovább.
- Mondd meg,hogy mit akarsz! - üvöltöttem,mire végre komoly arcot vágott.
- Hát,igazából téged. De mivel azt már nem lehet,beérem azzal,hogy élete végéig kísértem a kis barátnődet. - vihogott újra és eltűnt.
Ordítottam,ahogy csak a torkomon kifért. Az eső elállt,az ég is kitisztult. A nap is kisütött lassan.

Kata

Besiettem az öltözőbe és tárcsáztam Joon számát.
- Nem tudom ki az,aki szórakozik velem,de ez az egész nagyon rossz vicc. Félek! -mondtam gyorsan a telefonba.
- Mi történt? - kérdezte.
- Nem rég. A lépcsőházban. A falon. Vérrel volt írva. Egyre kisebb betűkkel.
- Micsoda?
- Szörnyeteg. - mondtam könnyeimmel küszködve.
- Nyugodj meg,kérlek! Most van egy ksi dolgom,de este átmegyek. Jó?
- Jó. - vettem egy mély levegőt és leraktam a telefont.
Sietve átöltöztem és nekiálltam dolgozni. Ma sem volt valami nagy forgalom,de egész nap kapkodtam,meg idegeskedtem,így sikeresen eltörtem egy poharat. Amikor a szilánkokat szedegettem elvágtam vele az ujjam. Rögtön kibuggyant a vérem,majd lüktetni kezdett a vágás helye. Gyorsan elláttam magam,bekötöztem a sebemet és mentem vissza melózni.

Otthon gyorsan megfürödtem,átöltöztem és leültem az bejárattal szemben lévő fotelba. Az ujjam még mindig sajgott. Mikor csengettek,azonnal felpattantam és mentem ajtót nyitni.
- Szia! - ugrottam Joon nyakába.
- Szia! Minden rendben? - szorosabban hozzásimultam. Olyan jó illata volt.
- Most már igen.
Adott egy puszit és behívtam. Elmeséltem neki,hogy hogyan is történt ez az egész. Megmutattam neki a munkahelyi kis balesetemet is,mire csak elfordult és az egyik kezét a szájára tapasztotta.
- Mi a baj? - végigsimítottam a karján. - Nem bírod a vért? - kérdeztem,mire nemlegesen megrázta a fejét. - Jajj,sajnálom! Nem tudtam. Bocsánat!
- Semmi baj.. Ne haragudj,de én most megyek. Majd beszélünk. - amint kimondta,már el is tűnt.
Hát ez elég bizarr volt. Ennyire nem bírja a vért? Ahj,én olyan hülye vagyok.. - sóhajtottam és elővettem a laptopomat. Gondoltam rákeresek a neten,hogy mit írnak a szellemekről. Csak mindenféle buta históriát találtam. Ezért lecsuktam a laptopomat és elfeküdtem a kanapén.

Joon

Utálom,mikor tehetetlen vagyok. És most tényleg nem tudtam mit tenni. Min Yeon szellem. Még egyszer nem tudom megölni. De kell legyen valami,amivel meg tudom tenni újra. Dühömben beleütöttem egy fába,ami azonnal kettérepedt. Szinte a teljes napot az erdőben töltöttem. Egy részt nem volt kedvem emberek közé menni,másrészt már éhes voltam.
Első utam Katához vezetett. Ahogy kitárta az ajtót,ínycsiklandó szag csapott meg.
- Szia! - rögtön átkarolt.
- Szia? Minden rendben?
- Most már igen. - mondta édesen,majd adtam egy puszit a fejére.
Elmondta,hogy mi volt reggel. Utána még azt is közölte,hogy mi történt a munkahelyén. Tehát ez volt az. A vér szagát éreztem. Kata vérét. Hirtelen elfordítottam a fejem,mert éreztem,hogy a szemeim barnából éjfeketévé válnak. Kezemet a szám elé kaptam és próbáltam valami másra gondolni.
- Mi baj? Nem bírod a vért? - érdeklődött,mire én megráztam a fejem. - Jajj,sajnálom! Nem tudtam. Bocsánat!
- Semmi baj.. - motyogtam. -  Ne haragudj,de én most megyek. Majd beszélünk. - azzal ki is rohantam a házából.
Annyira finom illata volt. Hiába voltam vadászni,a vére illata annyira csábító,hogy alig tudtam magamon uralkodni. De szerencsére még időben leléptem,ha még egy kicsit maradok.. Jó,nem érdekel. Nem gondolok semmi rosszra. Eljöttem és nem történt semmi! Csak erre.
Csak fel-le mászkáltam a házban,nem tudtam nyugton maradni.

Kata

Arra riadtam fel,hogy valami jéghideg hozzáér a karomhoz. A szellemlány volt az.
- Mit akarsz tőlem? Hagyj békén! Egyáltalán ki vagy te?
Hangosan felnevetett.
- Hogy mit akarok tőled,az legyen az én titkom. És a nevem Min Yeon. Most boldog vagy? Már tudod,hogy ki vagyok? - kérdezte gúnyosan.
- Hagyj békén! - üvöltöttem,majd újabb hangos kacarászás közben eltűnt.
Nem értettem miért pont engem zaklat ez a Min Yeon. Felnyitottam a laptopomat és bepötyögtem a nevét a keresőbe,hátha megtudok róla valamit. Azt írták,hogy 2000-ben halt meg. A lakásában holtan talált rá az egyik szomszédja. A nyakán egy furcsa seb volt. Egyesek azt állították,hogy állattámadás. Volt akik azt,hogy.. Hogy mi? Mi az,hogy vámpírtámadás? Vámpírok Szöulban? Az lehetetlen. Vámpírok egyáltalán nem is léteznek... Vagy mégis? Rákerestem. Erre is csak hülye legendákat adott ki. Semmi értelme. Inkább elmentem fürdeni,utána pedig aludni.

6. Ez nagyon rossz vicc

 Joon

A lány rögtön nekem rontott és átölelt.
- Kata! Héé! Mi történt?
- Egy sz-szellem! Vagy nem tudom,de megijedtem.
- Hogy mi?
- Nem tudom. Lebegett. És a nyaka meg a válla csupa vér volt. Meg valami olyat mondott,hogy " Ne bízz benne! Ő nem az,akinek hiszed! Ő egy szörnyeteg!" Majd egyszer csak eltűnt.
Milyen szellem? És kiben ne bízzon? Bennem? Én lennék szörnyeteg? De mi az,hogy a nyaka véres volt? Ki lehetett... A fenébe, Min Yeon!
- Jól van,semmi baj. - szorosan magamhoz öleltem.
- K-kérlek,aludj ma velem! - szipogtam.
 Leoltottam a lakásomban a villanyokat és átsétáltunk Katához. Lefeküdtünk az ágyra. Hagytam,hogy elhelyezkedjen a karjaimban. Nehezen tudott elaludni,szinte forgolódott egész éjjel. Én meg csak gondolkodtam. Min Yeon nyilván dühös rám,ezért próbálja meg lassan rávezetni Katát,hogy mi vagyok. Valahogy,akárhogy meg kell állítanom. Nem engedhetem,hogy megmondja neki. Kata azt hinné,hogy tényleg egy szörny vagyok. Pedig nem. Azóta igenis megváltoztam. Ahj,nem teheted ezt velem! Szeretem őt! Sosem bántanám.
Láttam,hogy Kata elaludt,ezért kiszaladtam a fürdőszobába. Rátámaszkodtam a mosdókagylóra és lehajtottam a fejem,mikor újból felegyenesedtem és belenéztem a tükörbe Min Yeon állt,pontosabban lebegett mögöttem. Megfordultam.
- Mit akarsz? - suttogtam.
- Ezek szerint engem nem szerettél..
- Dehogyisnem.
- Akkor miért öltél meg?
- Mert még nem igazán tudtam irányítani magamat. Szerettelek,esküszöm!
- Hihetőbb magyarázat?
- Ahj,kérlek! És Katát,légy szíves hagyd ki ebből!
- Miért? Így sokkal szórakoztatóbb. - gonoszan felkacagott és köddé vált.
Mérgemben beleütöttem a falba.
- M-mit csinálsz? - kérdezte meglepetten Kata.
- Semmit,csak.. - törtem a fejem,hogy mit is mondjak. - csak nem tudtam aludni és.. végül is mindegy. Te miért nem alszol?
- Én sem tudok.
Kitártam a karjaimat,mire odaballagott hozzám és átkaroltuk egymást.

Kata

Egyszerűen nem jött álom a szememre. Lehunytam,de semmi. Folyton az a lány járt az eszemben. És a mondatai. Kire gondolt? Joonra? Kétlem,ő nem szörnyeteg!
Sikerült elszundítanom,de nem sokáig. Megfordultam,hogy átkaroljam Joont,de nem volt sehol. Felkeltem az ágyból. Hangokat hallottam a fürdő irányából,ezért bementem. Annyit láttam,hogy Joon beleüt a falba.
- M-mit csinálsz? - kérdeztem félénken.
- Semmit,csak.. csak nem tudtam aludni és.. végül is mindegy. Te miért nem alszol?
- Én sem tudok.
Széttárta karjait,ezért odasétáltam és betakaróztam velük. Felkapta a lábaimat és visszasétált velem az ágyig.
Óvatosan lerakott,majd be is takargatott.
- Hozol nekem valamit inni? - kérleltem.
- Persze.
Kis idő múlva visszatért az üdítővel.
- Köszönöm! - mosolyogtam rá.
Annyira emlékszem,hogy miután megittam kivitte a poharat,de többre már nem,mert elaludtam.

 

Joon

Kimentem a konyhába,hogy keressek neki valami innivalót. Teletöltöttem egy poharat valami gyümölcsös üdítővel és odavittem neki. Miután megitta az egészet. Visszaraktam az üres poharat a konyhába. Majd újra besétáltam a szobába,ahol Kata már édesen aludt. Egy puszit nyomtam a homlokára és hazamentem átöltözni. Kényelmes nadrágot és egy trikót húztam. Az erdőbe mentem,villámgyors iramban kezdtem el futni. A fák szellőként suhantak el mellettem. Mikor végre egy nagy tisztásra értem megálltam és vártam. Felnéztem az égre,amit lassan sötét felhők leptek el. Kis idő múlva az eső is elkezdett szakadni.

Kata

Reggel,mikor felébredtem Joon megint nem volt az ágyban.Sőt!
- Biztosan hazament. - gondoltam és nekiálltam öltözködni,mert lassan indulnom kellett dolgozni.
Mikor a lépcsőház aljához értem,kinyitottam az esernyőmet,mert kint zuhogott az eső. Közben megláttam a falon egy apró,piros írást. Közelebb mentem,hogy megnézzem mi az. Vérrel volt felírva rá,hogy "Szörnyeteg!" egyre kisebb és kisebb betűkkel. Hirtelen kirohantam az épületből. Szinte az étteremig futottam. Nem tudom,hogy ki az aki szórakozik felőlem,de ez nagyon rossz tréfa!

5. Ijesztő

Kata

Annyira emlékszem,hogy azt mondtam neki szeretem. Utána bejöttünk a lakásába,én meg befeküdtem az ágyába és elaludtam. Legalábbis remélem,hogy csak aludtunk..
Felkeltem,de nem volt sehol senki. Megnéztem a nappalit,a konyhát de semmi. Aztán eszembe jutott,hogy a fürdőben még nem volt. Óvatosan kinyitottam az ajtót és bedugtam rajta a fejem. Egy szál törölközőben állt a tükör előtt és a haját igazgatta. odasétáltam mögé és átkaroltam. Megfordult és egy puszit nyomott a fejem tetejére.
- Szia! - suttogta a fülembe.
- Szia! - megpusziltam a vállát.
Egy ideig így álltunk némán.
- Na de én most megyek lefürdök és átöltözöm. Majd még beszélünk,ugye?
- Ma próbálunk. De majd estefelé átnézek,jó?
- Oké. Szia!
Hazaérve egyből becéloztam a fürdőszobát. Beálltam a zuhany alá,hogy egy kicsit felfrissüljek. Utána kerestem egy kényelmes ruhát. Egy rövidnadrágot és egy trikót. Csináltam kegy szendvicset és leültem a laptop elé. Nem sokáig. Inkább tévézni kezdtem.

Joon

Kata még aludt,ezért felkeltem az ágyból és elmentem zuhanyozni.Miután végeztem,magamra csavartam egy törölközőt és a tükör elé álltam. Kata lassú,könnyed léptekkel haladt a lakásban,majd benyitott a fürdőbe. Mögém lépegetett és átölelt. Megfordultam,hogy szembe kerüljek vele,majd adtam egy puszit a fejére.
- Szia! - suttogtam.
- Szia! - köszönt vissza és egy gyengéd puszit lehelt a vállamra.
Megbeszéltük,hogy nekem ma próbára kell mennem,ezért csak este tudunk beszélni.
Elmentem a fiúkhoz,hogy együtt menjünk.
Ebédszünetben mindenki gőzerővel tömte magába a kaját,én meg csak vizet iszogattam. Nem igazán szerettem,de nem tudtam más csinálni. Elég hihetetlen lett volna,hogy 3 óra tánc után nem vagyok se éhes,se szomjas.
- Fogyókúrázol? - kérdezte Seungho kacagva.
- Nem vagyok éhes,na! - szóltam vissza.
Tegnap is,mikor Katával vacsoráztunk,néhány falatot letuszkoltam a torkomon,de nem nagyon ízlett.El nem tudtam képzeli,hogy valaha ezeket én is ettem. Lassan ideje lesz vadászni mennem,vagy lopnom egy kis vért a kórházból,mert kezdek éhes lenni.
- Hát őszintén szólva,elég ritkán látni téged enni. - szólt közbe Thunder is.
- Leszállnátok rólam? - kiviharzottam a teremből.
Hallottam,hogy Mir kiosztja őket,hogy mit foglalkoznak mindig velem. G.O.  meg csak azt hajtogatta,hogy "Ne nekem mond,hozzá se szóltam!" Aztán felpattant és utánam sietett.
- Joon-sshi! - kiabált.
- Jézusom,Mir! Ne hívj így!
- Oké,oké. Ugye nem haragszol rájuk? Tudod,hogy néha milyen hülyék..
- Nem vagyok kislány,hogy ilyeneken megsértődjek. Csak egy kicsit egyedül szeretnék lenni és gondolkodni,oké?
- Ühüm. - bólogatott és visszament.
Egyértelmű volt,hogy min,vagyis inkább,hogy kin gondolkoztam.
Elhatároztam,hogy kerülöm,erre tessék! Egy napig se bírtam ki. Átmentem hozzá és lesmároltam. Utána elhívtam randizni és már az ágyamban is aludt. Folyton,mikor vele vagyok,úgy érzem nem bírom tovább. Akarom,kell nekem! Lehet,hogy ő is,de még nem áll készen rá. Aminek valljuk be,kifejezetten örülök.
Elméláztam volna még,de szóltak,hogy folytatjuk a próbát. Újabb 3 óra tánc.

Kata

Holnap megint meló. Utálom,hogy szinte minden hétvégén dolgoznom kell.
Délután anyám felhívott,hogy rég beszéltünk. Mi újság velem? stb...
Elmondtam neki,hogy találtam egy fiút. Egyből apu hangja hallatszott a háttérből. "Normális? Nem cigizik,nem drogozik?" Te jó ég! Felnőtt vagyok,majd én tudom,hogy kivel randizok.
Ha már a fiú. Joon este tényleg átjött. Egy szál rózsát is kaptam.
Leültünk a kanapéra és beszélgettünk. Elmondta,hogy 6 óra hosszát táncoltak,de azért volt egy kis szünetük is.
- Szegénykém,biztosan nagyon elfáradtál.
- Annyira nem,jól bírom a kiképzést,nyugi. - kacsintott.
- Jaaajj.. - nevetve beleboxoltam a karjába.
 Nem sokáig beszélgettünk,mert mondtam,hogy holnap korán kell kelnem.
- Akkor lassan megindulok. - felállt és az ajtó felé vette az irányt.
Szorosan a nyomában voltam. Hirtelen megfordult,így kicsit hátrálnom kellett.
- Öhm.. izéé..
- Igen?
Rám nézett,mélyen bele a szemembe,majd kis idő múlva megszólalt.
- Adhatok egy.. - kezdte volna,de nem bírtam ki.
Megcsókoltam.
- Puszit akartam mondani,de ez jobban esett. - vigyorgott és elment.

Joon

Hazafelé vettem egy virágot. Rózsát,azt általában szeretik a nők.
Otthon lefürödtem,tiszta ruhát húztam és átmentem hozzá.
Megölelt. Olyan jó illata volt. Legszívesebben soha nem engedtem volna el. Beljebb tessékelt és leültünk a kanapéra. Megjegyeztem,hogy az ő lakása szép,rendezett. Nem úgy,mint az enyém. Jó,persze ő lány és hát ők azért jobban figyelnek a rendre. Beszélgetés közben,mikor közelebb csúsztam hozzá,vagy nem vette észre vagy nem akarta észrevenni. Elmeséltem neki a mai napomat.
 - Szegénykém,biztosan nagyon elfáradtál.
- Annyira nem,jól bírom a kiképzést,nyugi.
- Jaaajj.. - nevetve beleütött  a karomba.
 Utána nem sokára közölte,hogy holnap korán kel.

- Akkor lassan megindulok.
Mikor már majdnem az ajtónál voltam,megfordultam. Elég közel voltunk egymáshoz,ezért hátralépett egyet.
- Öhm.. izéé..
- Igen? - kíváncsiskodott.
Némán ránéztem. Gyönyörű barna szemeit nézegettem. Annyira tiszta. Sugárzik belőle a kedvesség,a szeretet.
- Adhatok egy.. - mielőtt befejezhettem volna,megcsókolt.
Kicsit meglepődtem,de tetszett.
- Puszit akartam mondani,de ez jobban esett. -vigyorogva kimentem.
Otthon lefeküdtem az ágyra. Hol tévéztem,hol interneteztem. Igazából unatkoztam. Életemben először,unatkoztam. Ha nem lehettem Kata közelében,csak unatkoztam. Oké,ez jó vicc. Itt van tőlem 5 lépésre és mégis úgy érzem,mintha 5 km-re lenne.
Egyszer csak nagy levegővételeket,gyors szívdobogást,majd dörömbölést hallok az ajtómon.

Kata

Bementem a fürdőbe,hogy lefekvés előtt megfésülködjek. Mikor visszamentem a nappaliba a villany már nem égett,pedig esküszöm,hogy úgy hagytam. Óvatosan sétáltam a hálószobám felé,de azt hittem az ütő is megáll bennem. A szoba másik végében egy árny lebegett. Egy lány. Haja teljesen eltakarta az arcát. Nyaka és a jobb válla valami piros folyadékkal volt bekenve. Az a folyadék vér volt. Szám elé kaptam a kezem és néztem rá. Szívverésem egyre csak növekedett. Lassan megindult felém és azt mondta.
- Ne bízz benne! Ő nem az,akinek hiszed!Ő egy szörnyeteg!
Mikor már olyan 1 méterre volt csak,eltűnt. A villany pedig felkapcsolódott.
Átfutottam a szomszéd lakás elé és verni kezdtem az ajtót,ami viszonylag hamar kinyílt. Rögtön Joon karjaiba vetettem magam.
- Kata! Héé! Mi történt?
- Egy sz-szellem! Vagy nem tudom,de megijedtem. - könnybe lábadtak a szemeim.
- Hogy mi?
- Nem tudom. Lebegett. És a nyaka meg a válla csupa vér volt. Meg valami olyat mondott,hogy " Ne bízz benne! Ő nem az,akinek hiszed! Ő egy szörnyeteg!" Majd egyszer csak eltűnt.
- Jól van,semmi baj. - szorosan átölelt.
- K-kérlek,aludj ma velem! - szipogtam.
Nem szólt semmit. Lekapcsolta a villanyokat és átsétáltunk hozzám.

4. Randi

Joon

Egész éjszaka vedeltem,így reggel vettem egy frissítő fürdőt.
Utána azon gondolkoztam,hogy hová vigyem el Katát,majd egy szórakozóhely mellett döntöttem. Nem,nem jó. Kétlem,hogy ilyen első randira vágyik. Leültem és újra elkezdtem törni a fejem. Hallottam,hogy könnyed léptekkel halad az ajtóm felé és becsönget.
- Gyere be! Nyitva van! - kiáltottam.
Óvatosan bekukucskál,majd betipeg.
- Szia! - mosolyog.
- Szia! Ülj le! - vigyorogtam rá én is és megütögettem magam mellett az üres helyet a kanapén.
Vidáman lehuppant. Körbenézett.
- Nem nagyon szeretsz takarítani,igaz?
- Hát.. őhm..
Felnevetett.
- Olyan szép vagy. - motyogtam.
- Tessék?
- Semmi. Mi újság? Valami baj van?
- Jaaa,nincs semmi. Csak unatkoztam és gondoltam,hogy átjövök.
- Értem. Egyébként hová szeretnél ma menni?
- Ahová viszel,de tényleg. Nekem mindegy hová megyünk.
- Hát jó.
Egy darabig elbeszélgettünk. Elég sok mindent mesélt magáról,én pedig csak hallgattam. Majd egyszer csak hirtelen felugrott és mondta,hogy hazamegy,mert így sosem fog elkészülni.
- Csinos legyél ám! - kacsintottam,mire csak elpirult.
Nekiálltam én is öltözködni. Egy világoskék inget és egy sötét farmert húztam.

Kata

- Gyere be! Nyitva van! - szólt bentről.
Először bekukucskáltam,majd besétáltam.
- Szia! - köszöntem derűsen.
- Szia! Ülj le! - mosolygott és mutogatott a maga mellet lévő üres helyre.
Boldogan lecsücsültem és körbe néztem a lakásban. Mintha tornádó söpört volna végig rajta. Borzalmas. Látszott rajta,hogy férfilakás.
- Nem nagyon szeretsz takarítani,igaz?
- Hát.. őhm..
Hangosan elnevettem magam,mire motyogott valamit,de nem értettem.
- Tessék? - kérdeztem vissza.
- Semmi. Mi újság? Valami baj van?
- Jaaa,nincs semmi. Csak unatkoztam és gondoltam,hogy átjövök.
- Értem. Egyébként hová szeretnél ma menni?
- Ahová viszel,de tényleg. Nekem mindegy hová megyünk.
- Hát jó.
Jó ideig beszélgettük. Szinte elmeséltem neki az egész eddigi életemet. Úgy láttam nem zavarta,hogy sokat beszélek. Majd eszembe jutott,hogy így sosem fogok elkészülni,ezért felpattantam és közöltem vele,hogy megyek öltözködni.
- Csinos legyél ám! - kacsintott rám,én pedig elvörösödtem.
Össze-vissza dobáltam a cuccaimat,majd végül egy piros,pánt nélküli,combközépig érő ruhát választottam. És egy fekete,nem túl magas szandált húztam hozzá. Kihúztam a szemeimet és egy kevéske szájfényt is tettem az ajkaimra. Hajamat enyhén begöndörítettem és hagytam,hogy a tincsek a vállaimra omoljanak. Kedvenc parfümömből is fújtam egy keveset magamra. Indulásra készen állok.
Nemsokára csengettek is. Joon csak ledermedve állt előttem.
- Jesszus! - szólalt fel.
- Mi a baj? Ennyire ronda vagyok? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Egyszerűen meseszép vagy!
- K-köszönöm. - éreztem,hogy fülig vörösödöm. - Te is jól nézel ki.
- Köszönöm! - vigyorgott. - Mehetünk?
- Igen!
Útközben folyamatosan meséltem neki. Már az zavart,hogy őt nem zavarta,hogy egyfolytában jártatom a számat.
- Szöul olyan szép ma este!
- De te szebb vagy! - átkarolta a derekamat.

Joon

Mikor megláttam,a lélegzetem is elállt. Gyönyörű volt.Egyszerűen kővé dermedtem,alig tudtam megszólalni.
Elindultunk és megkértem,hogy meséljen valamit,mire elkezdte újból vázolni a családi történeteket. Nem azért ám,mert örültem neki,hogy legalább nem faggat. Én utálok mesélni,meg nagyon nem is tudnék mit. Amikor vámpírrá változtam,nem csak én haltam meg,hanem az emlékeim is. Minden amit mesélni tudnék,hogy sok éven keresztül az embereket gyilkolásztam,mert fogalmam nem volt arról,hogyan kontrolláljam magam. Egy időben sikerült,csak egy kicsit meginogtam és balul sült el minden. Viszont azóta tökéletesen ura vagyok önmagamnak. És remélem,hogy ez így is marad.
Kata hajába belekapott a szél és felém szállt finom illata.
- Szöul olyan szép ma este!
- De te szebb vagy! - bókoltam és átöleltem kecses derekát.
- És akkor hová is megyünk? - kérdezte.
- Hová szeretnél,édesem?
- Nem tudom,szívem.
Mindketten hangosan felnevettünk,majd betértünk egy étterembe. Mindenféle ételt összeettünk. Utána pedig meghívtam egy fagyira is.

Kata

- És akkor hová is megyünk? - érdeklődtem.
- Hová szeretnél,édesem?
- Nem tudom,szívem.
Hangos kacagásban törtünk ki.
Bementünk egy étterembe,ahol szerintem az össze ételt megkóstoltuk,mert egy csomót rendeltünk. Először nem,de aztán beadta a derekát,így én fizettem a felét. Utána elmentünk fagyizni.
Már a lakásomnál voltunk,mikor újra megszólalt.
- Ügyesen nyalsz! - kacsintott rám.
- Perveeerz! - mondtam és meglöktem.
- Jól van,na. - lesütötte a szemeit.
Mikor újra felnézett elkezdett vihogni.
- Mi van?
- Fagyis az arcod.
- Töröld le! - utasítottam.
Közelebb hajolt és felemelte a kezét az arcom irányába. Majd még közelebb jött és végignyalt az arcomon egészen a számig,utána gyengéden megcsókolt. Szépen,lassan elmélyítette. Most hagytam magam,nem toltam el. Átölelt,kezeimet a nyaka köré fontam. Neki nyomott a falnak és most a nyakamat lepte el apró csókokkal,de mikor lejjebb indult el megállítottam.
- Ez talán még túl korai.
- Igazad van. Ne haragudj! - mondta és elfordult.
Odamentem hozzá és hátulról átkaroltam.

Joon

A nagy fagyi evés közben összemaszatolta magát,amin elkezdtem nevetni.
- Mi van? - tudakolta rögtön.
- Fagyis lett az arcod.
- Töröld le! - szólt rám,mintha én lennék a szolgája.
Közelebb léptem hozzá és óvatosan lenyaltam az arcáról,majd megcsókoltam. Most nem tolt el magától,karjaival körülölelte a nyakamat. Nem bírtam magammal,magamévá akartam tenni. Nekilöktem a falnak és a fülétől kezdve egészen a dekoltázsáig puszilgattam,mikor hirtelen kezeit mellkasomra tapasztotta.
- Ez talán még túl korai.
- Igazad van. Ne haragudj! - hátat fordítottam neki.
Nem szólt semmit,csak mögém sétált és átkarolt. Fejét a hátamra tette. Megfordultam,hogy vele szemben legyek. Átkaroltam és egy darabig csak álltunk ott szó nélkül. Jól esett.
- Joon? - törte meg a csendet.
- Igen?
- Sz.. Szeretlek! - arcát a nyakamba fúrta.
Kinyitottam a zárat és bementünk a lakásomba. Kicsatolta a szandálját,utána pedig levágódott az ágyamra.
- Hm.. kényelmes!
- Igen,az. - vigyorogtunk.
Lefeküdtem mellé és a haját kezdtem el birizgálni. Kis idő múlva már édesen aludt mellettem.

3. Alkohol ízű csók

Joon

Egész éjjel vagy a tv,vagy a laptop felett görnyedtem.
Reggel megvártam,míg Kata elmegy dolgozni és csak utána mentem el otthonról én is.
Beültem egy nonstop bárba és iszogatni kezdtem. Nekem szerencsére az alkohol nem árt meg.
A pultos csajszi csodálkozott is,hogy már vagy a 8. pohárnál tartok,de még mindig nem vagyok berúgva. De ha átgondolom,nem is olyan jó,hogy nem tudok berúgni. Néha jól esne 1 napig nem tudni semmiről és a következő reggel másnaposan felkelni,hasogató fejfájással.
Inkább elmentem egy boltba és vettem 3 üveg piát,mert már untam,hogy a pultos lány úgy bámul rám,mintha szellem lennék. Hm.. hát majdnem.
Hazafelé az étterem előtt,mentem el,ahol Kata dolgozott. Direkt nem néztem be az üvegfalakon. Csak gyorsan elhaladtam.
1 másodperc alatt felértem a lakásomba. Levágtam magam a kanapéra és folytattam az ivást.
Egész nap bezárkózva voltam és csak ittam. És próbáltan nem Katára gondolni. Hát elég nehezen ment. Hallottam,ahogyan lépked felfelé a lépcsőn. Ahogyan a táskájában a kulcsát keresi. És,ahogyan kinyitja a zárat és betipeg a lakásába.

Kata

Reggel nagy nehezen ki tudtam kászálódni az ágyból. Felöltöztem,bedobtam egy szendvicset és indultam is a munkahelyemre. Egy kicsit szöszöltem a zárral,hátha összefutok Joon-nal,de nem.
Az étteremben ma egész nagy forgalom volt.  
- Biztos meghallották,hogy Lee Joon tegnap itt kávézott. - kuncogtam magamban.
Éppen  a pultot törölgettem,mikor észrevettem,hogy Joon errefelé sétál. Azt hittem bejön,de nem. Tovább ment. Még csak nem is nézett be.
Szinte rohantam átöltözni,mikor végre lejárt a munkaidőm.
Felfutottam a második emeletre,ahol a lakásom volt.
Egyből a fürdőbe mentem. Lezuhanyoztam és az új cseresznyevirág illatú tusfürdőmet használtam. Imádom.
Azután ledobtam magam a kanapéra és elkezdtem tévézni. Az egyik zenecsatornán egy MBLAQ számot adtak. Egész jó.
- Megyek! - lejjebb halkítottam a tévét és rohantam ajtót nyitni,mert csengettek.
Meglepődtem,mikor láttam,hogy Joon áll velem szemben.
- Sz.. - be se tudtam fejezni,mert ajkát hirtelen az enyémre tapasztotta.
Elég erős alkohol íze volt,de mégis jól esett. Bármennyire is tetszett,azért na.. Nem kéne ennyire elsietni a dolgot. Ellöktem magamtól és arcon csaptam,majd gyorsan becsuktam az ajtót.

Joon

Amióta hallottam,hogy hazajött idegesen járkáltam fel és le a házban.
- Látnom kell! - mondtam és kimentem a szomszéd ajtó elé. Becsengettem.
- Megyek! - hallottam édes hangját és,hogy lejjebb halkítja a tv-t,ahol éppen a 'Mona Lisa' szólt.
Kitárta az ajtót és döbbenten nézett.
- Sz.. - kezdte volna,de nem bírtam ki és megcsókoltam.
Egy ideig hagyta,majd finoman ellökött magától. Lendült a keze. Megállíthattam volna,de nem tettem,mert a pofon jogos volt. Rögtön bevágta előttem az ajtót is.
- Ne haragudj! - ökölbe tett kezeimet az ajtóra tapasztottam,ami lassan kinyílt.
Félő pillantásokat vetett rám mögüle.
- Sajnálom! Nem akartam.
- N-nincs semmi baj.
- De tényleg nem akartam,csak elkapott a hév és.. Ne haragudj!
- Nem haragszom,na! De ezek után..
- Igen?
- A legkevesebb,amit tehetsz,hogy..
- Hogy? - sürgettem.
- Elhívsz valahová.
- Ja,hogy így! - mosolyodtam el. - Holnap este ráérsz?
Kicsit gondolkozott,majd igennel válaszolt.
Hát én nem vagyok normális! - csaptam a fejemre,miután visszatértem a lakásomba és megint nekiálltam inni.

Kata

- Ne haragudj! -mondta,én pedig egy kis idő múlva,lassan újra kinyitottam az ajtót.
- Sajnálom! Nem akartam. - mondta megint.
- N-nincs semmi baj. - dadogtam.
- De tényleg nem akartam,csak elkapott a hév és.. Ne haragudj!
- Nem haragszom,na! De ezek után.. - eszembe jutott egy jó ötlet.
- Igen?
- A legkevesebb,amit tehetsz,hogy..
- Hogy? 
- Elhívsz valahová.
- Ja,hogy így! - mosolygott. - Holnap este ráérsz?
Úgy tettem,mintha gondolkoznék,de nem volt min,mert holnap egész nap szabad vagyok. Majd egy igennel letudtuk a dolgot.
Mielőtt elaludtam volna,a csókra gondoltam. Beleharaptam alsó ajkamba és elmosolyodtam.

2. Ez biztosan csak egy álom

Joon

Utánaszaladtam a lépcsőn. Elkaptam a karját és magamhoz rántottam. Csípőmet szorosan az övéhez nyomtam. Alig volt köztünk pár centi.
- Na mi a másik neved? - kérdeztem,közben pedig folyamatosan ajkait figyeltem.
Hallottam,hogy a szíve vad kalapálásba kezd.
- Miért akarod tudni? A Kata nem elég?
- Én kérdeztem előbb,cica!
- Engedj el! - utasított.
Arca játékosból komorrá vált.
- Csak vicceltem. - lassan elengedtem.
Újra megindult felfelé.
- Ijesztő.. -motyogta.
Valószínűleg azt gondolta nem értem,amit mond,de kifinomult hallásomnak köszönhetően tisztán hallottam a szót.
- Nem akartalak megijeszteni,ne haragudj!
Nem szólt semmit sem. Megállt a lakásom melletti ajtó előtt és matatni kezdett a táskájában.
- Na ne! Csak azt ne mond,hogy szomszédok is vagyunk?! - tudakoltam vigyorogva.
- Miért még mik vagyunk?
- Őőő.. izéé.. - vakargattam meg a tarkómat. - nem úgy értettem,na mindegy.
Elnevette magát.
- Gyönyörű vagy mikor nevetsz. Meg persze amúgy is. - mosolyogtam rá,mire viszont elpirult.

Kata

Utánam jött,megragadta a karomat és magához húzott jó szorosan. Szívem gyorsabb ütemre kapcsolt. Egyre nagyobbakat verdesett.
- Na mi a másik neved? - kérdezte
- Miért akarod tudni? A Kata nem elég?
- Én kérdeztem előbb,cica!
- Engedj el! - szóltam rá.
Megijedtem,hogy nekem esik és megerőszakol. Nem tudhattam mik a szándékai. Félelmetes volt.
 - Csak vicceltem. - elengedett.
Megindultam a lakásom felé.
- Ijesztő.. - motyogtam.
- Nem akartalak megijeszteni,ne haragudj! -kiabált utánam.
Nem válaszoltam. Gyorsan keresni kezdtem a kulcsomat.
- Na ne! Csak azt ne mond,hogy szomszédok is vagyunk?! - vigyorgott.
- Miért még mik vagyunk?
- Őőő.. izéé.. nem úgy értettem,na mindegy.- kínosan megvakargatta a fejét.
Akaratlanul hangos nevetés tört elő belőlem.
- Gyönyörű vagy mikor nevetsz. Meg persze amúgy is. - édesen rám mosolygott.
Éreztem,hogy fülig vörösödöm.
- K-köszönöm. - dadogtam.
Kinyitottam a zárat és belibbentem az ajtón. Ahogy becsuktam magam mögött,háttal neki dőltem és lecsúsztam a földre. Elmélkedni kezdtem.
Megivott egy kávét az étteremben,ahol dolgozom,majd kiderül,hogy egy házban lakunk,ráadásul egymás mellett van a lakásunk. Mellesleg baromi helyes,bár egy kicsit ijesztő. És gyönyörűnek nevezett. Engem?! Biztosan csak álmodom.
Belecsíptem a karomba.
- Áúúú.. Ezek szerint,nem álom.
Felpattantam,elővettem a laptopomat és bepötyögtem a nevét a keresőbe. Elhatároztam,hogy mindent megtudok róla.

Joon

- K-köszönöm.
Ennyit szólt és már be is ment.
Bementem én is a lakásomba. Bár aludni sosem szoktam,mégis volt egy ágyam. Ledobtam magam és bekapcsoltam a tévét,de egyfolytában csak Kata járt az eszemben. El kell felejtenem,nem történhet meg még egyszer ugyanaz. Kerülnöm kell,de az nagyon nehezen fog menni.  Lépteket és vihogást hallottam. Az ajtóhoz szaladtam és kinyitottam.
- Wow! Pedig csak most akartam kopogni.
- Szevasz! - üdvözölt Seungho.
- Halihó! - köszönt Mir is.
- Sziasztok! Többiek?
- Hát.. otthon. Lusták. - nevettek.
Beljebb tessékeltem őket. Azonnal szétterültek a kanapén.
- Jó kis lakás! - nézett körbe Mir. - Ó,először rossz helyre csengettünk. Egész csinos a szomszéd lány.
- Hagy őt békén!  - mordultam rá.
- Jól van,na! Csak annyit mondtam,hogy csinos.
Szeretem a srácokat,olyanok,mintha a testvérei lennének,de néha utáltam emberek között lenni. Folytonos pislogás,mocorgás. Már az agyamra ment.
Jó sokáig beszélgettünk. Iszogattunk,majd fél 10 körül benyögték,hogy mennek,mert eléggé elfáradtak.
- Üdvözlöm a többieket!
- Jó éjt! - mondták kórusban.
- Ja.. Nektek is!

Kata

Már majdnem elaludtam,mikor csengettek. Kirohantam és 2 fiúval találtam szembe magam.
- Szia! Őő.. izéé azt hiszem eltévedtünk. - közölte a magasabbik srác.
- Kit kerestek?
Előbb körülnézett,majd suttogva mondta:
- Lee Joon-t.
- Ó,hát ő itt lakik a mellettem lévőben.- mutattam az ajtóra.
- Köszönjük!
- Szívesen! - mosolyogtam és becsuktam az ajtót.
A laptopom képernyőjén egy képet véltem felfedezni,amin ez a 2 srác és Joon is rajta volt.
Tehát ők is tagjai az MBLAQ-nek. Ilyenre még álmomban sem mertem gondolni,hogy egy napon 2 idol bekopogtat hozzám,hogy a barátjukat keresik,aki szintén híres,a szomszédomban lakik és még szépnek is nevezett.
Hihetetlen.
Elmentem fürdeni,utána pedig bevágódtam az ágyba és hamar el is aludtam.

1. Találkozás

 Joon

Egy évtizeddel ezelőtt sajnos beleszerettem valakibe,akibe nem lett volna szabad. Egy hús-vér lányba. Nem tudtam neki ellenállni. Akárhányszor összeért ajkunk,úgy éreztem nem bírok magammal és neki esem,de szerencsére sikerült kontrollálni magam. Ám egy éjszaka,mikor bulizni voltunk,eléggé kiütötte magát. Hazaértünk és elindult a konyhába még egy kis piáért,de ügyetlen volt,ezért elejtett egy poharat. Miközben szedegette a szilánkokat megvágta az ujját. Amint kibuggyant a vére,torkom lángolni kezdett.  Próbáltam magam visszafogni,de nem ment. Odamentem hozzá,bekaptam az ujját és szívni kezdtem a meleg vért. Csak nagy szemekkel bámult rám,nem értette miért csinálom ezt. Haját hátratettem és egy gyors mozdulattal belemélyesztettem szemfogaimat a nyakába. Nem tudtam megállni,nem ment. Az utolsó csepp vérig kiszívtam belőle mindent. Elmenekültem. Fogalmam sem volt,merre megyek. Csak futottam és futottam. Sokáig bolyongtam erdőkben,de 10 év után végre sikerült újra megtanulnom az önuralmat. Azóta csak állatok vérével táplálkozom és visszatértem az emberek közé is,ezúttal Szöulba. Minden simán megy,jelenleg egy fiúbanda,az MBLAQ tagja vagyok.

Kata

Katának hívnak és 23 éves vagyok. Anyukám koreai,apukám pedig magyar,így én félvér vagyok. Kitűnően beszélem mind a két nyelvet. Sajnos egyke vagyok,testvérem nincs. 14 éves koromban,mikor befejeztem az általános iskolát ide költöztünk,Koreába. Jelenleg Szöulban élek.  Lassan fél éve,hogy ideköltöztem. A szüleim sajnos az ország másik felén élnek. Egy étteremben dolgozom,mint felszolgáló. Nagyon szeretem a munkámat.

Egyik nap egy magas,barna hajú,helyes,velem egykorú férfi lépett be az étterem ajtaján. Korábban még nem láttam errefelé. Fehér inge nem volt végig begombolva. Hála a két felső gombnak,mellkasát félig látni engedte. Odaléptem az asztalhoz,ahol ült és megszólítottam.
- Jó napot! M-mit adhatok? - tettem fel a szokásos kérdést.
Lejjebb tolta a napszemüvegét és a gyönyörű,csokibarna szemeivel rám nézett.
- Csak egy kávét. - válaszolt ridegen és visszatolta a szemüveget. Egyik kezével,azonban eltakarta a száját és az orrát.
Eltipegtem és leadtam a rendelést. Amíg a kávéja készült,egyfolytában figyeltem. Tudtam,hogy valahonnan ismerős,de a világért se jutott eszembe. Ő csak mereven bámult kifelé az ablakon. Amikor elkészült a kávéja megindultam felé. Mikor észrevette,hogy közeledem,ugyanazt tette,mint mikor a rendelését vettem fel. Kezét a szája elé kapta.
- Tessék! Egészségére! - letettem és elsiettem.
- Köszönöm.. - mondta alig hallhatóan.
Elég gyorsan lehúzta és már sietett is volna ki,csak az útjába állt néhány lány tollal és egy cetlivel a kezükben. Gondolom autogramot kértek tőle. Amint végzett,se perc alatt eltűnt.
- Hé,lányok! Ő ki volt? - kérdeztem.
- Te jó ég! Tényleg nem tudod? - kikerekedett szemekkel bámultak rám.
Nemlegesen ráztam meg a fejem.
- Lee Joon,álmaim pasija. - olvadozott az egyik kiscsaj.
Tehát Lee Joon. Biztosan hallottam már róla,de még mindig nem tudtam hova tenni.

Joon

Szöul jó nagy város,de a rajongók elől néha képtelenség elbújni. van,mikor elgondolkodom: Vajon tényleg ők az emberek,én pedig a vámpír? Nem lehet,hogy ez fordítva van?

A minap találtam egy kis vendéglőt. Nem túl nagy. A forgalom is elég kicsi volt.
- Tökéletes! Remélem itt nem futok össze annyi rajongóval.
Leültem egy asztalhoz és vártam.
- Jó napot! M-mit adhatok? - tudakolta kicsit félénken a pincér.
Lejjebb toltam a napszemüvegem,hogy jobban szemügyre vehessem. Gesztenyebarna szemei azonnal elkápráztattak. Felgumizott hajának egy árnyalattal sötétebb színe volt. Illata rendkívül csábított,nagyon finomnak tűnt.
- Csak egy kávét.  - kezemet a számra és az orromra tapasztottam.
Torkomban vad tűz kezdett tombolni. Ilyet már nagyon régen éreztem.
A kávém is forró volt,de nem érdekelt. Rögvest felhörpintettem,letettem az asztalra a pénzt és megindultam a kijárat felé,de 3 tizenéves lány elém állt. Autogramot szerettek volna. Aláfirkantottam nekik a papírt és szélsebesen kirontottam az épületből.

Néhány napja,hogy különköltöztem a srácoktól. Sajnálták,de egyből poénkodni kezdtek,hogy biztosan a nőim miatt. Hát hogyne!
Nem igazán volt még időm megismerni a szomszédaimat,bár annyit tudtam,hogy tőlem balra egy idős házaspár lakik.
Lassan ballagtam hazafelé,közben eleredett az eső. Szuper nyári zápor. Benyitottam a lépcsőházba,mire egy hangos "Jajj!" jött válaszként,mert valakinek véletlen nekilöktem az ajtót.

Kata

Nem sokkal később lejárt a munkaidőm. Átöltöztem és a lakásom felé vettem az irányt. Szerencsémre még az eső is elkapott. A lépcsőházba érve megálltam és ázott ruhámat kezdtem igazgatni,mikor nekem nyomták az ajtót.
- Elnézést!
- Semmi baj! - megfordultam.
Azt hittem mentem elájulok.
- Ó,te vagy a pincérlány,igaz? Mit csinálsz erre? - kérdezősködött.
- Igen,én! - éreztem,ahogy elvörösödöm. - Öhm.. itt lakom. És te?
Kicsit elképedt,majd rövid idő múlva válaszolt.
- Hát.. én is. Lee Joon vagyok,bár gondolom ismersz. - kinyújtotta felém egyik kezét.
- Őszintén szólva.. nem igazán. - közöltem,miközben kezet ráztunk.
Láttam,hogy válaszom hallatán ledöbben.
- Nem is baj.. - motyogta. - És a te neved?
- Jahm,igen.. Bocsánat! Az én nevem Kata.
- Kata?
- Igen,édesapám magyar származású.
- És akkor a vezetékneved?
Válasz helyett pajkos vigyorral elindultam felfelé a lépcsőn.

Joon

Pincérnőként dolgozik. Félig magyar. A neve Kata.  Gyönyörű és szexi. Az illata pedig eszeveszettül vonzó. Csupán ennyi,amit megtudtam róla és máris megtörtént az,aminek nem lett volna szabad,ami egyszer már megtörtént és nagyon rosszul sült el. Beleszerettem egy lányba,kinek szíve dobog,ereiben finom,meleg vér csörgedezik.