5. Ijesztő

Kata

Annyira emlékszem,hogy azt mondtam neki szeretem. Utána bejöttünk a lakásába,én meg befeküdtem az ágyába és elaludtam. Legalábbis remélem,hogy csak aludtunk..
Felkeltem,de nem volt sehol senki. Megnéztem a nappalit,a konyhát de semmi. Aztán eszembe jutott,hogy a fürdőben még nem volt. Óvatosan kinyitottam az ajtót és bedugtam rajta a fejem. Egy szál törölközőben állt a tükör előtt és a haját igazgatta. odasétáltam mögé és átkaroltam. Megfordult és egy puszit nyomott a fejem tetejére.
- Szia! - suttogta a fülembe.
- Szia! - megpusziltam a vállát.
Egy ideig így álltunk némán.
- Na de én most megyek lefürdök és átöltözöm. Majd még beszélünk,ugye?
- Ma próbálunk. De majd estefelé átnézek,jó?
- Oké. Szia!
Hazaérve egyből becéloztam a fürdőszobát. Beálltam a zuhany alá,hogy egy kicsit felfrissüljek. Utána kerestem egy kényelmes ruhát. Egy rövidnadrágot és egy trikót. Csináltam kegy szendvicset és leültem a laptop elé. Nem sokáig. Inkább tévézni kezdtem.

Joon

Kata még aludt,ezért felkeltem az ágyból és elmentem zuhanyozni.Miután végeztem,magamra csavartam egy törölközőt és a tükör elé álltam. Kata lassú,könnyed léptekkel haladt a lakásban,majd benyitott a fürdőbe. Mögém lépegetett és átölelt. Megfordultam,hogy szembe kerüljek vele,majd adtam egy puszit a fejére.
- Szia! - suttogtam.
- Szia! - köszönt vissza és egy gyengéd puszit lehelt a vállamra.
Megbeszéltük,hogy nekem ma próbára kell mennem,ezért csak este tudunk beszélni.
Elmentem a fiúkhoz,hogy együtt menjünk.
Ebédszünetben mindenki gőzerővel tömte magába a kaját,én meg csak vizet iszogattam. Nem igazán szerettem,de nem tudtam más csinálni. Elég hihetetlen lett volna,hogy 3 óra tánc után nem vagyok se éhes,se szomjas.
- Fogyókúrázol? - kérdezte Seungho kacagva.
- Nem vagyok éhes,na! - szóltam vissza.
Tegnap is,mikor Katával vacsoráztunk,néhány falatot letuszkoltam a torkomon,de nem nagyon ízlett.El nem tudtam képzeli,hogy valaha ezeket én is ettem. Lassan ideje lesz vadászni mennem,vagy lopnom egy kis vért a kórházból,mert kezdek éhes lenni.
- Hát őszintén szólva,elég ritkán látni téged enni. - szólt közbe Thunder is.
- Leszállnátok rólam? - kiviharzottam a teremből.
Hallottam,hogy Mir kiosztja őket,hogy mit foglalkoznak mindig velem. G.O.  meg csak azt hajtogatta,hogy "Ne nekem mond,hozzá se szóltam!" Aztán felpattant és utánam sietett.
- Joon-sshi! - kiabált.
- Jézusom,Mir! Ne hívj így!
- Oké,oké. Ugye nem haragszol rájuk? Tudod,hogy néha milyen hülyék..
- Nem vagyok kislány,hogy ilyeneken megsértődjek. Csak egy kicsit egyedül szeretnék lenni és gondolkodni,oké?
- Ühüm. - bólogatott és visszament.
Egyértelmű volt,hogy min,vagyis inkább,hogy kin gondolkoztam.
Elhatároztam,hogy kerülöm,erre tessék! Egy napig se bírtam ki. Átmentem hozzá és lesmároltam. Utána elhívtam randizni és már az ágyamban is aludt. Folyton,mikor vele vagyok,úgy érzem nem bírom tovább. Akarom,kell nekem! Lehet,hogy ő is,de még nem áll készen rá. Aminek valljuk be,kifejezetten örülök.
Elméláztam volna még,de szóltak,hogy folytatjuk a próbát. Újabb 3 óra tánc.

Kata

Holnap megint meló. Utálom,hogy szinte minden hétvégén dolgoznom kell.
Délután anyám felhívott,hogy rég beszéltünk. Mi újság velem? stb...
Elmondtam neki,hogy találtam egy fiút. Egyből apu hangja hallatszott a háttérből. "Normális? Nem cigizik,nem drogozik?" Te jó ég! Felnőtt vagyok,majd én tudom,hogy kivel randizok.
Ha már a fiú. Joon este tényleg átjött. Egy szál rózsát is kaptam.
Leültünk a kanapéra és beszélgettünk. Elmondta,hogy 6 óra hosszát táncoltak,de azért volt egy kis szünetük is.
- Szegénykém,biztosan nagyon elfáradtál.
- Annyira nem,jól bírom a kiképzést,nyugi. - kacsintott.
- Jaaajj.. - nevetve beleboxoltam a karjába.
 Nem sokáig beszélgettünk,mert mondtam,hogy holnap korán kell kelnem.
- Akkor lassan megindulok. - felállt és az ajtó felé vette az irányt.
Szorosan a nyomában voltam. Hirtelen megfordult,így kicsit hátrálnom kellett.
- Öhm.. izéé..
- Igen?
Rám nézett,mélyen bele a szemembe,majd kis idő múlva megszólalt.
- Adhatok egy.. - kezdte volna,de nem bírtam ki.
Megcsókoltam.
- Puszit akartam mondani,de ez jobban esett. - vigyorgott és elment.

Joon

Hazafelé vettem egy virágot. Rózsát,azt általában szeretik a nők.
Otthon lefürödtem,tiszta ruhát húztam és átmentem hozzá.
Megölelt. Olyan jó illata volt. Legszívesebben soha nem engedtem volna el. Beljebb tessékelt és leültünk a kanapéra. Megjegyeztem,hogy az ő lakása szép,rendezett. Nem úgy,mint az enyém. Jó,persze ő lány és hát ők azért jobban figyelnek a rendre. Beszélgetés közben,mikor közelebb csúsztam hozzá,vagy nem vette észre vagy nem akarta észrevenni. Elmeséltem neki a mai napomat.
 - Szegénykém,biztosan nagyon elfáradtál.
- Annyira nem,jól bírom a kiképzést,nyugi.
- Jaaajj.. - nevetve beleütött  a karomba.
 Utána nem sokára közölte,hogy holnap korán kel.

- Akkor lassan megindulok.
Mikor már majdnem az ajtónál voltam,megfordultam. Elég közel voltunk egymáshoz,ezért hátralépett egyet.
- Öhm.. izéé..
- Igen? - kíváncsiskodott.
Némán ránéztem. Gyönyörű barna szemeit nézegettem. Annyira tiszta. Sugárzik belőle a kedvesség,a szeretet.
- Adhatok egy.. - mielőtt befejezhettem volna,megcsókolt.
Kicsit meglepődtem,de tetszett.
- Puszit akartam mondani,de ez jobban esett. -vigyorogva kimentem.
Otthon lefeküdtem az ágyra. Hol tévéztem,hol interneteztem. Igazából unatkoztam. Életemben először,unatkoztam. Ha nem lehettem Kata közelében,csak unatkoztam. Oké,ez jó vicc. Itt van tőlem 5 lépésre és mégis úgy érzem,mintha 5 km-re lenne.
Egyszer csak nagy levegővételeket,gyors szívdobogást,majd dörömbölést hallok az ajtómon.

Kata

Bementem a fürdőbe,hogy lefekvés előtt megfésülködjek. Mikor visszamentem a nappaliba a villany már nem égett,pedig esküszöm,hogy úgy hagytam. Óvatosan sétáltam a hálószobám felé,de azt hittem az ütő is megáll bennem. A szoba másik végében egy árny lebegett. Egy lány. Haja teljesen eltakarta az arcát. Nyaka és a jobb válla valami piros folyadékkal volt bekenve. Az a folyadék vér volt. Szám elé kaptam a kezem és néztem rá. Szívverésem egyre csak növekedett. Lassan megindult felém és azt mondta.
- Ne bízz benne! Ő nem az,akinek hiszed!Ő egy szörnyeteg!
Mikor már olyan 1 méterre volt csak,eltűnt. A villany pedig felkapcsolódott.
Átfutottam a szomszéd lakás elé és verni kezdtem az ajtót,ami viszonylag hamar kinyílt. Rögtön Joon karjaiba vetettem magam.
- Kata! Héé! Mi történt?
- Egy sz-szellem! Vagy nem tudom,de megijedtem. - könnybe lábadtak a szemeim.
- Hogy mi?
- Nem tudom. Lebegett. És a nyaka meg a válla csupa vér volt. Meg valami olyat mondott,hogy " Ne bízz benne! Ő nem az,akinek hiszed! Ő egy szörnyeteg!" Majd egyszer csak eltűnt.
- Jól van,semmi baj. - szorosan átölelt.
- K-kérlek,aludj ma velem! - szipogtam.
Nem szólt semmit. Lekapcsolta a villanyokat és átsétáltunk hozzám.