6. Ez nagyon rossz vicc

 Joon

A lány rögtön nekem rontott és átölelt.
- Kata! Héé! Mi történt?
- Egy sz-szellem! Vagy nem tudom,de megijedtem.
- Hogy mi?
- Nem tudom. Lebegett. És a nyaka meg a válla csupa vér volt. Meg valami olyat mondott,hogy " Ne bízz benne! Ő nem az,akinek hiszed! Ő egy szörnyeteg!" Majd egyszer csak eltűnt.
Milyen szellem? És kiben ne bízzon? Bennem? Én lennék szörnyeteg? De mi az,hogy a nyaka véres volt? Ki lehetett... A fenébe, Min Yeon!
- Jól van,semmi baj. - szorosan magamhoz öleltem.
- K-kérlek,aludj ma velem! - szipogtam.
 Leoltottam a lakásomban a villanyokat és átsétáltunk Katához. Lefeküdtünk az ágyra. Hagytam,hogy elhelyezkedjen a karjaimban. Nehezen tudott elaludni,szinte forgolódott egész éjjel. Én meg csak gondolkodtam. Min Yeon nyilván dühös rám,ezért próbálja meg lassan rávezetni Katát,hogy mi vagyok. Valahogy,akárhogy meg kell állítanom. Nem engedhetem,hogy megmondja neki. Kata azt hinné,hogy tényleg egy szörny vagyok. Pedig nem. Azóta igenis megváltoztam. Ahj,nem teheted ezt velem! Szeretem őt! Sosem bántanám.
Láttam,hogy Kata elaludt,ezért kiszaladtam a fürdőszobába. Rátámaszkodtam a mosdókagylóra és lehajtottam a fejem,mikor újból felegyenesedtem és belenéztem a tükörbe Min Yeon állt,pontosabban lebegett mögöttem. Megfordultam.
- Mit akarsz? - suttogtam.
- Ezek szerint engem nem szerettél..
- Dehogyisnem.
- Akkor miért öltél meg?
- Mert még nem igazán tudtam irányítani magamat. Szerettelek,esküszöm!
- Hihetőbb magyarázat?
- Ahj,kérlek! És Katát,légy szíves hagyd ki ebből!
- Miért? Így sokkal szórakoztatóbb. - gonoszan felkacagott és köddé vált.
Mérgemben beleütöttem a falba.
- M-mit csinálsz? - kérdezte meglepetten Kata.
- Semmit,csak.. - törtem a fejem,hogy mit is mondjak. - csak nem tudtam aludni és.. végül is mindegy. Te miért nem alszol?
- Én sem tudok.
Kitártam a karjaimat,mire odaballagott hozzám és átkaroltuk egymást.

Kata

Egyszerűen nem jött álom a szememre. Lehunytam,de semmi. Folyton az a lány járt az eszemben. És a mondatai. Kire gondolt? Joonra? Kétlem,ő nem szörnyeteg!
Sikerült elszundítanom,de nem sokáig. Megfordultam,hogy átkaroljam Joont,de nem volt sehol. Felkeltem az ágyból. Hangokat hallottam a fürdő irányából,ezért bementem. Annyit láttam,hogy Joon beleüt a falba.
- M-mit csinálsz? - kérdeztem félénken.
- Semmit,csak.. csak nem tudtam aludni és.. végül is mindegy. Te miért nem alszol?
- Én sem tudok.
Széttárta karjait,ezért odasétáltam és betakaróztam velük. Felkapta a lábaimat és visszasétált velem az ágyig.
Óvatosan lerakott,majd be is takargatott.
- Hozol nekem valamit inni? - kérleltem.
- Persze.
Kis idő múlva visszatért az üdítővel.
- Köszönöm! - mosolyogtam rá.
Annyira emlékszem,hogy miután megittam kivitte a poharat,de többre már nem,mert elaludtam.

 

Joon

Kimentem a konyhába,hogy keressek neki valami innivalót. Teletöltöttem egy poharat valami gyümölcsös üdítővel és odavittem neki. Miután megitta az egészet. Visszaraktam az üres poharat a konyhába. Majd újra besétáltam a szobába,ahol Kata már édesen aludt. Egy puszit nyomtam a homlokára és hazamentem átöltözni. Kényelmes nadrágot és egy trikót húztam. Az erdőbe mentem,villámgyors iramban kezdtem el futni. A fák szellőként suhantak el mellettem. Mikor végre egy nagy tisztásra értem megálltam és vártam. Felnéztem az égre,amit lassan sötét felhők leptek el. Kis idő múlva az eső is elkezdett szakadni.

Kata

Reggel,mikor felébredtem Joon megint nem volt az ágyban.Sőt!
- Biztosan hazament. - gondoltam és nekiálltam öltözködni,mert lassan indulnom kellett dolgozni.
Mikor a lépcsőház aljához értem,kinyitottam az esernyőmet,mert kint zuhogott az eső. Közben megláttam a falon egy apró,piros írást. Közelebb mentem,hogy megnézzem mi az. Vérrel volt felírva rá,hogy "Szörnyeteg!" egyre kisebb és kisebb betűkkel. Hirtelen kirohantam az épületből. Szinte az étteremig futottam. Nem tudom,hogy ki az aki szórakozik felőlem,de ez nagyon rossz tréfa!