9. Kiskutya (?)

Joon

Egész nap Katával szerettem volna lenni,de nem jött össze,mert dolgoznia kellett. Elkísértem a munkahelyéig.
- Na akkor,szia! Este?
- Oké. - vigyorogtam és megcsókoltam.
Elmentem az erdő felé. Ugyanis eredetileg odaindultam futni. Ez az egy egyetlen dolog,amiért szeretek vámpír lenni. Sosem fáradok el. Még a villámnál is gyorsabban futottam. Egy másodperc se kellett,hogy odaérjek az erdőtől 10 km-re lévő tisztáshoz. A múltkori vadászat bőven elég,nem voltam éhes,de azért még is elejtettem egy nagyobb mókust. Az állatok vére nem volt oly' finom,mint az embereké,de amíg az éhségemet csillapítani tudja,tökéletes.
Nem maradtam sokáig. Az ég kezdett beborulni. Vagy csak szimplán vihar lesz,vagy megint Min Yeon akar valamit. Szóval ezért inkább hazafelé vettem az irányt. Mikor már a lépcsőház ajtajánál voltam láttam,hogy a felhők elvonulnak. Gondolom Min Yeon észrevette,hogy bármit is akar, nem érdekel.
Lezuhanyoztam,tiszta ruhát húztam és elmentem Katáért. Éppen az egyik asztalt törölgette. Észre sem vette,hogy bementem. A háta mögé osontam és átkaroltam.
- Jézusom! - pattant fel. - Szia! Megijedtem.
- Bocsii! - gyengéden megcsókoltam.
- Hmm.. semmi baj. - vigyorgott rám.
- Mikor végzel?
Ránézett a faliórára.
- Háát.. negyed óra kb. - húzta el a száját.
- Megvárlak. - adtam egy puszit puha arcára és leültem.
Figyeltem,ahogy könnyedén mászkál fel-le az asztalok között. Néha rám pillantott és rögtön el is pirult,bár nem értem miért. Zavarta,hogy néztem,ahogy dolgozik?

Kata

Eljött velem az étteremig.
- Na akkor,szia! Este? - kérdeztem tőle vidáman.
- Oké. - mosolygott és adott egy csókot.
Besiettem az öltözőbe,ahol letámadott az egyik kolléganőm.
- Az a pasi Lee Joon volt? - kérdezte szúrós teikntettel.
Ha azt mondom,igen,szerintem itt helyben kivégez.
- Kicsoda? Az a barátom volt,igen. De a neve egyáltalán nem Lee Joon. - hazudtam.
- Pedig hasonlít..
- Hát az lehet,de nem ő az. Én meg egy idol?
- Igazad van. Az képtelenség. - vihogva átöltözött és elment.
Ez a lány beteg. Na mindegy. Áthúztam én is a munkaruhámat és nekiálltam dolgozni.
Ma elég sok vendég volt,ezért kifáradtam. Nem igazán tudtam már figyelni semmire sem. Arra eszméltem fel,hogy valaki hátulról átölel.
- Jézusom! - hirtelen ugrottam egyet. - Szia! Megijedtem.
- Bocsii! - mondta édesen és megcsókolt.
- Hmm.. semmi baj. - mosolyogtam,mert jól esett a csókja.
- Mikor végzel?
Vetettem egy pillantást az órára.
- Háát.. negyed óra kb. -közöltem szomorkásan.
- Megvárlak. - kaptam egy puszit és leült az egyik asztalhoz.
Miközben a rendeléseket vittem ki,néha-néha rápillantottam. Folyton engem bámult. Már annyira,hogy zavarba jöttem tőle. Mikor végeztem gyorsan visszahúztam a ruhám és rohantam is ki. Joon már nem volt bent.
- Szia! - köszöntem oda egy másik munkatársamnak,akivel ma egy műszakban voltunk.
Halkan visszamotyogott valamit,vagy nem,mert olyan sebesen jöttem ki az épületből,hogy nekilöktem az ajtót egy fiúnak.
- Jajj,ne haragudj!
- Semmi baj. - vigyorgott rám.
Joon is ott volt. Odamentem hozzá és belekaroltam.
- Ő itt Seungho amúgy. - mutat a mellette álló férfira.
- Szia! És bocsi még egyszer. - mondtam elvörösödve. - De azt hiszem már találkoztunk. Hozzám csengetettek.
- Ó,igen! - nevetett fel. - És semmi baj,már mondtam.
Zavartan bólintottam. Váltottak még pár szót Joonal. Közben elbambultam.
- Szia Kata! - integetett a szemem előtt Seungho.
- Jajj.. izéé,szia!
Hazafelé úton elmeséltem,hogy mit mondott a munkatársam. Joon csak hangosan nevetni kezdett.

Joon

Amíg az öltözőben volt kisétáltam az utcára,ahol Seunghoba botlottam.
- Na szevasz! - köszöntem rá.
- Héé! Szia. - bárgyún vigyorgott vissza rám. - Mit csinálsz errefelé?
- Várom Katát. - újságoltam boldogan.
- Őőő..  a barátnőd? - kérdezte döbbenten.
- Nem,a kiskutyám. - kacsintottam és megveregettem a vállát.
Mielőtt válaszolhatott volna,Kata jött nagy hévvel és nekinyomta az ajtót.
- Jajj,ne haragudj!
- Semmi baj.
Odajött mellém és belém karolt.
- Ő itt Seungho amúgy. 
- Szia! És bocsi még egyszer. De azt hiszem már találkoztunk. Hozzám csengetettek.
- Ó,igen! - idiótán felvihogott. - És semmi baj,már mondtam.
Utána megbeszéltük még a holnapi próbát,majd közölte,hogy most már megy.
Útközben Kata elmesélte a napját,amin jókat kacagtam. Mikor felértünk a lakásaink elé,megálltunk középen, a két ajtó között és egymásra néztünk. Megfogtuk egymás kezét. Kis csend után elkezdett magában motyogni.
- Hmm.. akkor hozzád megyünk. - nevetett. - Beugrom pár cuccomért és megyek is. - elengedte a kezem.
5 perc se kellet,egy táskával a kezében újra kijött. Kinyitottam a zárat és bementünk a lakásomba. Letette a cuccát a fotelbe és odaballagott hozzám. Lassan kezdte gombolgatni az ingemet.
- Mit csinálsz? - érdeklődtem kacarászva.
- Elmegyünk fürdeni.
- Én már...
- Cccsshh! - mutatóujját a számra tette.
 Mikor kigombolta a felsőmet,lehúzta rólam és eldobta. Mosolyogva a feneke alá nyúltam és felemeltem. Lábait átkulcsolta a derekamon. Bementem vele a fürdőbe,közben ahol értem csókoltam.