7. Csak legendák

Joon

Várakoztam. Az eső pedig egyre jobban szakadt. Közben megcsörrent a telefonom.
- Nem tudom ki az,aki szórakozik velem,de ez az egész nagyon rossz vicc. Félek! - hadarta idegesen Kata.
- Mi történt?
- Nem rég. A lépcsőházban. A falon. Vérrel volt írva. Egyre kisebb betűkkel.
- Micsoda?
- Szörnyeteg. - hallottam a hangján,hogy mindjárt sírni fog.
- Nyugodj meg,kérlek! Most van egy ksi dolgom,de este átmegyek. Jó?
- Jó.
Amint letettem a telefont megjelent előttem min Yeon. Gúnyosan kacagott.
- Mi a fene bajod van? Miért nem tudod békén hagyni? Ha akarsz valamit,nekem mondd!
- Jajj,de hát így izgalmasabb! - vihorászott tovább.
- Mondd meg,hogy mit akarsz! - üvöltöttem,mire végre komoly arcot vágott.
- Hát,igazából téged. De mivel azt már nem lehet,beérem azzal,hogy élete végéig kísértem a kis barátnődet. - vihogott újra és eltűnt.
Ordítottam,ahogy csak a torkomon kifért. Az eső elállt,az ég is kitisztult. A nap is kisütött lassan.

Kata

Besiettem az öltözőbe és tárcsáztam Joon számát.
- Nem tudom ki az,aki szórakozik velem,de ez az egész nagyon rossz vicc. Félek! -mondtam gyorsan a telefonba.
- Mi történt? - kérdezte.
- Nem rég. A lépcsőházban. A falon. Vérrel volt írva. Egyre kisebb betűkkel.
- Micsoda?
- Szörnyeteg. - mondtam könnyeimmel küszködve.
- Nyugodj meg,kérlek! Most van egy ksi dolgom,de este átmegyek. Jó?
- Jó. - vettem egy mély levegőt és leraktam a telefont.
Sietve átöltöztem és nekiálltam dolgozni. Ma sem volt valami nagy forgalom,de egész nap kapkodtam,meg idegeskedtem,így sikeresen eltörtem egy poharat. Amikor a szilánkokat szedegettem elvágtam vele az ujjam. Rögtön kibuggyant a vérem,majd lüktetni kezdett a vágás helye. Gyorsan elláttam magam,bekötöztem a sebemet és mentem vissza melózni.

Otthon gyorsan megfürödtem,átöltöztem és leültem az bejárattal szemben lévő fotelba. Az ujjam még mindig sajgott. Mikor csengettek,azonnal felpattantam és mentem ajtót nyitni.
- Szia! - ugrottam Joon nyakába.
- Szia! Minden rendben? - szorosabban hozzásimultam. Olyan jó illata volt.
- Most már igen.
Adott egy puszit és behívtam. Elmeséltem neki,hogy hogyan is történt ez az egész. Megmutattam neki a munkahelyi kis balesetemet is,mire csak elfordult és az egyik kezét a szájára tapasztotta.
- Mi a baj? - végigsimítottam a karján. - Nem bírod a vért? - kérdeztem,mire nemlegesen megrázta a fejét. - Jajj,sajnálom! Nem tudtam. Bocsánat!
- Semmi baj.. Ne haragudj,de én most megyek. Majd beszélünk. - amint kimondta,már el is tűnt.
Hát ez elég bizarr volt. Ennyire nem bírja a vért? Ahj,én olyan hülye vagyok.. - sóhajtottam és elővettem a laptopomat. Gondoltam rákeresek a neten,hogy mit írnak a szellemekről. Csak mindenféle buta históriát találtam. Ezért lecsuktam a laptopomat és elfeküdtem a kanapén.

Joon

Utálom,mikor tehetetlen vagyok. És most tényleg nem tudtam mit tenni. Min Yeon szellem. Még egyszer nem tudom megölni. De kell legyen valami,amivel meg tudom tenni újra. Dühömben beleütöttem egy fába,ami azonnal kettérepedt. Szinte a teljes napot az erdőben töltöttem. Egy részt nem volt kedvem emberek közé menni,másrészt már éhes voltam.
Első utam Katához vezetett. Ahogy kitárta az ajtót,ínycsiklandó szag csapott meg.
- Szia! - rögtön átkarolt.
- Szia? Minden rendben?
- Most már igen. - mondta édesen,majd adtam egy puszit a fejére.
Elmondta,hogy mi volt reggel. Utána még azt is közölte,hogy mi történt a munkahelyén. Tehát ez volt az. A vér szagát éreztem. Kata vérét. Hirtelen elfordítottam a fejem,mert éreztem,hogy a szemeim barnából éjfeketévé válnak. Kezemet a szám elé kaptam és próbáltam valami másra gondolni.
- Mi baj? Nem bírod a vért? - érdeklődött,mire én megráztam a fejem. - Jajj,sajnálom! Nem tudtam. Bocsánat!
- Semmi baj.. - motyogtam. -  Ne haragudj,de én most megyek. Majd beszélünk. - azzal ki is rohantam a házából.
Annyira finom illata volt. Hiába voltam vadászni,a vére illata annyira csábító,hogy alig tudtam magamon uralkodni. De szerencsére még időben leléptem,ha még egy kicsit maradok.. Jó,nem érdekel. Nem gondolok semmi rosszra. Eljöttem és nem történt semmi! Csak erre.
Csak fel-le mászkáltam a házban,nem tudtam nyugton maradni.

Kata

Arra riadtam fel,hogy valami jéghideg hozzáér a karomhoz. A szellemlány volt az.
- Mit akarsz tőlem? Hagyj békén! Egyáltalán ki vagy te?
Hangosan felnevetett.
- Hogy mit akarok tőled,az legyen az én titkom. És a nevem Min Yeon. Most boldog vagy? Már tudod,hogy ki vagyok? - kérdezte gúnyosan.
- Hagyj békén! - üvöltöttem,majd újabb hangos kacarászás közben eltűnt.
Nem értettem miért pont engem zaklat ez a Min Yeon. Felnyitottam a laptopomat és bepötyögtem a nevét a keresőbe,hátha megtudok róla valamit. Azt írták,hogy 2000-ben halt meg. A lakásában holtan talált rá az egyik szomszédja. A nyakán egy furcsa seb volt. Egyesek azt állították,hogy állattámadás. Volt akik azt,hogy.. Hogy mi? Mi az,hogy vámpírtámadás? Vámpírok Szöulban? Az lehetetlen. Vámpírok egyáltalán nem is léteznek... Vagy mégis? Rákerestem. Erre is csak hülye legendákat adott ki. Semmi értelme. Inkább elmentem fürdeni,utána pedig aludni.