4. Randi

Joon

Egész éjszaka vedeltem,így reggel vettem egy frissítő fürdőt.
Utána azon gondolkoztam,hogy hová vigyem el Katát,majd egy szórakozóhely mellett döntöttem. Nem,nem jó. Kétlem,hogy ilyen első randira vágyik. Leültem és újra elkezdtem törni a fejem. Hallottam,hogy könnyed léptekkel halad az ajtóm felé és becsönget.
- Gyere be! Nyitva van! - kiáltottam.
Óvatosan bekukucskál,majd betipeg.
- Szia! - mosolyog.
- Szia! Ülj le! - vigyorogtam rá én is és megütögettem magam mellett az üres helyet a kanapén.
Vidáman lehuppant. Körbenézett.
- Nem nagyon szeretsz takarítani,igaz?
- Hát.. őhm..
Felnevetett.
- Olyan szép vagy. - motyogtam.
- Tessék?
- Semmi. Mi újság? Valami baj van?
- Jaaa,nincs semmi. Csak unatkoztam és gondoltam,hogy átjövök.
- Értem. Egyébként hová szeretnél ma menni?
- Ahová viszel,de tényleg. Nekem mindegy hová megyünk.
- Hát jó.
Egy darabig elbeszélgettünk. Elég sok mindent mesélt magáról,én pedig csak hallgattam. Majd egyszer csak hirtelen felugrott és mondta,hogy hazamegy,mert így sosem fog elkészülni.
- Csinos legyél ám! - kacsintottam,mire csak elpirult.
Nekiálltam én is öltözködni. Egy világoskék inget és egy sötét farmert húztam.

Kata

- Gyere be! Nyitva van! - szólt bentről.
Először bekukucskáltam,majd besétáltam.
- Szia! - köszöntem derűsen.
- Szia! Ülj le! - mosolygott és mutogatott a maga mellet lévő üres helyre.
Boldogan lecsücsültem és körbe néztem a lakásban. Mintha tornádó söpört volna végig rajta. Borzalmas. Látszott rajta,hogy férfilakás.
- Nem nagyon szeretsz takarítani,igaz?
- Hát.. őhm..
Hangosan elnevettem magam,mire motyogott valamit,de nem értettem.
- Tessék? - kérdeztem vissza.
- Semmi. Mi újság? Valami baj van?
- Jaaa,nincs semmi. Csak unatkoztam és gondoltam,hogy átjövök.
- Értem. Egyébként hová szeretnél ma menni?
- Ahová viszel,de tényleg. Nekem mindegy hová megyünk.
- Hát jó.
Jó ideig beszélgettük. Szinte elmeséltem neki az egész eddigi életemet. Úgy láttam nem zavarta,hogy sokat beszélek. Majd eszembe jutott,hogy így sosem fogok elkészülni,ezért felpattantam és közöltem vele,hogy megyek öltözködni.
- Csinos legyél ám! - kacsintott rám,én pedig elvörösödtem.
Össze-vissza dobáltam a cuccaimat,majd végül egy piros,pánt nélküli,combközépig érő ruhát választottam. És egy fekete,nem túl magas szandált húztam hozzá. Kihúztam a szemeimet és egy kevéske szájfényt is tettem az ajkaimra. Hajamat enyhén begöndörítettem és hagytam,hogy a tincsek a vállaimra omoljanak. Kedvenc parfümömből is fújtam egy keveset magamra. Indulásra készen állok.
Nemsokára csengettek is. Joon csak ledermedve állt előttem.
- Jesszus! - szólalt fel.
- Mi a baj? Ennyire ronda vagyok? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Egyszerűen meseszép vagy!
- K-köszönöm. - éreztem,hogy fülig vörösödöm. - Te is jól nézel ki.
- Köszönöm! - vigyorgott. - Mehetünk?
- Igen!
Útközben folyamatosan meséltem neki. Már az zavart,hogy őt nem zavarta,hogy egyfolytában jártatom a számat.
- Szöul olyan szép ma este!
- De te szebb vagy! - átkarolta a derekamat.

Joon

Mikor megláttam,a lélegzetem is elállt. Gyönyörű volt.Egyszerűen kővé dermedtem,alig tudtam megszólalni.
Elindultunk és megkértem,hogy meséljen valamit,mire elkezdte újból vázolni a családi történeteket. Nem azért ám,mert örültem neki,hogy legalább nem faggat. Én utálok mesélni,meg nagyon nem is tudnék mit. Amikor vámpírrá változtam,nem csak én haltam meg,hanem az emlékeim is. Minden amit mesélni tudnék,hogy sok éven keresztül az embereket gyilkolásztam,mert fogalmam nem volt arról,hogyan kontrolláljam magam. Egy időben sikerült,csak egy kicsit meginogtam és balul sült el minden. Viszont azóta tökéletesen ura vagyok önmagamnak. És remélem,hogy ez így is marad.
Kata hajába belekapott a szél és felém szállt finom illata.
- Szöul olyan szép ma este!
- De te szebb vagy! - bókoltam és átöleltem kecses derekát.
- És akkor hová is megyünk? - kérdezte.
- Hová szeretnél,édesem?
- Nem tudom,szívem.
Mindketten hangosan felnevettünk,majd betértünk egy étterembe. Mindenféle ételt összeettünk. Utána pedig meghívtam egy fagyira is.

Kata

- És akkor hová is megyünk? - érdeklődtem.
- Hová szeretnél,édesem?
- Nem tudom,szívem.
Hangos kacagásban törtünk ki.
Bementünk egy étterembe,ahol szerintem az össze ételt megkóstoltuk,mert egy csomót rendeltünk. Először nem,de aztán beadta a derekát,így én fizettem a felét. Utána elmentünk fagyizni.
Már a lakásomnál voltunk,mikor újra megszólalt.
- Ügyesen nyalsz! - kacsintott rám.
- Perveeerz! - mondtam és meglöktem.
- Jól van,na. - lesütötte a szemeit.
Mikor újra felnézett elkezdett vihogni.
- Mi van?
- Fagyis az arcod.
- Töröld le! - utasítottam.
Közelebb hajolt és felemelte a kezét az arcom irányába. Majd még közelebb jött és végignyalt az arcomon egészen a számig,utána gyengéden megcsókolt. Szépen,lassan elmélyítette. Most hagytam magam,nem toltam el. Átölelt,kezeimet a nyaka köré fontam. Neki nyomott a falnak és most a nyakamat lepte el apró csókokkal,de mikor lejjebb indult el megállítottam.
- Ez talán még túl korai.
- Igazad van. Ne haragudj! - mondta és elfordult.
Odamentem hozzá és hátulról átkaroltam.

Joon

A nagy fagyi evés közben összemaszatolta magát,amin elkezdtem nevetni.
- Mi van? - tudakolta rögtön.
- Fagyis lett az arcod.
- Töröld le! - szólt rám,mintha én lennék a szolgája.
Közelebb léptem hozzá és óvatosan lenyaltam az arcáról,majd megcsókoltam. Most nem tolt el magától,karjaival körülölelte a nyakamat. Nem bírtam magammal,magamévá akartam tenni. Nekilöktem a falnak és a fülétől kezdve egészen a dekoltázsáig puszilgattam,mikor hirtelen kezeit mellkasomra tapasztotta.
- Ez talán még túl korai.
- Igazad van. Ne haragudj! - hátat fordítottam neki.
Nem szólt semmit,csak mögém sétált és átkarolt. Fejét a hátamra tette. Megfordultam,hogy vele szemben legyek. Átkaroltam és egy darabig csak álltunk ott szó nélkül. Jól esett.
- Joon? - törte meg a csendet.
- Igen?
- Sz.. Szeretlek! - arcát a nyakamba fúrta.
Kinyitottam a zárat és bementünk a lakásomba. Kicsatolta a szandálját,utána pedig levágódott az ágyamra.
- Hm.. kényelmes!
- Igen,az. - vigyorogtunk.
Lefeküdtem mellé és a haját kezdtem el birizgálni. Kis idő múlva már édesen aludt mellettem.