12. Ó, te jó ég!

Kata

Elgondolkodtam és mikor kopogtak hirtelen felpattantam, mert megijedtem. Joon volt az.
- Mi történt? - kérdeztem azonnal.
- Jahh.. semmi. Nem fontos. Minden rendben, nyugi. - adott egy puszit a homlokomra.
- Oké. - elmosolyodtam. - Itt alszol? - kérdeztem és bevetettem a lehető legaranyosabb nézésemet is.
- Igen. - elvigyorodott és most a számra kaptam puszit.
Beszélgettünk, megvacsoráztunk vagyis inkább csak én, majd elmentünk fürdeni. Belefeküdtünk. Én háttal nekidőltem.
- Sze.. - kezdte volna, de közbe vágtam.
- Szeretlek! - elvigyorodott és gyengéden belecsókolt a fülembe.
Talán egy óra múlva kimásztunk, pizsibe öltöztünk és elmentünk a hálóba. Lefeküdtünk az ágyra, én betakaróztam és oldalra fordultam. Joon is így tett. Lágyan cirógatta az arcomat, mire elég hamar el is aludtam. Reggel a borzalmas ébresztőmre keltem és ráadásul senkit se találtam magam mellett. És most kajaszagot sem éreztem. Viszont volt egy cetli az éjjeliszekrényemen. Jó reggelt! - megpusziltam és magamhoz szorítottam a papírkát. Nagyokat ásítva kimentem a konyhába és gyors bedobtam egy tál müzlit. Utána pedig nekiálltam öltözködni és lassan el is indultam dolgozni.

Joon

Kata annyira gyönyörű, még mikor alszik, akkor is. - homlokon csókoltam, majd egy papírt hagytam a szekrényén. Hazamentem és ledőltem a kanapéra. Elgondolkodtam. Mi baja lehet Mirnek? Amikor közöltem, hogy Kata a barátnőm, csak döbbentem figyelt rám. A többiek vigyorogtak és gratuláltak, ő meg csak kikerekedett szemekkel bámult. De miért? És miért követett? Mi baja lehet? Olyan furcsa.. Ránéztem az órára. fél 8 volt. Felhívtam.
- Jó reggelt! Remélem nem ébresztettelek fel!
- Sz-szia! Már egy órája fent vagyok.
- Ráérsz ma vagy akár most?
- Hát.. azt hiszem igen.
- Remek. Te jössz vagy én menjek? Inkább gyere te.
- J-jó. M-mindjárt megyek.
- Oké. Szia!
Idegesen mászkáltam fel-alá a lakásban. Bár nem volt okom idegeskedni. 10 perc elteltével csengettek.
- Szia! - mutattam Mirnek, hogy jöjjön be.
Zavartan intett egyet a kezével és besétált. Leült a fotelba és a pólója alját kezdte el birizgálni.
- Most szépen meséld el nekem, kérlek, hogy mi a probléma?! - néztem rá kedvesen.
- De nincs probléma, hyung!
- Látom rajtad! Tegnap leesett állal bámultál, mikor közöltem, hogy van valakim. És utána meg követtél is. De miért?
Nem válaszolt, csak lehajtotta a fejét és a padlót nézegette.
- Mir! - szóltam rá, de csak némán ült. - Kérlek!
- É-én.. én.. nekem nincs semmi bajom, na! - felpattant és az ajtó felé vette az irányt, de megfogta a kezét és visszarántottam.

Kata

Elég húzós napom volt.  A szokásosnál is nagyobb volt a forgalom. Ráadásnak zárá előtt betoppant egy idegbeteg anyuka, hogy neki szombaton kell az éterem.
- Legyen szíves holnap visszajönni, mert ez a főnökömmel kell megebszélni! - mondta neki a kolléganőm.
- De én szeretném kibérelni.. - kezdte megint.
- Én azt értem! De a főnökömmel kell megbeszélni! - mutatott az ajtóra. - Viszlát!
A nő felháborodottan távozott.
Átöltöztünk, elköszöntünk és mi is hazamentünk. Közben megcsörgettem Joont, de nem vette fel. Ahh, miért nem veszi fel? Na mindegy, majd átmegyek hozzá. 
Bementem a lakásomba és lezuhanyoztam.

Joon

Mir nagyot nyelt és lehajtotta a fejét.
- Kérlek, mondd el mi baj!
- De ki fogsz nevetni..
Álla alá nyúltam és felemeltem a fejét.
- Nem foglak. - mosolyodtam el.
Újra nyelt egy nagyot.
- Én.. én féltékeny vagyok.. - mondta, de nem nézett a szemembe.
- Féltékeny? Miért?
- Mert.. én szeretlek téged, hyung!
- Én is szeretlek téged. - mondtam és vállon veregettem.
- De én.. másként szeretlek. - félő pillantást vetett rám.
Most az én állam landolt a földön.
- Hogy mi? Az lehetetlen! Mir, te nem lehetsz szerelmes belém! - néztem rá döbbenten.
Nagyot sóhajtott, lehajtotta a fejét és megint az ajtó felé indult, de a keze után kaptam.
- Kérlek ne utálj ezért! Mivel elég sokat vagyunk együtt nehéz lesz, de megpróbállak kiverni a fejemből. - közölte egy gyors mosoly kíséretében. 
Válasz helyett szorosan magamhoz öleltem. Én is meglepődtem ezen a tettemen.
- Téged nem tudlak utálni. Én szeretlek téged, de csak mint egy jó barátot. Ne haragudj!
- Nem, Joon! Te ne haragudj!
- Én nem haragszom. - mosolyogtam.