Joon
Egy évtizeddel ezelőtt sajnos beleszerettem valakibe,akibe nem lett volna szabad. Egy hús-vér lányba. Nem tudtam neki ellenállni. Akárhányszor összeért ajkunk,úgy éreztem nem bírok magammal és neki esem,de szerencsére sikerült kontrollálni magam. Ám egy éjszaka,mikor bulizni voltunk,eléggé kiütötte magát. Hazaértünk és elindult a konyhába még egy kis piáért,de ügyetlen volt,ezért elejtett egy poharat. Miközben szedegette a szilánkokat megvágta az ujját. Amint kibuggyant a vére,torkom lángolni kezdett. Próbáltam magam visszafogni,de nem ment. Odamentem hozzá,bekaptam az ujját és szívni kezdtem a meleg vért. Csak nagy szemekkel bámult rám,nem értette miért csinálom ezt. Haját hátratettem és egy gyors mozdulattal belemélyesztettem szemfogaimat a nyakába. Nem tudtam megállni,nem ment. Az utolsó csepp vérig kiszívtam belőle mindent. Elmenekültem. Fogalmam sem volt,merre megyek. Csak futottam és futottam. Sokáig bolyongtam erdőkben,de 10 év után végre sikerült újra megtanulnom az önuralmat. Azóta csak állatok vérével táplálkozom és visszatértem az emberek közé is,ezúttal Szöulba. Minden simán megy,jelenleg egy fiúbanda,az MBLAQ tagja vagyok.Kata
Katának hívnak és 23 éves vagyok. Anyukám koreai,apukám pedig magyar,így én félvér vagyok. Kitűnően beszélem mind a két nyelvet. Sajnos egyke vagyok,testvérem nincs. 14 éves koromban,mikor befejeztem az általános iskolát ide költöztünk,Koreába. Jelenleg Szöulban élek. Lassan fél éve,hogy ideköltöztem. A szüleim sajnos az ország másik felén élnek. Egy étteremben dolgozom,mint felszolgáló. Nagyon szeretem a munkámat.Egyik nap egy magas,barna hajú,helyes,velem egykorú férfi lépett be az étterem ajtaján. Korábban még nem láttam errefelé. Fehér inge nem volt végig begombolva. Hála a két felső gombnak,mellkasát félig látni engedte. Odaléptem az asztalhoz,ahol ült és megszólítottam.
- Jó napot! M-mit adhatok? - tettem fel a szokásos kérdést.
Lejjebb tolta a napszemüvegét és a gyönyörű,csokibarna szemeivel rám nézett.
- Csak egy kávét. - válaszolt ridegen és visszatolta a szemüveget. Egyik kezével,azonban eltakarta a száját és az orrát.
Eltipegtem és leadtam a rendelést. Amíg a kávéja készült,egyfolytában figyeltem. Tudtam,hogy valahonnan ismerős,de a világért se jutott eszembe. Ő csak mereven bámult kifelé az ablakon. Amikor elkészült a kávéja megindultam felé. Mikor észrevette,hogy közeledem,ugyanazt tette,mint mikor a rendelését vettem fel. Kezét a szája elé kapta.
- Tessék! Egészségére! - letettem és elsiettem.
- Köszönöm.. - mondta alig hallhatóan.
Elég gyorsan lehúzta és már sietett is volna ki,csak az útjába állt néhány lány tollal és egy cetlivel a kezükben. Gondolom autogramot kértek tőle. Amint végzett,se perc alatt eltűnt.
- Hé,lányok! Ő ki volt? - kérdeztem.
- Te jó ég! Tényleg nem tudod? - kikerekedett szemekkel bámultak rám.
Nemlegesen ráztam meg a fejem.
- Lee Joon,álmaim pasija. - olvadozott az egyik kiscsaj.
Tehát Lee Joon. Biztosan hallottam már róla,de még mindig nem tudtam hova tenni.
Joon
Szöul jó nagy város,de a rajongók elől néha képtelenség elbújni. van,mikor elgondolkodom: Vajon tényleg ők az emberek,én pedig a vámpír? Nem lehet,hogy ez fordítva van?A minap találtam egy kis vendéglőt. Nem túl nagy. A forgalom is elég kicsi volt.
- Tökéletes! Remélem itt nem futok össze annyi rajongóval.
Leültem egy asztalhoz és vártam.
- Jó napot! M-mit adhatok? - tudakolta kicsit félénken a pincér.
Lejjebb toltam a napszemüvegem,hogy jobban szemügyre vehessem. Gesztenyebarna szemei azonnal elkápráztattak. Felgumizott hajának egy árnyalattal sötétebb színe volt. Illata rendkívül csábított,nagyon finomnak tűnt.
- Csak egy kávét. - kezemet a számra és az orromra tapasztottam.
Torkomban vad tűz kezdett tombolni. Ilyet már nagyon régen éreztem.
A kávém is forró volt,de nem érdekelt. Rögvest felhörpintettem,letettem az asztalra a pénzt és megindultam a kijárat felé,de 3 tizenéves lány elém állt. Autogramot szerettek volna. Aláfirkantottam nekik a papírt és szélsebesen kirontottam az épületből.
Néhány napja,hogy különköltöztem a srácoktól. Sajnálták,de egyből poénkodni kezdtek,hogy biztosan a nőim miatt. Hát hogyne!
Nem igazán volt még időm megismerni a szomszédaimat,bár annyit tudtam,hogy tőlem balra egy idős házaspár lakik.
Lassan ballagtam hazafelé,közben eleredett az eső. Szuper nyári zápor. Benyitottam a lépcsőházba,mire egy hangos "Jajj!" jött válaszként,mert valakinek véletlen nekilöktem az ajtót.
Kata
Nem sokkal később lejárt a munkaidőm. Átöltöztem és a lakásom felé vettem az irányt. Szerencsémre még az eső is elkapott. A lépcsőházba érve megálltam és ázott ruhámat kezdtem igazgatni,mikor nekem nyomták az ajtót.- Elnézést!
- Semmi baj! - megfordultam.
Azt hittem mentem elájulok.
- Ó,te vagy a pincérlány,igaz? Mit csinálsz erre? - kérdezősködött.
- Igen,én! - éreztem,ahogy elvörösödöm. - Öhm.. itt lakom. És te?
Kicsit elképedt,majd rövid idő múlva válaszolt.
- Hát.. én is. Lee Joon vagyok,bár gondolom ismersz. - kinyújtotta felém egyik kezét.
- Őszintén szólva.. nem igazán. - közöltem,miközben kezet ráztunk.
Láttam,hogy válaszom hallatán ledöbben.
- Nem is baj.. - motyogta. - És a te neved?
- Jahm,igen.. Bocsánat! Az én nevem Kata.
- Kata?
- Igen,édesapám magyar származású.
- És akkor a vezetékneved?
Válasz helyett pajkos vigyorral elindultam felfelé a lépcsőn.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése