8. Igazság

Joon

Reggel,amint mozgolódást hallottam Katánál,átmentem.
- Szia! Ne haragudj,hogy tegnap úgy elrohantam.
- Szia! - átölelt. - Inkább te ne haragudj rám! Nem tudtam. - sütötte le a szemeit.
- Ugyan. - megpusziltam a homlokát.
- Öhm.. tegnap rákerestem a szellemlányra,Min Yeon-ra.
- Honnan tudod a nevét? - kérdeztem döbbenten.
- Megint itt volt.. és megkérdeztem. Szóval rákerestem és azt írták,hogy van aki azt állította,hogy vámpírtámadás érte. - egy kis ideig hallgatott. - Szerinted... Szerinted lehetnek vámpírok?
- Nem tudom. Miért fontos ez?
- Hát.. mindegy.
- Ne gondolj ilyenekre. Vámpírok nem léteznek. - átkaroltam.
- Oké.. - motyogta.
Adtam egy puszit az arcára és visszamentem a lakásomba.
Ez már több a soknál. Min Yeon direkt mondta meg a nevét,mert tudta,hogy Kata rá fog keresni. Most az izgatja a legjobban,hogy léteznek-e vámpírok. Mi van,ha utána néz  a vámpíroknak is? Előbb-utóbb rá fog jönni,hogy miért viselkedem néha olyan furcsán. A fenébe,Min Yeon!

Kata

Felkeltem és a fürdőbe igyekeztem,mikor csengettek. Ki lehet az ilyen korán?
Az ajtóban Joon állt.
- Szia! Ne haragudj,hogy tegnap úgy elrohantam. - kezdte azonnal-
- Szia! - átöleltem. - Inkább te ne haragudj rám! Nem tudtam.
- Ugyan. - nyomott egy puszit a homlokomra.
- Öhm.. tegnap rákerestem a szellemlányra,Min Yeon-ra.
- Honnan tudod a nevét? - kérdezte nagy szemekkel.
- Megint itt volt.. és megkérdeztem. Szóval rákerestem és azt írták,hogy van aki azt állította,hogy vámpírtámadás érte. - vártam egy kicsit. - Szerinted... Szerinted lehetnek vámpírok?
- Nem tudom. Miért fontos ez?
- Hát.. mindegy.
- Ne gondolj ilyenekre. Vámpírok nem léteznek. - karolt át.
- Oké.. - motyogtam és kaptam egy újabb puszit az arcomra.
Azért érdekes. A szellem mindig azt mondja,hogy ne bízzak meg valakiben,mert az egy szörnyeteg. Akkor tényleg egy vámpír ölhette meg? De ki az a "szörnyeteg"? Joon? Az kizárt. Ő nem lehet vám.. Állj! Múltkor azt mondta,nem tud aludni. A vámpírok nem is szoktak aludni,de hát van mikor én sem tudok aludni,na! Mikor a sebemről beszéltem neki elfordult,majd elrohant és azt mondta,hogy nem bírja a vért. Bár így visszaemlékezve,mielőtt elfordította a fejét a szemszíne mintha sötétebbé vált volna. De miért is rakta a szája elé a kezét? Nem értek semmit sem! Elegem van!
Bementem a hálóba és ruhát kerestem,mikor az ablak kicsapódott és egy papír szállt be rajta.
"Ügyes! Jó úton haladsz. Lassan rájössz mindenre."  Az ablakhoz rohantam és kinéztem rajta,de képtelenség,hogy valaki felmásszon és behajítsa ezt a cetlit. Miért is vagyok ügyes? És mire jövök rá? Ez nekem már túlságosan magas.

Joon

Átöltöztem egy kényelmes cuccba,hogy lemegyek az erdőbe futni. Már a lépcsőház alján voltam,mikor hallottam,hogy Kata trappol lefelé.
- Joon! - kiáltotta a nevemet.
- Igen?
- Kérlek! Beszélni szeretnék veled.
- Hát mondd!
- De nem itt,gyere fel!
Újra felmentünk,be a nappalijába.
- Ne haragudj meg rám,kérlek! De azon gondolkodtam,hogy kire érti a lány a szörnyeteget. Igazából egy barátom sincs rajtad kívül a városban. A munkatársam kedves,meg minden,de mégse mondom barátnak.
- Igen?
- Szóval nem tudom a lány kire gondol,de csak rád értheti. De te nem vagy az. Viszont sose tűnsz fáradtnak,se nyúzottnak. A vámpírok meg ugye nem is alszanak. Azt mondtad nem bírod a vért és azt is láttam tegnap,hogy a szemed sötétebbé vált. Ma miután elmentél elkezdtem filózni,majd egy kis papír repült be az ablakomon,amin ez állt. "Ügyes! Jó úton haladsz. Lassan rájössz mindenre."
- Tehát azt mondod,hogy szerinted én vámpír vagyok?
- Nem! Vagyis nem tudom.
- Mit tennél,ha azt mondanám,hogy ez igaz?
- Nem tudom. Ledöbbennék.
- Félnél tőlem?
- Lehet. Nem tudom. Jesszus Lee Joon! Miért kérdezel ilyeneket? Tudom,hogy hülyeség az egész. Ne haragudj!
Álltam és vártam egy kicsit. Hát egyszer úgy is megtudja. Vagy én mondom el az igazat,vagy Min Yeon beszéli tele a fejét hazugságokkal.
- Kata! Ez nem hülyeség. Jól gondoltad.
- Tudom. Bocsá... Hogy mi? - ijedten hátrált egy kicsit.

Kata

Láttam,hogy Joon el akar menni,ezért utánafutottam. Ez már nekem magas. Muszáj rákérdeznem különben megőrülök. Felhívtam a lakásomba. Leültünk és elmondtam mindennt,amin nem rég törtem a fejem.
- Tehát azt mondod,hogy szerinted én vámpír vagyok? - kérdezte csak úgy lazán. Semmi meglepődés vagy döbbenet.
- Nem! Vagyis nem tudom.
- Mit tennél,ha azt mondanám,hogy ez igaz?
- Nem tudom. Ledöbbennék.
- Félnél tőlem?
- Lehet. Nem tudom. Jesszus Lee Joon! Miért kérdezel ilyeneket? Tudom,hogy hülyeség az egész. Ne haragudj!
Egy kis ideig némán állt.
- Kata! Ez nem hülyeség. Jól gondoltad.
- Tudom. Bocsá... - Várj! Azt mondta,hogy NEM hülyeség? - Hogy mi? - automatikusan hátrébb léptem egyet.
Megint egy kis csend következett.
- Hogy érted?
- Ígérj meg nekem valamit! - bólintottam. - Ne kürtöld világgá. Nem baj,ha elítélsz. Ha nem akarsz többé látni,megértem.
- Mondd! - utasítottam.
- Igen,vámpír vagyok.
Azt hiszem mindjárt összeesek.
Mindent elmondott. Hogyan kapcsolódik ide Min Yeon és hogy már nem az aki volt. Megváltozott. Már nem szörnyeteg,ahogyan azt a szellemlány állítja. Lábaim a földbe gyökereztek. Nem tudtam se mozdulni,se megszólalni.
- Éreztem,hogy ez lesz. Semmi baj,akkor elmegyek. Nem zavarlak többet,így remélem Min Yeon sem. - hátat fordított és az ajtó felé indult.
- Joon!  odarohantam és hátulról átkaroltam. - Ne menj! Én szeretlek! Lehetsz bármi,én szeretlek!
óvatosan megfordult. Egy ideig némán meredtünk egymásra,majd közelebb hajolt és megcsókolt.
- Én is szeretlek! Sosem bántanálak,esküszöm! Megtanultam uralkodni magamon,ha nem így lenne,nem járnék emberek között.
- Hiszek neked! - mondtam és megcsókoltam.