24. END

Joon

Szerencsére sikerült utolérnem  Beckyt, és elfelejtetnem vele az egészet. Otthon Kata le-fel járkált a szobában. Mikor beléptem szinte rám ugrott.
- Na? - szó nélkül leültem a fotelba, és az asztalon heverő újságokat bámultam. - Joon! Tudom, hogy..
- Nem tudod! Nem tudsz még semmit sem! Felelőtlen vagy! Azért, mert vámpír lettél még nem jelenti azt, hogy mindent megtehetsz! Nem támadhatsz meg valakit, csupán csak bosszúból! Főleg nem úgy, hogy szemtanúk is vannak! Soha nem láttalak még ilyennek! Mi a fene történt veled, Kata? Hogy változhattál meg így egyik percről a másikra? Nem ismerek rád! - miután kiadtam magamból mindent, Katára néztem, aki csak megrökönyödve állt lőttem. Legjobb lesz, ha most kiszellőztetem a fejem - felsóhajtottam, majd elhagytam a lakást. Csak elindultam egyenesen. A nap már lement, és kezdett sötétedni, lassan felkapcsolódnak a lámpák is. Ahogyan lehajtott fejjel sétálgattam, egyre ismerősebbé vált a terep. Mikor felnéztem a házunk előtt álltam. Akaratlanul is felemeltem a kezem és becsengettem. Hamarosan Mir nyitott ajtót. Kérdőn meredt rám, mire csak megrántottam a vállam, és beléptem. Szó nélkül felmentünk a szobába, majd leültünk egymással szemben az ágyra. Csendben meredtünk egymásra, bár néha-néha Mir elkapta a fejét, és mintha kicsit el is pirult volna. Majd egyszer csak erős késztetést éreztem, hogy hozzáérjek. Felemeltem a kezem, és a mutatóujjammal lágyan végigcirógattam azt az édes, puha arcát, mire közelebb csúszott olyannyira, hogy csak pár centiméter volt az arcunk között. Hol a szemembe nézett, hol az ajkaimat bámulta..
- Én.. - kezdte volna, de befogtam a száját.. Rátapasztottam az enyémet. Nem lett volna szabad, hisz ez olyan mintha.. Nem! Ez pont az, hogy megcsalom Katát! De feldühített, és szeretném legalább pár percre elfelejteni azt az egészet. De akkor, majd mit mondok Mirnek? Bocs, de csak egy éjszakára kellettél?! Nem, nem tehetem meg vele! Szeretem őt.. És Katát is..
Mir észrevette, hogy elgondolkodtam, ezért elhúzódott.
- Sajnálom!
- Mir, nem a te hibád.. Én vagyok hülye. Vagyis, na.. Szeretem Katát..
- Értem én.. - halványan elmosolyodott.
- Dehogy érted! Még én sem értem, mi történik velem.. - elhúzta a száját. - Inkább hazamegyek. Holnap beszélünk, jó? - bólintott, majd megöleltem, és leléptem.

Kata

Ledöbbentem Joon szavain, de igaza van. Nagyon is. Egy hülye kis fruska vagyok. Vámpír lettem, de nem tudom kezelni a helyzetet. Előbb meg kellett volna tanulnom mindent. Becky várhat, de most lehet -bár inkább biztos-, hogy Joon nagyon megharagudott rám. Mi van, ha többet szóba sem áll velem? Nem maradhatok itt! Amilyen szerencsétlen vagyok, csak leleplezném a vámpírokat.. Előkerestem egy nagyobb táskát, beledobtam néhány ruhát, és 1 pár sportcipőt. Eltettem az összes pénzt, amit otthon találtam, majd elővettem egy lapot. El akartam Joontól búcsúzni, ám végül csak egy Szeretlek! Kérlek, soha ne felejts el! került a papírra, amit a lakása ajtaja előtt hagytam.
Először is el kell hagynom a várost. Talán Koreában maradok, de az is lehet, hogy újra visszatérek Magyarországra. A szüleimhez nem akarok menni, nehogy valami rossz történjen.
Úgy emlékeztem, Joon egyszer azt mondta, az új vámpíroknak 24 órában belül vért kell inniuk, különben meghalnak - kinéztem a taxiból a tömérdek emberre, akik az egyik parkban sétáltak. Hát az nem lesz nehéz..
- Köszönöm! - mondtam miután kiszálltam a járműből, és kifizettem a taxist. Lementem a pláza alatti mélygarázsba, és szerencsémre pont most szállt ki egy ember a kocsijából. Hát elég nagy darab volt, de sebaj.. Szédelegve odamentem.
- Jól van? - kérdezte azonnal. - Hé, jól érzi magát? - megfogta a vállamat, én pedig hirtelen elfordítottam a  fejét, és a nyakába haraptam. Olyan volt, mintha feltöltődtem volna energiával, de ekkor eszembe jutott valami. Nekem csak egy kis vérre van szükségem, embert ölni nem akarok! - nagy erővel ellöktem magamtól. A kocsikulcs kiesett a kezéből. Rögtön felkaptam, kinyitottam a zárat, és bepattantam az autóba. Soha nem loptam még semmit, de ezt most muszáj.. - azzal elhajtottam. Nem volt azért olyan buta ötlet megszerezni a jogsit.
Bekapcsoltam a rádiót, hátradöntöttem a fejem, és figyeltem, ahogy szépen lassan elhagyom a várost.

Joon

Egészen a lakásomig szó nélkül hagytam, de tudtam egész végig, hogy Mir követ. Ám mikor megpillantottam egy papírt az ajtónál, el is feledkeztem róla.
Szeretlek! Kérlek, soha ne felejts el!
- Ez mi? 
- Mi történt? - kérdezte Mir azonnal.
- Nem tudom.. és azt sem, hogy miért! A fenébe! - azzal egy hatalmasat ütöttem az ajtóba.

(Tudom, hogy ez elég gagyi vége lett, de úgy tervezem, ha lesz elég időm, majd írok egy amolyan 2.évad félét. Köszönöm azoknak, akik olvasták! :3)

23. ~

Kata

Joon karjában pihenve egyszer csak elszundítottam. Álmomban megjelent Min Yeon, ahogy egy szakadék szélén áll. Bár rettentő sötét volt, körülötte valahogy mégis minden.. ragyogott. De nem szellemként álldogált ott. Ember volt, és zokogott.
- Min Yeon? Jól vagy? - kérdeztem aggódóan, majd közelebb léptem. Óvatosan felemelte a fejét. Szemei vérvörösen izzottak.
- Ne gyere közelebb! - utasított remegő hangon.
- M- miért?
- Miért akarsz a mélybe taszítani? Ha hallgattál volna rám, most nem változnál szörnyeteggé! - kiabálta.
- Haltam volna meg, és változtam volna szellemmé, hogy Joon következő barátnőjét kísértsem? Engem különben sem ő ölt meg.. hanem.. hanem.. valaki.. valaki más!
Az utolsó két szó hallatán gúnyosan felkacagott.
- Tudod ki volt az a valaki más? - megrántottam a vállam. - Elmondom, ha leugrasz velem innen - mutatott a szakadék felé.
- Még mit nem?
- Hát jó, akkor megyek egyedül, te pedig soha nem tudod meg, ki volt az..
- Mi a bizonyíték, hogy felébredek?
- Kata.. - megforgatta a szemeit - ..ez csak egy álom... Egyébként meg a kedves kis barátnőd, Becky tette. - kacsintott, majd megragadta a kezemet, és magával rántott a mélybe.

Joon

Kata békésen szunyókált az ölemben, én meg egyre csak azon gondolkodtam, hogy hogyan fogom neki megtanítani az önkontrollt, hisz' nekem is alig ment. Félek, hogy nem fog sikerülni, és szörnyeteg válik majd belőle. Azt nem engedhetem, az nem történhet meg! Majd egyszer csak felsikolt.
- Héé, mi baj?
- Min Yeon.. én.. szakadék.. és.. Becky! - hebegte, én meg csak értetlenül néztem rá.
- Min Yeon és én leugrott egy szakadékba, ami legalábbis én úgy érzem, hogy azt jelenti többé nem zaklat minket..
- És Becky? - erre nem válaszolt, csak vörösen izzó szemekkel felpattant.
- Ő ölt meg. De biztos nem hagyom annyiban!
- Jó, de most nyugodj meg, és ülj vissza!
- Nem! Megkeresem. Most! - és elindult az ajtó felé, de én elé ugrottam, és megfogtam a vállát.
- Kata! - szeme egyre jobban izzott, és ficánkolni kezdett, hogy elengedjem. Helyette háttal a kanapéra döntöttem, majd mélyen a szemébe néztem. Hirtelen megragadt a tarkómat, és lehúzott magához, hogy megcsókoljon. - Nyugi! - suttogtam.
- Majd hol.. - mielőtt befejezte volna, újra ajkaira tapadtam, de hirtelen elnyomott magától, és fülelni kezdett.
- Mi baj?
- Nem hallod? Ezt az idióta viháncolást? Ez.. Ez Becky! - kiáltott fel. Én is fülelni kezdtem. Két lány beszélgetett, és nevetgélt.. De várjunk csak.. Ezek rólam beszélnek.. Mi van? Megtudták, hogy hol lakom? Mire észbe kaptam Kata már nem volt sehol sem, csak egy sikolyt hallottam. Azonnal kirohantam a lakásból, majd le a lépcsőn.

Kata

Nagyon felbosszantott, de valahogy éreztem, hogy Becky tette velem. El akart takarítani az útból, hogy megszerezhesse magának Joont. De nem megy az olyan könnyen, édesem. Tőlem nem lehet csak úgy megszabadulni.  De nem értem Min Yeon miért árulta el nekem. Hisz' utál. De most már akkor soha többé nem fog zaklatni? Mindegy most nem érdekel. Most csakis azzal kell foglalkoznom, hogyan állok bosszút azon a kis ribizlin. Joonnak már majdnem sikerült megnyugtatnia, mikor idegesítő vihogást hallottam meg lentről.
 - Mi baj?
- Nem hallod? Ezt az idióta viháncolást? Ez.. - jobban füleltem. - Ez Becky! - felkiáltottam, majd éreztem, ahogyan újra elönt a düh. A fejem szinte lángolt, és úgy éreztem mindjárt kitör, mint egy vulkán. Kezeim remegni kezdtek, majd mikor meghallottam, hogy Joonról beszélnek, feltéptem az ajtót, és lesiettem.
- Mit akarsz itt? - üvöltöttem rá. Meglepődött, és egy kicsit meg is tántorodott.
- Te.. te.. hogyan?
- Én.. én élek. Mit szólsz? Engem nem lehet olyan könnyen elintézni, de téged viszont igen! - ameddig ki nem rohant a másik lány az ajtón, észre sem vettem. Beckyre koncentráltam, és egyre közelebb mentem hozzá. Hegyes szemfogaimat kivillantva rávicsorogtam, mire egy éles sikoly hagyta el a száját, aztán megjelent Joon. Lefogott, még mielőtt darabokra téptem volna a kis ringyót. Az pedig gyorsan elmenekült.
- Engedj el! - toporzékoltam, mint egy óvodás, mire csak még erősebben szorított, míg szépen lassan le nem nyugodtam.
- Mi volt ez? Magadnál vagy? Menj vissza, és nyugodj meg! Én pedig előrekerítem, hogy elfelejtessem vele ezt az egészet. Miért nem tudsz egyszer rám hallgatni? Szurkolj, hogy legalább megtaláljam! Na gyerünk! Menj vissza a lakásba, és kérlek hűtsd le magad! - azzal elillant mellőlem, mint a kámfor.

22. ~

Joon

Méterekről vér szagot éreztem. Egy pillanatra megálltam és belélegeztem egy jó nagy adagot a levegőből. Ez az édes, ínycsiklandó illat.. Kata! - még gyorsabban rohantam. 5 másodperc alatt ott voltam az étterem előtt, de nem láttam sehol senkit. Elindultam a vér szaga után, míg egy kis idő múlva egy zsákutcában, két konténer között megpillantottam Kata testét. Csak feküdt ott. Mozdulatlanul.
- Neeeem! - kiáltottam, ahogy a torkomon kifért, miközben odarohantam hozzá. - Nem! Kata! Ez nem lehet!
Teste szúrásnyomokkal volt tele, világos ruhája pedig csupa vörös vált már.
- Nem halhatsz meg! - arcomon egy könnycsepp gördült le, mikor eszembe jutott valami. Határozott mozdulattal a csuklómba haraptam, és Kata szájára szorítottam.
- Igyál, kicsim! Igyál, kérlek! Soha sem akartam ezt tenni veled, de nincs más választásom, nem halhatsz meg! Szeretlek! - szememből záporként hulltak a könnyeim. Lehajtottam a fejemet, felsóhajtottam, mikor megéreztem, hogy Kata kezd észhez térni.
- Kicsim! - kiáltottam fel, majd jó erősen magamhoz öleltem, és össze-vissza csókoltam a homlokát. Lassan kinyitogatta a szemeit.
- Joon! - mondta mosolyogva, majd a szájához kapott. - Ez..
- Az én vérem..
- Akkor én.. vagy mi történt?
Válaszul csak elfordítottam a fejem.
- Ez.. hát hű! - boldogan felkiáltott, majd megcsókolt, amit most sajnos nem tudtam viszonozni. Azt hittem ki fog akadni és finoman elküld melegebb éghajlatra, de nem. Bár ez hülyeség, hisz' múltkor szinte könyörgött, hogy változtassam át..
- Kérlek, ne haragudj!
- Miért haragudnék? Ne butáskodj! Így talán végre Min Yeon is békén hagy, vagy ha nem akármennyire szellem is, beverem a képét.. - felnevetett.
- Egyébként ki tette ezt veled?
- Menjünk haza.. utána mindent elmesélek.. - segítettem talpra állni, majd hazaballagtunk.

Kata

Egyszer csak a vér szaga csapott meg, és éreztem, hogy valaki a számra nyomta a kezét. Először csak belenyaltam. Mikor megbizonyosodtam róla, hogy ez bizony vér, szívni kezdtem. A vörös folyadék szinte felrobbant a számban. Majd egy ismerős hang éles késként hasított a levegőbe, és abban a pillanatban feleszméltem. Lassan kinyitottam a szemeimet.
- Joon! - szólaltam fel mosolyogva, majd gyorsan a számhoz kaptam, hogy megtöröljem. - Ez..
- Az én vérem..
- Akkor én.. vagy mi történt? - kérdőn meredtem rá. Ez azt jelenti, hogy akkor én is vámpírrá változtam, vagy fogok? Hiszen egy vámpír véréből ittam, de én.. meghaltam.. Tehát most feltámadtam, vagy mi.. Joon nem válaszolt, csak oldalra fordította a fejét. Vagyis igen. Vámpír lettem.
- Kérlek, ne haragudj!
- Miért haragudnék? Ne butáskodj! Így talán végre Min Yeon is békén hagy, vagy ha nem akármennyire szellem is, beverem a képét! - felkacagtam.
- Egyébként ki tette ezt veled?
- Menjünk haza.. utána mindent elmesélek.. - elhúztam a számat, majd feltápászkodtunk, és hazamentünk.
Miután minden ruhámat kidobtam a kukába, és vettem egy jó forró fürdőt, elmeséltem Joonnak a mai napomat. Azzal kezdtem, hogy drága Becky a munkatársam lett, és egész nap furcsán kedves volt velem. Majd nem sokkal, miután elváltunk egymástól, valaki leütött, utána pedig egy másik személy, akinek el volt takarva az arca megkéselt.
- Becky volt, igaz? - kérdezte dühösen.
- Nem tudom, igazából csak egy női alakot láttam, az arcát nem..
- És a ruhája?
- Joon, szerinted, hogy figyeljem valakinek a ruháját, miközben épp kést szurkál belém? - akadtam ki.
- Ne haragudj, csak tudod nagyon felbosszantott.. - magához húzott és átölelt, én pedig mellkasába fúrtam a fejemet.
- Ugye tudod, hogy sok mindent tanulnod? - kérdezte hosszas csend után.
- Azt hiszem - felsóhajtottam. - De majd csak holnap.. - felnevetett, majd egy puszit nyomott a fejemre.

21. Új munkatárs

Joon

Reggel, amint Katát felkeltettem átrohantam a saját lakásomba, hogy átöltözzek. Kirámoltam a szekrényem, majd végül egy sötét ing és egy farmer mellett döntöttem. Egész éjszaka azon járt az agyam, hogy mi történt tegnap. De miért? Miért érdekel ennyire? Kezdem azt hinni, hogy azok az érzések, amiket Mir iránt táplálok nem csak puszta testvériség.
- Te hová mész? - kérdezte Kata,amint visszaértem.
- Beugrom a fiúkhoz..
- É-hhem.. - ásította.
Homlokára nyomtam egy gyengéd csókot, majd leültem az ágyára, és néztem míg öltözik.
- Naa!
- Mi az? Nem csodálhatom, az én szépségemet?
Válaszul nekem hajította lila felsőjét.
Szeretem és nem fogom hagyni, hogy Min Yeon vagy bárki más bántani merje.
Mikor megfordult barna haja félrelibbent, és tisztán láttam tündéri arcát. Mosolya fülig ért. Felálltam és odaléptem hozzá. Tenyeremet a derekára tapasztva közelebb rántottam magamhoz.
- Akarlak! - suttogtam a fülébe.
- De mennem kell dol..
- Most! - azonnal nyakát kezdtem ostromolni. Tiltakozni akart, de mikor szívogatni kezdtem puha bőrét, megadta magát. A szekrénynek nyomtam, mikor eszembe jutott, hogy most nem szabad. Hirtelen elváltam tőle. - Ne haragudj! Nem akarom, hogy miattam elkéss! - felsóhajtott.
- Szeretlek! Este találkozunk. - kezét tarkómra helyezve magához rántott és szenvedélyesen megcsókolt. Még sosem csókolt ilyen vadul, de tetszett.

Kata

- Jó reggelt, kicsim! - suttogta egy édes hang a fülembe - Ideje lenne felkelni.
Lassan kinyitogattam a szemeimet, és megpillantottam Joont. Lehúztam magamhoz egy csókra, majd kikászálódtam az ágyból és bementem a fürdőbe.
- Egy pillanat és jövök. - kiáltotta utánam Joon. Nem volt erőm válaszolni.
Belenéztem a tükörbe, és meghátráltam. Az arcom nyúzott volt, a hajam pedig mindenfelé állt. Elég szépen elfeküdtem. A mosdókagyló fölé hajoltam, megnyitottam a csapot és az arcomra fröcsköltem a hideg vizet. Így legalább felébredtem rendesen. Majd a fésűm után nyúltam, hogy ne nézzek már úgy ki, mint akibe belecsapott a kétszázhúsz.
- Te hová mész? - kérdeztem Joontól.
- Beugrom a fiúkhoz..
- É-hhem.. 
Megpuszilta a homlokomat, és helyet foglalt az ágyamon, én pedig a szekrényemhez ballagtam.
- Naa! - mordultam rá.
- Mi az? Nem csodálhatom, az én szépségemet? - kérdezte, miközben a felsőmet sikeresen leráncigáltam magamról. Felnevettem és nekihajítottam.
Előhalásztam a trikómhoz és a halásznadrágomhoz egy vékonyka kardigánt is, ugyanis aznap reggel elég borús volt az idő. Közben beugrott egy ötlet, hogy egyik nap elmehetnénk a fiúkkal közösen vacsorázni, és akkor meg tudnának ismerni. Vigyorogva megfordultam, hogy szembeforduljak Joonnal. Röpke perc alatt felpattant és mellém sietett, majd egy mozdulattal közelebb húzott magához.
- Akarlak! - búgta szenvedélyesen a fülembe.
- De mennem kell dol..
- Most! - mondta hangosabban, majd a nyakamra tapadt. Tenyeremet a mellkasára tettem, hogy megpróbáljam ellökni magamtól, de nem ment. A szekrénynek lökött, de azzal a mozdulattal el is vált tőlem. - Ne haragudj! Nem akarom, hogy miattam elkéss!- bánatosan felsóhajtottam.
- Szeretlek! Este találkozunk.
Akkor is kívántam az ajkait, ezért tarkójánál fogva magamhoz húztam és megcsókoltam.
Ahogyan szoktuk, félúton, a kereszteződésénél elváltunk. Én mentem tovább az étterem felé, Joon pedig a másik irányba.
Amikor bementem az étterembe, furcsa érzés fogott el. Mintha egy hang azt súgta volna, valami itt nincs rendben - nagy hévvel berontottam az öltözőbe, és azt hittem menten elájulok, mikor megláttam, hogy drága Rebecca éppen a főnökömmel társalog.
- Jó reggelt!
- Hát én megyek is. Jó munkát, Becky! Viszlát, Kata! - bólintott és elment.
- Mától fogva munkatársak vagyunk. - vigyorogva megölelt.
- Hú, de jó! - motyogtam.
Egész nap figyeltem. Szinte már félelmetesen kedves volt. Mintha a plázában lévő beszélgetésünk meg se történt volna. Felőlem örülhet, gondolhatja, hogy jóban vagyunk, de én akkor sem fogok már rá barátként tekinteni. Egy barát nem csinált volna ilyet.
Ahhoz képest elég jól telt a mai nap. Átöltöztünk, majd bezártunk.
- Hát akkor további szép estét, Kata! - újra kiült arcára az az álszent mosoly, és ismét megölelt. - Holnap találkozunk. - mondta, bár inkább kérdésnek tűnt, amit nem értettem, hisz' persze, hogy találkozunk. Én is dolgozom, meg ő is..
- Szia! - megpróbáltam egy mosolyt erőltetni, de nem lehetett túl hiteles.
Hátat fordítottam neki, és elindultam. Elővettem a telefonom, hogy tárcsázzam Joon számát, ám ekkor egy ütést éreztem meg a tarkómon. A telefon kiesett a kezemből, én pedig a földre rogytam volna, ha nem kap el valaki. Bár így se volt túl jó, mert hirtelen előttem termett egy fekete álarcos férfi.. nem.. várjunk csak.. Egy nő, aki egy határozott mozdulattal a mellkasomba mélyesztett egy éles kést. Oly' könnyedén, mintha vajba szúrta volna. Nem éreztem fájdalmat, csak mikor kihúzta. Majd megismételte újra és újra. Csupán annyira emlékszem még, hogy a fejem a földre hull. Se többre, se kevesebbre. Ugyanis minden elsötétült, nem hallottam és nem éreztem többé semmit.

Joon

Kiszálltam a taxiból, és odalépkedtem az ajtóhoz. Jó, persze azt mondták, hogy nem kell csengetnem, ez ugyanúgy az én házam is, de mindegy, én akkor is csengettem. Pár perc múlva egy kómás fejű Thunder nyitott ajtót.
- 'reggelt! - motyogta, majd vissza felcsoszogott az emeletre.
- Szia Joon-sshi.. Ó, bocsánat.. Joon. - hadarta Mir, mikor meglátott.
Eszembe jutott, hogy múltkor letoltam, hogy ne hívjon így.
- Szia Mir!
Felmentünk a szobánkba, vagyis most már csak az övé. Leültünk az ágyra, mire idegesen elkezdte a takarója sarkát birizgálni.
- Na?
- Hát.. de nekem ez.. kínos..
- Megígérted..
- Tudom.. - lehajtotta a fejét. - Csupán annyi történt, hogy Seungho meg akarta tudni, hogy mi bajom van.. - hosszas hallgatás után újra megszólalt.
- Ezért rohantál fel?
- Nem.. Megmondtam neki, hogy semmi, mire átkarolta a derekamat és közelebb rántott magához..
- Ennyi?
- Nem elég? - kérdezett vissza ijedten.
- De, bocsánat!
Hasra feküdt, és fejét a párnájába fúrta, majd kicsivel később leballagtunk a nappaliba, ahol lassan csatlakoztak hozzánk a többiek is. Egy kis beszélgetés után megreggeliztünk. Hát nem volt igazán ínyemre, de azért lenyomtam egy tál müzlit.
Szinte egész nap beszélgettünk, főleg a múltról. Jó volt feleleveníteni a régi szép időket. Majd egyszer csak megcsörrent a telefonom. Kata hívott. Azonnal felvettem. Beleszóltam, de abban a pillanatban letette.
- Ez fura.. Bocs fiúk,de nekem most mennem kell. Sziasztok! - mondtam és azonnal kirohantam a házból. Éreztem, hogy történt valami. Nem érdekelt, hogy meglátnak-e vagy sem. - Szöulban este is elég nagy a nyüzsgés, szóval ez így elég ironikus. - Futni kezdtem, bár szinte már repültem.

20. Sós, fémes és fura

Joon

Nem sokkal később, hogy elküldtem az SMS-t, Mir hívott is.
- Szia! - támadtam le azonnal.
- Szia! Ezt.. nem szeretném.. vagyis nem igazán telefontéma..
- Akkor?
- Hát ha annyira tudni szeretnéd..
- Igen! - vágtam rá.
- Holnap, ha ráérsz akkor gyere el.
- Úgy lesz.
- Szia. - mielőtt én is elköszöntem volna tőle, lerakta.
Jó, holnap megtudom, de akkor is zavar, hogy még mindig nem tudom mi van vele. De nem azért vagyok vele ilyen, mert megtudtam, hogy szeret. Mindig is aggódtam érte, hisz' olyan mintha a testvérem lenne. - nyitok be a lépcsőházba, majd egy hangos 'Héj!'-t hallok.
- Óó, bocsánat! - vigyorgok Katára.
- Ugyan, már hozzászoktam. - nevetve megcsókolt, majd megindultunk felfelé a lépcsőn. Boldogan meséli el a napját, én pedig csak arra tudok gondolni, mi történhetett a maknae és a leader között.
- Figyeelsz? - megbökdösi az oldalam.
- Öhm.. persze.
- Látom.. - szemét forgatva beront a lakásába.

Kata

Úgy tűnik nálunk hagyománnyá vált, hogy egymásnak lökdössük az ajtót.
- Óó, bocsánat! - mondta széles mosollyal Joon.
- Ugyan, már hozzászoktam. - viháncolva megcsókoltam. Elmeséltem neki, hogy egész nap csak a plázában császkáltam, és rendesen bevásároltam. Majd megemlítettem a Beckyvel való találkozásunkat is, de azt nem, hogy egy csöppet kiosztottam.
- Figyeelsz? - fúrom ujjamat az oldalába.
- Öhm.. persze.
- Látom..
Ledobtam a ruhákkal teli szatyrokat a kanapéra, és én is lehuppantam rá.
- Elkalandoztam. Ne haragudj, kicsim! - letérdelt mellém és egy lágy csókot lehelt a számra, mire elvigyorodtam. Miért nem tudok rád soha haragudni?  - mosolyogva hátradöntöttem a földön és csípőjére ülve csókolni kezdtem.
- A fiúk már szeretnék, ha bemutatnálak nekik. Holnap ráérsz?
- Sajnos dolgozom.. - húztam el a számat. - De talán holnapután.
- Rend.. - mielőtt befejezte volna, ismét ajkaira tapadtam.
 Óvatosan elváltam ajkaitól, és felegyenesedtem.
- Ugye sosem fogsz elhagyni? - kérdeztem, közben pedig visszaültem a kanapéra.
- Ez meg miféle buta kérdés?
- Akiről mesélte, mikor elkalandoztál.. - forgattam meg újra a szemeimet - Becky, azt mondta meg fog szerezni.. Téged. Na meg, hogy hogyan lehet Lee Joonak, egy ilyen ronda, semmirekellő barátnője, mint én? - elszomorodva lehajtottam a fejem.
- Hmm.. mi a vércsoportja a lánynak? - megnyalta a száját.
- Joon! - elmosolyodtam és belebokszoltam a vállába.
- Te az enyém vagy és örökké szeretni foglak!
- Te pedig az enyém, és nem adlak senkinek! - húztam ki magam.
Felmászott rám és az ölembe ült.
- Fordítva jobban nézne ki, de mindegy.. - nevetett, majd mélyen a szemembe nézett.
- Szeretlek - suttogtam, mire vadul tépni kezdte ajkaimat.

Joon

- Szeretlek - motyogta, én pedig azonnal dús ajkaira tapadtam.
- Mhm.. most komolyan mi a vércsoportja? Őő.. Beckynek?
- Nem tudom - felnevetett.
- Várj itt, ha nem akarsz hányni.. - elmosolyodtam, majd átmentem a saját lakásomba. Betrappoltam a konyhába és kinyitottam a hatalmas fehér hűtőszekrényemet.
- Szent Isten! - kiáltott fel Kata meglepetten, bár inkább ijedtnek tűnt. Játékosan kiszámoltam melyiket vegyem ki a vérrel teli tömérdek tasak közül.
- Mondtam, hogy maradj! - akaratlanul is elnevettem magam arckifejezésén. - De egyébként, nyugi nem öltem meg senkit. Csupán csak.. kölcsönvettem a kórházból - közöltem vigyorogva. Kihúzta az egyik széket az asztal alól, lelült rá, majd kezeit álla alá helyezve meredt rám.
- Oké! - vállat vontam.
A konyhaszekrény legfelső fiókjából előszedtem egy ollót, gyorsan kinyitottam és inni kezdtem. Közben végig az arcát figyeltem. Inkább érdeklődve, mint undorodva figyelt.
- M- megkóstolhatom? - összevonta a szemöldökét, és egy kicsit oldalra hajtotta a fejét.
Majdnem kiköptem, mikor meghallotam mit szeretne.
- Biztos vagy benne?
Bólintott.
- Hát jó - levettem a polcról egy poharat és öntöttem egy keveset bele. - Tessék.
Szó nélkül belekortyolt, majd nyammogni kezdett.
- Na?
- Sós.. fémes.. fura.. - felpillantott rám, majd lehúzta az egészet, mintha csak víz lenne benne.

19. Álom

Kata

Becky nagyon sok mindent mesélt, és kiderült az is, hogy teljesen odáig van Lee Joonért. Ami vicces, hiszen ő az én barátom. Majdnem felnevettem, mikor azt mondta, hogy bármi áron megfogja magának szerezni. Egyébként furcsa, hogy pár pillanat alatt mennyire meg lehet gyűlölni egy személyt, ugyanis mikor már nem bírtam tovább és közöltem vele, hogy Lee Joon a pasim csak viháncolva annyit mondott:
- Jó vicc, Kata! Pont a te pasid lenne? Na nevettess már, kérlek!
- Nem muszáj elhinni. - kacsintottam rá.
- Jajj, ne haragudj! Nem azért, mert nem vagy aranyos, meg minden, de na.. Nyugodtan állíthatjuk, hogy vannak nálad sokkal szebb lányok is. - kezével meglibbentette a haját - Miért pont veled jönne össze? Ugyan, ne találj ki bolondságokat..
- Igazad van, Becky! - vigyorogtam rá. - Nem vagyok szép, nincs jó alakom, nincs sok pénzem.. de legalább nem vagyok egy beképzelt, öntelt, elkényeztetett kis ribanc fanpicsa, mint te! Hová tűnt a régi éned? Mi a fene lett veled? - kiáltottam rá, mire mindenki ránk szegezte a tekintetét.
Hátat fordítottam neki és kisiettem a plázából. Egyenesen hazafelé vettem az irányt.

Joon

Bár külön érkeztünk, de együtt mentünk haza. Mondjuk nem túl jó megfogalmazás ez így, hisz' én már nem velük lakom, de mindegy. Tehát együtt mentünk haza.
- Te Joon, nem akarod nekünk bemutatni a barátnődet? - kérdezte G.O, miután mindnyájan helyet foglaltunk a nappaliban.
- Nem tudom merjem-e elhozni hozzátok..
- Jól van, hyung! - forgatta meg a szemeit Thunder.
- Csak vicceltem. Majd egyik nap eljövünk, ígérem. - elmosolyogtam, mire a tübbiek éljenezni kezdtek, kivéve Mirt.
- Remek.. - motyogta a padlót mustrálva.
- Hozok valamit inni - pattant fel Seungho.
- Megyek veled - sietett utána a maknae.
Már lassan tíz perce, hogy kimentek. Nem hiszem, hogy olyan sokáig tartana kinyitni a hűtőt és kivenni belőle öt üveg ásványvizet, ezért fülelni kezdtem.
- .. Semmi.. hagyjál..
- .. Ugyan már.. Mir!.. Mondd el..
- Nem igaz? - bökdösött meg vigyorogva G.O.
- Öhm.. de, igen. - visszamosolyogtam, bár fogalmam sem volt miről beszélnek.
Újra fülelni kezdtem.
- .. M-mégis mit.. mit csinálsz? - azzal a kis maknae kitrappolt a konyhából, majd fel az emeletre.
Felugrottam, hogy utánamegyek,és megkérdezem, hogy mi történt, amiért így felrohant.

Mir

Felrohantam a szobámba és becsaptam magam mögött az ajtót, úgy hogy az majdnem kiesett a helyéről, de nem érdekelt. Ne érjen senki se hozzám, csak akkor, ha az a valaki Joon. - rávetődtem az ágyra és fejemet a párnába fúrtam. - Ami végül is képtelenség, hiszen Katát szereti... - morogtam magamban továbbra is. Majd hirtelen egy - még a pólón keresztül is hideg - kezet éreztem meg a derekamon.
- Mi a baj? - hallottam meg egy ismerős hangot, mire felkaptam a fejem.
- N-nincs s-semmi.. Miért?
- Akkor miért siettél ennyire és vágtad be úgy azt az ajtót?
- Nem érdekes.. - belenéztem barna szemibe, de kár volt. Elvesztem bennük és valahogy semerre sem találtam a kiutat. Hideg ujjaival megcirógatta az arcomat, amitől libabőrös lettem. Közelebb hajolt hozzám és lágyan megcsókolt. Hátamra fordultam és magamra húztam. Óvatosan ráült a csípőmre és ujjai a pólóm alá vándoroltak, mikor eszembe jutott Kata.
- Ezt.. nem.. lenne.. szabad..
- Nyugalom! - suttogta Joon, majd folytatta az előző munkáját és lassan leráncigálta rólam a felsőmet, majd eldobta a szoba egyik végébe. Azonnal rátámadt a hasamra és beborította apró, édes csókjaival, amiktől ismét jólesően kirázott a hideg. Miután végzett, levette magáról is a pólóját, és mikor megakart fordítani, felriadtam. Lihegve néztem körbe a szobámban, de Joon nem volt sehol sem, és még mindig rajtam volt a felsőm is. Felkaptam az éjjeliszekrényemről a telefonomat.
- Kaptam egy SMS-t.. - motyogtam, majd megnyitottam.
Mi történt a konyhában? Kérlek hívj fel, vagy valami. :) Joon
- Óh.. ezek szerint az egészet csak álmodtam.. Nem baj, Lee Joon. Álmomban legalább az enyém vagy. - ajkamba haraptam, és visszadőltem a párnáim közé.

18. Ismerős

Joon

Egész éjszaka mellette voltam és azon törtem a fejem, hogyan állíthatnám meg Min Yeont.. Csak egy dolog járt a fejemben, de nem!
- Nem foglak olyanná változtatni, mint amilyen én vagyok! - suttogtam, miközben arcát cirógattam.
- Pedig nincs más választás.. - óvatosan kinyitotta a szemeit.
Felkeltem az ágyról és az ablakhoz mentem még mielőtt valami olyat mondok, amit nagyon megbánnék. Kinyitottam és beleszippantottam a rajta beáramló friss, reggeli levegőbe, majd lassan visszasétáltam és újra lehuppantam Kata mellé.
- Ezt meg sem hallottam. - néztem rá szúrós szemekkel. - Egyébként... Jól vagy? Nem szédülsz vagy valami?
- Jól vagyok, nyugi! - elmosolyodott és adott egy puszit a számra. Majd a szekrényéhez tipegett, és előhalászott belőle két ruhadarabot, amit rögtön magára is vett.
- Na? - vigyorogva pördült egyet.
- Gyönyörű vagy! - odasiettem hozzá és megcsókoltam.
- Egy frászt! - a tükör elé állt és igazgatni kezdte magát. - A hajam is összevissza áll.. és nézd! Milyen táskásak a szemeim is.. Jézusom!
- Most fejezd be!
- Jóó, bocsi.. - lesütötte a szemeit.
Legszívesebben vele lettem volna egész nap, de sajnos mennem kellett. Megbeszéltem Seunghoval, hogy 11-re náluk leszek és együtt megyünk be a stúdióba, hogy felvegyük az új dalt.

Kata

- Nem foglak olyanná változtatni, mint amilyen én vagyok! - suttogta Joon.
- Pedig nincs más választás..- amint kimondtam szemei egy másodperc alatt tűzpirossá változtak, mintha lángolnának. Felugrott és az ablakhoz sietett. A hűs szellő az én arcomat is megcsapta. Ha Joon nem öl meg, akkor Min Yeon úgyis megteszi. Megfogok halni, és ha lehet választani inkább vámpírként - ha lehet így fogalmazni - élek tovább, minthogy koporsóba tegyenek és eltemessenek. Nem fogja feladni.. Szépen, lassan addig kínoz, míg bele nem halok. Tudom, érzem..
- Ezt meg sem hallottam. - újra egy lecsillapodott, barna szempárral néztem farkasszemet, bár hangján hallatszott a düh. -  Egyébként... Jól vagy? Nem szédülsz vagy valami?
- Jól vagyok, nyugi! - elmosolyodtam. Ha átváltoztatnál nem kellene ennyit aggódnod.
Miután felöltöztem, - és megtárgyaltuk Joonnal, hogy neki szanaszét álló hajjal, táskás szemekkel is tetszem - elment, mert ma elég sok dolga lesz. Én bedobtam egy szendvicset, majd úgy gondoltam elmegyek vásárolni, úgyis régen voltam már.
A hatalmas pláza közepén üldögélve egyszer csak odajött hozzám egy szőkésbarna hajú, középmagas lány.
- Kata! - kiáltotta a nevemet. Adott két puszit, majd meg is ölelt, én pedig csak döbbenten néztem rá.
- Ahj, nem ismersz meg, igaz? Régen rövid, fekete hajam volt, meg fogszabályzó, szemüveg.. - megforgatta a szemeit a számomra még mindig ismeretlen lány. Hirtelen felpattantam.
- Becky! Jajj, ne haragudj, hogy nem ismertelek meg!
Eszembe jutott, hogy mikor még Magyarországon laktunk eljött hozzám egy Rebecca nevű angol cserediák. Nagyon jóban voltunk. Sokat meséltem neki Koreáról, és megbeszéltük, hogy egyszer együtt eljövünk. Igen ám, csak mi kb. 1 évre rá tényleg ideköltöztünk a szüleimmel, és Beckyvel valahogy megszakadt a kapcsolatunk.

Joon

Múltkor azt mondták nem kell se kopognom, se csengetnem, ezért csak besétáltam. Rögtön egy félmeztelen Mirrel találtam magam szemben.
- Joon!
- Szia Mir! - vigyorogtam. - Múltkor azt mondtátok..
- Tudom.. Szia! - egyik kezével intett, majd gyorsan eltűnt a konyhába.
- Többiek? - kérdeztem, miközben utánasiettem.
- Elmentek.. - az órámra pillantottam. Elkéstem?
- Te miért nem mentél? - megvonta a vállát.
- Gondoltam megvárlak.. - kivett a hűtőből egy vizes palackot. - Mindjárt keresek egy pólót és akkor mehetünk is. - elmosolyodott, majd kiment a helyiségből.
Nagyon aranyos volt. Egész úton be nem állt a szája. Nem értettem mi történhetett vele ebben a pár napban, de nem bántam. Sőt! Kifejezetten örültem neki. Csak vigyorogva figyeltem, ahogy mesél és a kezével hadonászik. Nagyon édes volt.

17. Kórház

Kata

Nagy sötétség. Ennyi volt minden, amit láttam. Elindultam egyenesen. Fogalmam sem volt merre megyek, csak mentem.  Elkezdtem kapálózni a kezeimmel, remélve, hogy találok valamit, amibe belekapaszkodhatok, mert hirtelen megszédültem. Nem találtam semmit. Elestem, de mégsem. Zuhanni kezdtem. Össze-vissza csapkodtam a levegőben, majd egyszer csak megálltam. Meglepődtem. Szilárd talajra számítottam, ehelyett puhára "estem", mintha vattacukrok rengetege közé érkeztem volna. Szemeim azonnal kipattantak. Körülnéztem. Egy nagy fehér szobában voltam.
- Kata! - hallottam egy ismerős hangot.
- Joon! - ordítottam, vagyis szerettem volna, de egy árva hang nem jött ki a torkomon.
Elkezdtem rángatózni, közben segélykérően néztem Joonra.
- Nyugalom, kicsim! Nyugodj meg! - megsimogatta a kezem.
Behunytam a szemem és vettem egy nagy levegőt.
- Joon.. - mondtam újra. Halkan igaz, de hallottam a saját hangom. Elmosolyodtam.
- Miattam van ez az egész. Minden miattam van. - mielőtt bármit is mondhattam volna, folytatta. - Ne! Ne mondj semmit. Pihenned kell. Reggel túl sok vért vesztettel.. Istenem, de hülye vagyok.. Azonnal ide kellett volna hozzalak. Minden miattam történt. Sajnálom! Kérlek, ne haragudj rám!
- Lee Joon, most azonnal fogd be! Hogy pihenjek így, megmondod? És különben is mindenről csakis Én tehetek. Valamivel magamra haragítottam Min Yeont... Hát ez lett belőle. - hadartam.
- Ez nem így megy..
- Kérlek! Pihenni szeretnék, jó? Fogd be! - elvigyorodtam, lehúztam magamhoz és megcsókoltam.
Miután elváltunk, elhúzta a száját.
- Na mi az?
- Ez kevés volt ahhoz, hogy befogjam a számat.. - közölte huncut mosollyal az arcán.
Újra megcsókoltam hosszabban és szenvedélyesebben, majd hirtelen elfordultam. Köhögési roham tört rám.
- Minden rendben?
Nem tudtam válaszolni. Mikor elvettem a kezem a szám elől, a tenyerem véres volt. Rögtön Joonra pillantottam. Most nem történt semmi olyan, mint múltkor. Nem kapta el a fejét és a szeme sem lett sötétebb.
- Szólok egy orvosnak.. - azzal kiment a helyiségből.

Joon

Rohantam be a kórházba.
- Jó napot! Öhm.. Azt mondták ide hozták be Katát. Nem teljesen koreai... - Gondoltam így hátha megérti, hiszen még mindig nem tudtam a vezetéknevét.
- Áhh.. igen. - mondta kedvesen a recepciós és hozzátette azt is, hogy hol találhatom.
Bementem hozzá. Az ágyon feküdt és aludt. Odamentem hozzá és megsimogattam az arcát, majd odahúztam mellé egy széket és leültem. Figyeltem, ahogy szuszog. Ahogy minden egyes levegővételkor fel s le mozog a mellkasa.
Min Yeon, tudd, hogy utállak! Hogy a fenébe találhattalak én téged valamikor is vonzónak? Undorító vagy! Utállak, amiért ezt tetted Katával. Én vagyok az, akit gyűlölsz, nem Ő.. - felálltam és járkáltam a szobában, mikor megláttam, hogy Kata ébredezik.
Nevén szólítva odamentem mellé.
Mondani szeretett volna valamit, de a száját nem hagyta el egyetlen hang sem.
- Nyugalom, kicsim! Nyugodj meg! - megsimogattam a kezét.
Becsukta a szemeit és vett egy jó nagy levegőt.
- Joon.. - suttogta és édesen elmosolyodott.
- Miattam van ez az egész. Minden miattam van. - már nyitotta volna a száját újra, de folytattam. - Ne! Ne mondj semmit. Pihenned kell. Reggel túl sok vért vesztettel.. Istenem, de hülye vagyok.. Azonnal ide kellett volna hozzalak. Minden miattam történt. Sajnálom! Kérlek, ne haragudj rám!
- Lee Joon, most azonnal fogd be! Hogy pihenjek így, megmondod? És különben is mindenről csakis Én tehetek. Valamivel magamra haragítottam Min Yeont... Hát ez lett belőle.
- Ez nem így megy..
- Kérlek! Pihenni szeretnék, jó? Fogd be! - azzal lehúzott magához és megcsókolt.
- Na mi az?
- Ez kevés volt ahhoz, hogy befogjam a számat.. - közöltem egy pajkos vigyor kíséretében.
Újra megcsókolt, majd egyszer csak elfordult és köhögni kezdett.
- Minden rendben? - kérdeztem azonnal.
Nem válaszolt. A keze véres volt. Rögtön rám nézett.
- Szólok egy orvosnak.. - mondtam és kirohantam.
Odarohantam egy ápolónőhöz.
- Kérem! Szóljon egy orvosnak. Kata véreset köhögött és..
- Hogy mi?
- Jöjjön!
Meglepetten követett a nővérke. Mikor odaértünk nem találtuk sehol sem. Sem őt, sem a cuccait.
- Ez most valami vicc? - kérdezte az alacsony, fekete hajú hölgy, majd kitipegett.
- Hová tűntél? - kérdeztem suttogva.

Kata

Amíg Joon távol volt, gyorsan átöltöztem, összepakoltam és megpróbáltam feltűnés nélkül kiosonni a kórházból.  Besiettem a liftbe, majd kimentem az utcára. Közben írtam Joonak egy SMS-t. Itt vagyok lent a parkolóban." 5 perc múlva mellettem termett.
- Miért szöktél ki?
- Úgyse tudnak rajtam segíteni. Mindent, ami velem történik, Min Yeon irányít. Csak haza akarok menni. - nem szólt semmit, átölelt, majd hívott egy taxit és hazamentünk.
Felsiettünk a lakásomba, ahol rögtön bebújtam az én pihe-puha ágyikómba.

16. Csók

Kata

Joon a nappaliban várt, amíg feltakarítottam a tócsát.
- Én.. én hallottam valamit.. - mondtam neki, miután kiléptem a fürdőből.
Értetlenül nézett rám.
- A nevedet kiáltottam..
- De előtte.. - vettem egy nagy levegőt. - Előtte a semmiből előtört egy furcsa és ijesztő kacaj.
A kacaj szó hallatán ökölbe szorult a keze.
- Min Yeon? - kérdezte idegesen.
Elhúztam a számat és lehajtottam a fejemet, mire odajött hozzám és átölelt.
- Nem nyugszik.. De mi baja velem? - érdeklődtem.
- Min Yeon egy öntelt ribanc! Nem is értem, hogy szerethettem!- megpuszilta a fejem búbját. - De mi történt pontosan?
Elmeséltem neki szóról-szóra az egész sztorit.

Joon

Úgy éreztem menten felrobbanok. Min Yeon már nagyon idegesített, de az még jobban, hogy nem tudtam hogyan lehetne "legyőzni". Igazából volt egy ötletem, de nem.. Azt nem tehetem meg Katával.. Vagy.. de nem. Nem! Ezt a gondolatot ki kell vernem a fejemből!
Megsimogattam az ölemben édesdeden szundikáló Kata haját, aki lassan ébredezni kezdett. Rámosolyogtam, mire azonnal felpattant.
- Hány óra van? - berohant a szobájába és nekiállt vetkőzni, majd öltözni. - El fogok késni! - szinte kiabálta, mikor a fürdőszoba felé vette az irányt.
- Nyugalom, kicsim!- mondtam nevetve.
Átugrottam a lakásomba és én is átöltöztem.
- Mehetünk? - kérdezte idegesen.
- Mehetünk. - mosolyodtam el.
Fél úton megálltunk.
- Na én megnézem a srácokat, már régen beszéltünk. Este találkozunk,jó?
Bólintott.
- Rendben. Szeretlek! - átölelt és adott egy csókot.

Kata

Gyorsan összekaptam magam és indultam is a munkába. Joon félig elkísért, mert neki a másik irányba kellett mennie. Azt mondta meglátogatja a fiúkat.
Mikor beértem az étterembe, azonnal átöltöztem, majd nekiláttam a dolgozni. Éppen akkor érkezett meg egy viszonylag normálisnak tűnő család. Mikor a lányra pillantottam, megborzongtam. Kiköpött Min Yeon volt. Nem,nem.. biztosan csak képzelődöm. - mondtam magamban, majd elfordultam és kimentem a konyhába. Felvettem 2 jól megpakolt tányért és vissza kimentem velük. Valami furcsa érzést fogott el, mintha muszáj lenne ránéznem a lányra. Nem tudom miért, de úgy éreztem muszáj. Ő is engem nézett. Tekintete félelmetes volt. Szemei mintha izzottak volna. Hirtelen újra rám tört az a rémes fejfájás, de nem törődtem vele, mentem tovább. Az orrom most szerencsére nem vérzett. Mikor az asztalhoz értem a tányérok kiestek a kezemből, összerogytam és elájultam.

Joon

Megérkeztem. Hű,de régen jártam már itt. Be kell vallanom, hogy azért hiányzik.. - csengettem és vártam.
- Joon! - kiáltott fel Thunder, amint meglátott.
- Szevasz! - üdvözöltem vidáman. - Bemehetek?
- Ez hülye kérdés. Csengetned sem kellett volna. Ez a..
-..te házad is, attól függetlenül, hogy már nem laksz itt. - fejezte be a mondatot G.O.
- Jól van. - vigyorogva bementem.
Köszöntem Seunghonak és Mirnek is. Jó sokáig elbeszélgettünk, de Mir nem igazán szólalt meg. Alig nézett rám.. Idő közben elszivárogtak a  többiek és csak ketten maradtunk.
-Hát.. magunkra maradtunk. - mondta egy gyors mosoly kíséretében. - Én megyek és eszek valamit. - azzal felpattant és kiment a konyhába.
Utánaszaladtam.
- Mir! Mi a baj?
- Mi lenne? - nézett rám értetlenül, mintha nem tudta volna, hogy miről beszélek, közben pedig idegesen keresgélt a hűtőben.
- Ne csináld már! Kérlek, mondd meg mi..
- Szerinted? - szinte kiabálta. - Tudod milyen szar a viszonzatlan szerelem?
- Halkabban.. - megfogtam a kezét és kihúztam az udvarra, onnan pedig a garázsba.
Megálltunk egymással szemben és hallgattunk.
- Na most kiabálj! - mondtam, mire lehajtotta a fejét. - Nem.. nem tudom milyen a viszonzatlan szerelem, de gondolom, hogy nem valami kellemes érzés. Sajnálom..
- Nincs mit sajnálnod.. Én vagyok a hülye.. - aranyosan mosolyogva felnézett rám.
- Ne beszélj butaságokat! - megvonta a vállát.
Újra minden elcsendesedett. Már egy ideje hol ajkaimat, hol pedig szemeimet nézte.
- Csak.. csak egy.. - újból a földet kezdte el bámulni. - mindegy..
- Csak egy mi, Mir? - álla alá nyúltam és felemeltem a fejét.
- Hülyeség, hagyjuk. - elmosolyodott.
- Kérlek!
- Csak egy csókot kérek.. és ígérem kiverem a fejemből a gondolatot, hogy mi egyszer összejövünk.
- Ez valóban hülyeség, mert ha most megcsókollak, még inkább vágyni fogsz rám.- elmosolyodtam, de nem hagytam, hogy válaszoljon.
Gyengéden ajkaira tapadtam. Nem tudom mi ütött belém. Azt hiszem megsajnáltam. És Kata? Lassan elváltam Mir puha, édes ajkaitól.
- Nekem most mennem kell. Szia Mir!
Mintha kővé dermedt volna. nem szólt semmit, csak állt ott üveges tekintettel.
Nem mentem be elköszönni a többiektől, hanem azonnal Kata munkahelye felé vettem az irányt.
Nem volt ott.
- Kata hol van? - érdeklődtem idegesen egy másik pincérlánytól.
- Kórházban. Elájult és bevitték.
Egy pillanatra elképedtem, majd kiviharzottam az étteremből.                                                                                  

15. Vér

Kata

Azt álmodtam,hogy egy csodálatos éjszakát töltöttem együtt Joonnal. Sóhajtottam és kinyitottam a szememet. Joon ott feküdt mellettem. Nyújtózkodtam, majd hozzábújtam és megpusziltam az arcát.
- Akkor nem csak álom volt ez az éjszaka? - kérdeztem vigyorogva.
- Nekem valósnak tűnt.. - mosolyogva megpuszilta a homlokomat.
Átdobtam rajta az egyik lábamat és átkaroltam. Fejemet a mellkasára hajtottam és hallgatóztam. Hátha meghallok egyetlen szívdobbanást is.. de semmi. Nem értem miért csináltam, hisz' tudtam,hogy vámpír, ami annyit tesz,hogy... halott. Csalódottan felsóhajtottam, majd megragadtam a kezét.
- Gyere! - mondtam és felhúztam.
- Hová? - kérdezte meglepetten.
- Hát fürdeni.
Lassan feltápászkodtunk és kimentünk a fürdőbe. Mivel egyikünkön se volt ruha, beálltunk a kabinba és megnyitottam a csapot. Szemeimmel követtem, ahogy a vízcseppek száguldoznak lefelé Joon tökéletes testén. Óvatosan állam alá nyúlt és felemelte a fejem. Egy ideig csak néztük egymást. Teljesen elmerültem gyönyörű,barna szemeiben. Édesen vigyorgott, majd megcsókolt. Közben ujjaim a hátán járkáltak fel-alá. Egyik tenyerét a derekamra tapasztotta és közelebb rántott magához. Mikor megéreztem odalent valamit, belemosolyogtam a csókba. Elvált tőlem és hirtelen hátat fordított.
- Francba! Bocsi! - közölte.
- Nincs semmi baj, nyugalom! - közelebb léptem hozzá és hátulról átkaroltam.
- Dehogy.. ühm.. - halkan felnyögött, mert egyik kezemmel gyengéden megmarkoltam férfiasságát. - Kata, mit csinálsz?
Válasz helyett megpusziltam a vállát, majd lassan mozgatni kezdtem a kezem.

Joon

A plafont bámulva gondolkodtam. még sosem éreztem magam ilyen jól valakivel, mint Katával. Tökéletes volt az éjszaka. Sőt! Az egész tegnapi nap az volt. Nagyot nyújtózkodott és hozzám bújt. Apró puszit lehelt az arcomra.
- Akkor nem csak álom volt ez az éjszaka? - érdeklődött vidáman.
- Nekem valósnak tűnt.. - mosolyogtam és homlokon csókoltam.
Egyik lábát áthajította rajtam, fejét pedig a mellkasomra tette. Édesen szuszogva várt valamire, majd kisvártatva felsóhajtott. Megfogta a kezemet és felhúzott.
- Gyere!
- Hová?
- Hát fürdeni.
Kibattyogtunk a fürdőbe és beálltunk a zuhany alá. Megnyitotta a csapot, amiből kellemes, langyos vízsugár folyt ki. Tekintetemmel végigkísértem a cseppeket Kata testén, egészen a földig. Felnéztem és láttam, hogy ő is ugyanígy tette. Álla alá nyúlva felemeltem a fejét. egy ideig némán figyeltük egymást, majd megcsókoltam. Ahogy egymáshoz érnek az ajkaink, úgy érzem, mintha valami drogot szívtam volna. Egyre jobban kívánom és kívánom. Nem tudok leállni. Akarom! Kezei közben lágyan cirógatták a hátamat. Derekánál fogva még közelebb rántottam, mire belemosolyogott a csókba. Értettem, hogy miért. Megint nem tudtam uralkodni magamon. Azonnal megfordultam.
- Francba! Bocsi!
- Nincs semmi baj, nyugalom! - mondta édesen és törékeny karjaival óvatosan átkarolt.
- Dehogy.. ühm.. - nem bírtam megállni, felnyögtem. Kata keze a hímtagomra vándorolt, amit gyengéden meg is szorított. - Mit csinálsz?
Válaszként egy puszit kaptam a vállamra, semmi mást. Lassan elkezdte mozgatni a kezét. Egyre nagyobb nyögéseket hallattam, így egyre gyorsabb tempóra váltott.
- K-köszönöm.. - visszafordultam hozzá és megcsókoltam.
- Igazán nincs mit. - közölte pajkos vigyorral az arcán.
Megmosakodtunk, majd kiléptünk a kabinból és megtörölköztünk. Kata átment a lakásába, hogy tiszta ruhát tudjon húzni.
- 2 perc és itt vagyok. - mondta mosolyogva.
Felöltöztem és vártam.

Kata

Besiettem a szobámba és kinyitottam a szekrényemet. Tiszta fehérneműt húztam, majd egy farmer rövidnadrágot és egy zöld színű trikót is magamra kaptam. A fürdőben megfésülködtem és össze akartam kötni a hajamat, mikor szörnyű fejfájás tört rám. Lerogytam a földre. Kezem közé fogtam  a fejemet és nyomkodtam, hátha elmúlik tőle. Hülyeség volt. Vörös cseppek jelentek meg a combomon. Egyre több. Orromhoz kaptam és a kezem is csupa vér lett. A fájás is egyre erősödött, ahogy az orrom vére is egyre jobban folyt. Nehezen feltápászkodtam és egy törölköző után nyúltam. Megnyitottam a csapot és alá tartottam, közben egyik kezemet végig az orrom előtt tartottam. Belenéztem a tükörbe és szép lassan minden elhomályosult. Hirtelen előtört a semmiből egy gúnyos kacagás. A fejem óriásit koppant a padlón. Még annyit hallottam, hogy valaki a nevemet mondta. Bár inkább kiabálta. Azt hiszem Joon volt az.

Joon

Azt mondta 2 perc. Már lassan 10 perce elment. - idegesen járkáltam a szobában. Megálltam és hallgatózni kezdtem. De egy árva mozgást sem hallok. Csak.. csak.. lassuló szívverést. Kata! - átrohantam a lakásába. A fürdőben volt és a földön feküdt félige eszméletlenül. Körülötte minden csupa vér volt.
- Kata! - amint megéreztem vérének csábító illatát, azt hittem menten neki rontok és valami olyasmit teszek, ami miatt egy életen át gyűlölném magam. Ami mondjuk hülyeség, hisz' meddig fogok én még élni?
Próbáltam nem a vérre koncentrálni és odamentem Katához. Vigyázva felemeltem és a zuhany alá vittem. Egyik kezemmel tartottam, másikkal megnyitottam a csapot. Sikerült nagyjából lemosnom róla a vért, majd láttam, hogy nyitogatja a szemeit. Elzártam a csapot és lecsúsztam vele a földre.
- Joon.. - motyogta a nevemet.
Belepusziltam csuromvizes hajába és szorosan magamhoz öleltem.
- M-mi történt? - kérdezte félve.
- Ezt szeretném én is tudni..
Felálltunk és mikor kiléptünk a kabinból Kata kicsit megtántorodott.
- Minden rendben? - kérdeztem rögtön.
- P-persze.. - lenézett a szoba közepén álló vértócsára, majd vissza rám. - Menj! Feltakarítom. - elmosolyodott.
- Nyugalom! Tudok uralkodni magamon. És különben is neked el kéne menni egy orvoshoz. Elég sok vért vesztettél.
- Lee Joon! Mondtam már, hogy semmi bajom! Nem megyek orvoshoz! - szúrós tekintettel nézett rám.
- Kérlek. - bevettem a legaranyosabb nézésemet.
- Jó. Ha újra szédülök vagy valami egyéb, majd elmegyek. De addig nem.
Felsóhajtottam.
- Oké.

14. Elképesztő (+18)

Joon

Nem tudtuk hová menjünk, mit csináljunk. Csak sétálgattunk az utcán. Én azért a biztonság kedvéért napszemüveget és kalapot is húztam. Igazán nem hiányzott, hogy másnap olyan képek jelenjenek meg, hogy Lee Joon a barátnőjével sétálgat. Nem akarjuk nagy dobra verni. Alig, ha mi ketten tudunk róla. Na meg persze a srácok..
- Kérdezhetek valamit? - törte meg a csendet Kata.
- Már megtörtént. - felnevettem.
- Jaaajj! - vigyorogva megütötte a mellkasomat.
- Na kérdezz!
- Hogy találtad meg pont ezt a kis lepukkant éttermet?
- Nem tudom. Nyugalomra vágytam és elmentem sétálni. Amikor felfedeztem láttam, hogy nincs valami sok vendég..
- Vagyis már túl sok, hogy minden sarkon egy rajongóba botlasz?
- Tudod én imádom a rajongóimat. De néha nekünk is szükségünk van egy kis pihenésre. - elmosolyodtam.
 Tovább sétáltunk és Kata addig-addig nyúzott, míg bementünk egy cukrászdába. Persze egy jó nagy habos süteményt választott.
- Olyan régen ettem már sütit! - felkiáltott és azonnal hozzálátott. - Te nem kérsz?
- Nem, köszi. - nevettem. - A fagylaltot inkább megeszem.
- Jó ötlet. Menjünk fagyizni! - gyorsan behabzsolta az édességet, fizettünk és elmentünk egy fagyizóhoz.

Kata

- Kérleeek! Menjünk együnk egy sütiiiit! Olyan rég ettem máár! - könyörögtem.
- Na jó. - elvigyorodott és kerestünk egy cukrászdát.
Felvetette az ötletet, hogy menjünk fagyizni. Igazság szerint csak azt mondta, hogy azt jobban szereti, de mindegy.
Én gyümölcsöset, ő pedig csokisat kért. Egyszer csak rám nézett és hirtelen megcsókolt. Nyelvét bedugta a számba.
- Hm.. a gyümölcsös se rossz. - mondta egy pajkos vigyor kíséretében.
- Ha szólsz, adok.. - nevettem fel.
- De így fincsibb, na! - megnyalta a száját.
Belebokszoltam  a vállába és tovább nyaltam a fagyit. Csak felvont szemöldökkel figyelt.
- Mi vaan? - kérdeztem vihogva.
- Semmi, semmi..
Ezek után moziba mentünk. Megvettük a jegyeket, popcornt, üdítőt, majd lassan bementünk a terembe. Horror filmet néztünk. A durva jelenteknél eltakartam a szemet és Joonhoz bújtam, aki csak halkan kacarászott rajtam.
- Ennyire félelmetes, cica? - suttogta a fülembe
- Ühüm. - bólogattam és még jobban hozzábújtam.
Átkarolt és adott egy puszit a fejemre.
- Felőlem kimehetünk..
- Nem kell! - kiegyenesedtem és neki álltam majszolni a popcornt.
Moziból rögtön hazamentünk. Fürdőbe akartam menni, mikor Joon megfogta a kezem és visszarántott. Hevesen ajkaimra tapadt. Először meglepődtem, majd viszonoztam a csókját. Karjaimat átfontam a nyaka körül.
- Öhh.. ihzéé.. - finoman eltoltam magamtól és nagy levegőket vettem.
- Ne haragudj.. - simított végig az arcomon.
Mosolyogva megráztam a fejem, hogy semmi baj. Bementem a fürdőszobába, ahová eredetileg is indultam. Nézegettem magam. A szemfestékem kicsit elkenődött. Felsóhajtottam és megpróbáltam lemosni, majd a hajamat kezdtem el igazgatni.

Joon

Fagyizás után moziba mentünk. Beültünk valami horrorfilmre. Kata is ijedezett némelyik rész láttán, de engem nem igazán hatott meg. Elvégre vámpír vagyok, mi ez a film ahhoz képest? Hazafelé úton, szokás szerint Kata beszélt én meg csak hallgattam, mosolyogtam, bólogattam. Olyan szép. A haja, a szemei, az arca, az ajkai. Egyszerűen csodálatos.
- Hahóó! Figyelsz rám?
- Hogy mi? Ja persze.. figyelek. - Ha akartam, se tudtam volna figyelni arra, amit mond. Sokkal inkább a teste volt az ami lenyűgözött. Képtelen voltam betelni a szépségével.
Otthon megálltunk a nappaliban. Egymásra néztünk, majd indulni akart,de visszarántottam és megcsókoltam. 
- Öhh.. ihzéé.. - gyengéden eltolt, majd szaporán kezdte venni a levegőt.
- Ne haragudj.. - megcirógattam bársonyos arcát.
Bement a fürdőszobába én pedig leültem a kanapéra. 5 perc után viszont utánamentem. A haját igazgatta.
- Gyönyörű vagy, nyugi! - háta mögé léptem és átkaroltam.
- Ahh.. nagyon.. - elhúzta a száját.
Megfordítottam, hogy szembe kerüljek vele. Tenyerembe fogtam az arcát és gyengéd puszit adtam a szájára.
- Az vagy. Egyszerűen elképesztő.
Elpirulva lesütötte a szemeit, majd kezeit óvatosan mellkasomra tette. Először félő pillantást vetett rám.  Közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam. Megint nehezen tudtam csak leállni. Már annyira kívántam. Közben ingemet gombolgatta. Mikor végzett, levette rólam, majd a földre hajította. Lassan végigsimított rajta egészen az ágyékomig. Az övemet akarta kicsatolni, de megfogtam és felemeltem a karjait. Megfogtam a pólója alját, megcsókoltam, majd lehúztam róla. Felkaptam és a hálószobába vittem. Lefektettem az ágyra. Először a sajátomat, majd Kata nadrágját is levettem. Fölé tornyosultam és csókolgatni kezdtem. Átkarolt,mire megfordítottam, hogy ő legyen felül. Apró puszikat nyomott a mellkasomra és úgy haladt egyre lejjebb. Óvatosan lecibálta rólam az alsónadrágomat, majd elismerően hümmögött férfiasságom láttán.

Kata

Joon utánam jött a fürdőbe és hátulról átkarolt.
- Gyönyörű vagy, nyugi!
- Ahh.. nagyon..
Szembe fordított magával és két kezébe fogta az arcomat.
- Az vagy. Egyszerűen elképesztő.
Elpirultam és mindkét kezemet a mellkasára tettem. Közelebb rántott magához és szenvedélyesen megcsókolt. Olyannyira,hogy kis híján ismét megfulladtam.. Eközben persze kezeim dolgoztak. Lerántottam róla az inget, majd végigsimítottam rajta. Szerettem volna kicsatolni az övét, de a magasba emelte a karjaimat és lehúzta rólam a felsőt. Így azért jobb volt. Kezdtem azt hinni, hogy megint szét akarja szaggatni a pólómat. Felemelt és a hálószobába vitt, ahol az ágyra fektetett. Lecibálta magáról, majd rólam is a nadrágot. Rám mászott és csókolni kezdett. Átöleltem és megfordultam. Kis puszikkal haladtam lefelé a mellkasán. Lehúztam róla az alsónadrágját, majd méretei látva elismerően hümmögtem. Felnéztem rá, de a plafont bámulta. Először végignyaltam merevedése teljes hosszán, majd a számba vettem és szívogatni kezdtem. Szépen lassan mozgattam a fejem, közben jóleső nyögések hagyták e a száját. Mikor sóhajaiból hallottam, hogy nemsokára elmegy, abbahagytam. Visszakúsztam hozzá.
- Héé.. - ajkaimat az övére préseltem, majd átkarolt és kicsatolta a melltartómat.
Vigyorogva megfordított, hogy ismét ő legyen felül.

 Joon

 Már majdnem a csúcson voltam, mikor elvált tőlem.
- Héé.. - hirtelen ajkaimra tapadt és tépni kezdte őket.
Átöleltem és kicsatoltam a melltartóját, majd a földre dobtam. Megfordítottam, ugyanis jobb szeretem, ha én vagyok felül. Fedetlen kebleire tapadtam. Egyiket kezemmel masszíroztam, másikat pedig nyelvemmel kényeztettem, bimbóját szopogattam, mire erősen a hajamba túrt. Felhúzott magához és megcsókolt. Nyelvét befúrta a számba és bejárta vele miden szegletét. Felültem és az ölembe húztam, közben fenekét markolásztam, mire néha belenyögött a csókba. Letépte róla utolsó ruhaneműjét és visszadöntöttem az ágyra. Felálltam és az éjjeliszekrényemből előhalásztam egy csomag óvszert.
- Kérlek.. - vigyorogtam Katára és mellé dobtam.
Kacagva teljesítette. Széttártam lábait. Először az ujjaimmal kényeztettem.
- Ahhh Joon.. - hangosan felnyögött mikor gyorsítottam.
Közelebb hajoltam hozzá és újra megcsókoltam, majd egy gyors mozdulattal belé hatoltam, mire ismét belenyögött a csókunkba. Szépen lassan kezdtem el mozgatni a csípőmet, közben pedig nyakát puszilgattam, szívogattam.
- Nahhh.. khéérlekhh..
Értettem a célzást. Azt akarta, hogy gyorsítsak a tempón, amit persze meg is tettem. Egyre sűrűbben és egyre hangosabban nyögdécselt, ami azt jelentette, hogy lassan elmegy. Még gyorsabban mozogtam, majd pár másodpercen belül hátát ívbe feszítette és óriási sóhajok közepette élvezett el. Nem kellet sok és én is követtem.
- Csodálatos vagy! - suttogtam a fülébe.
- Uhm.. szeretlek.. - lihegte, mire gyengéden megcsókoltam.
Egy kicsit még pihentem rajta, majd erőt vettem magamon és mellé feküdtem. Betakargattam és egy puszit nyomtam a homlokára.
- Majd.. majd holnap fürdünk.. - motyogta és fél percen belül elnyomta az álom.
Szégyen ezt mondani, de erre vártam, mióta megismertem. A múltkori után kezdtem azt hinni, hogy ő nem akarja, de ezek szerint nem így van.

13. Együtt

Kata

Ahogy kiléptem a zuhanykabin alól, megtörölköztem és felhívtam Joont.
- Szia! Hiányzol! Holnap tudunk találkozni? - közben a hálószoba felé mentem.
- Ma nem jó? - az ágyamon ült, kezében pedig a telefonja és úgy vigyorgott rám.
Odarohantam hozzá és az ágyra döntöttem. Ahol értem csókoltam.
- Ennyire hiá.. - nem tudta befejezni mert a számat az övére tapasztottam.
Átölelt és megfordított, így én kerültem alulra. Össze-vissza puszilgatott.
- Szeretlek! - suttogtam.
- Hogy mi? Bocsi, nem értettem. - húzta el a száját.
- Szeretlek! - mondtam hangosabban.
- Miii?
- Szeretleeeek! - kiabáltam vigyorogva.
- Így jó! - mosolygott és adott egy kis puszit az számra.

Joon

Megkértem Mirt, hogy maradjon. Elmondta, hogy ő már az első pillanattól fogva szeretett. Szegénykém, azért jó sokáig magában tudta tartani és hát elég jól leplezte is.
Szinte egész délelőtt nálam volt, ám dél körül közölte, hogy megy, mert éhes. Hazakísértem, üdvözöltem a többieket, de nem maradtam. Elmentem az erdőbe, a szokásos helyemre. Át kellett gondolnom ezt az egészet, de sajnos nem sikerült.
- Szia! - nevetett Min Yeon.
- Mi a fenét akarsz még? Kata megtudta, most már boldog lehetsz! Tűnj el, örökre!
- Nem vagyok az. Utálnia kellene, mint ahogyan azt én is teszem.
- Fejezd be és hagyj végre békén minket!
- Majd ha Kata is gyűlölni fog! - gúnyosan kacarászva elment.
Bárcsak tudnám ki változtatott át. Vagy valaki hasonlót találnék, aki olyan, mint én. Hátha ők tudnának segíteni, mert már nagyon elegem van.
Otthon leültem a kanapéra és füleltem, hogy Kata mikor ér haza.
Kopogtam, de nem jött ajtót nyitni, ezért beosontam. Vízcsobogást hallottam a fürdőből, tehát zuhanyozott. Bementem a szobájába és az ágyon ülve vártam, mikor megcsörrent a telefonom.
- Szia! Hiányzol! Holnap tudunk találkozni?
- Ma nem jó? -kérdeztem vigyorogva, mikor belépett a szobába.
Olyan erővel rohant, hogy hátradöntött az ágyon és puszilgatta az arcomat.
- Ennyire hiá.. - kezdtem volna, de hirtelen megcsókolt.
Megfordítottam, hogy ő kerüljön alulra. És most én csókolgattam.
- Szeretlek! - súgta.
- Hogy mi? Bocsi, nem értettem.
- Szeretlek! - mondta hangosabban.
- Miii?
- Szeretleeeek! - most már kiabálta.
- Így jó! - mosolyogtam és adtam egy gyors puszit a szájára.

Kata

Reggel megint elkezdtem magam mellett csapkodni az ágyat. Már csak úgy megszokásból is, mert tudtam, hogy nincs ott senki, de most kivételesen volt.
- Héé!
Gyorsan átfordultam.
- Bocsi! - nyújtottam a nyakam felé, de nem kaptam semmit sem. - Naa!
- Mi az? Jaa,bocsi. - megpuszilta a homlokomat, mire hozzávágtam a kispárnámat.
Vigyorogva adott egy igazi csókot, majd kimászott az ágyból.
- Csinálok neked reggelit. - közölte még mielőtt feltehettem volna a kérdésemet.
Mosolyogva figyeltem, ahogy kimegy, majd felálltam és kinyitottam az ablakot. Friss levegő áradt be rajta. Pördültem egyet és visszafeküdtem az ágyba. Lehunytam a szememet és vártam. Kis idő múlva finom illatokat éreztem, ezért kimentem a konyhába. Az asztal már meg volt terítve.
- Mindjárt kész! Ülj le! - utasított.
Mosolyogva teljesítettem.
- Ühm.. olyan finom! - mondtam, miután végeztem.
- Ízlett?
- Nagyon. Köszönöm. - adtam egy puszit az arcára.
Elmentem átöltözni, majd utána átmentünk hozzá, hogy ő is tiszta ruhát húzhasson.
- Ma dolgozol? - kérdeztem gyorsan.
- Nem. És te?
- Én sem. - vigyorogtam.
- Szuper! Hová menjünk?
- A fenét se érdekli. Lényeg, hogy együtt legyünk! - mondtam boldogan, mire csak nagy nevetésben tört ki.
- Szeretlek, te.. - nem fejezte be, mert megcsókoltam.

12. Ó, te jó ég!

Kata

Elgondolkodtam és mikor kopogtak hirtelen felpattantam, mert megijedtem. Joon volt az.
- Mi történt? - kérdeztem azonnal.
- Jahh.. semmi. Nem fontos. Minden rendben, nyugi. - adott egy puszit a homlokomra.
- Oké. - elmosolyodtam. - Itt alszol? - kérdeztem és bevetettem a lehető legaranyosabb nézésemet is.
- Igen. - elvigyorodott és most a számra kaptam puszit.
Beszélgettünk, megvacsoráztunk vagyis inkább csak én, majd elmentünk fürdeni. Belefeküdtünk. Én háttal nekidőltem.
- Sze.. - kezdte volna, de közbe vágtam.
- Szeretlek! - elvigyorodott és gyengéden belecsókolt a fülembe.
Talán egy óra múlva kimásztunk, pizsibe öltöztünk és elmentünk a hálóba. Lefeküdtünk az ágyra, én betakaróztam és oldalra fordultam. Joon is így tett. Lágyan cirógatta az arcomat, mire elég hamar el is aludtam. Reggel a borzalmas ébresztőmre keltem és ráadásul senkit se találtam magam mellett. És most kajaszagot sem éreztem. Viszont volt egy cetli az éjjeliszekrényemen. Jó reggelt! - megpusziltam és magamhoz szorítottam a papírkát. Nagyokat ásítva kimentem a konyhába és gyors bedobtam egy tál müzlit. Utána pedig nekiálltam öltözködni és lassan el is indultam dolgozni.

Joon

Kata annyira gyönyörű, még mikor alszik, akkor is. - homlokon csókoltam, majd egy papírt hagytam a szekrényén. Hazamentem és ledőltem a kanapéra. Elgondolkodtam. Mi baja lehet Mirnek? Amikor közöltem, hogy Kata a barátnőm, csak döbbentem figyelt rám. A többiek vigyorogtak és gratuláltak, ő meg csak kikerekedett szemekkel bámult. De miért? És miért követett? Mi baja lehet? Olyan furcsa.. Ránéztem az órára. fél 8 volt. Felhívtam.
- Jó reggelt! Remélem nem ébresztettelek fel!
- Sz-szia! Már egy órája fent vagyok.
- Ráérsz ma vagy akár most?
- Hát.. azt hiszem igen.
- Remek. Te jössz vagy én menjek? Inkább gyere te.
- J-jó. M-mindjárt megyek.
- Oké. Szia!
Idegesen mászkáltam fel-alá a lakásban. Bár nem volt okom idegeskedni. 10 perc elteltével csengettek.
- Szia! - mutattam Mirnek, hogy jöjjön be.
Zavartan intett egyet a kezével és besétált. Leült a fotelba és a pólója alját kezdte el birizgálni.
- Most szépen meséld el nekem, kérlek, hogy mi a probléma?! - néztem rá kedvesen.
- De nincs probléma, hyung!
- Látom rajtad! Tegnap leesett állal bámultál, mikor közöltem, hogy van valakim. És utána meg követtél is. De miért?
Nem válaszolt, csak lehajtotta a fejét és a padlót nézegette.
- Mir! - szóltam rá, de csak némán ült. - Kérlek!
- É-én.. én.. nekem nincs semmi bajom, na! - felpattant és az ajtó felé vette az irányt, de megfogta a kezét és visszarántottam.

Kata

Elég húzós napom volt.  A szokásosnál is nagyobb volt a forgalom. Ráadásnak zárá előtt betoppant egy idegbeteg anyuka, hogy neki szombaton kell az éterem.
- Legyen szíves holnap visszajönni, mert ez a főnökömmel kell megebszélni! - mondta neki a kolléganőm.
- De én szeretném kibérelni.. - kezdte megint.
- Én azt értem! De a főnökömmel kell megbeszélni! - mutatott az ajtóra. - Viszlát!
A nő felháborodottan távozott.
Átöltöztünk, elköszöntünk és mi is hazamentünk. Közben megcsörgettem Joont, de nem vette fel. Ahh, miért nem veszi fel? Na mindegy, majd átmegyek hozzá. 
Bementem a lakásomba és lezuhanyoztam.

Joon

Mir nagyot nyelt és lehajtotta a fejét.
- Kérlek, mondd el mi baj!
- De ki fogsz nevetni..
Álla alá nyúltam és felemeltem a fejét.
- Nem foglak. - mosolyodtam el.
Újra nyelt egy nagyot.
- Én.. én féltékeny vagyok.. - mondta, de nem nézett a szemembe.
- Féltékeny? Miért?
- Mert.. én szeretlek téged, hyung!
- Én is szeretlek téged. - mondtam és vállon veregettem.
- De én.. másként szeretlek. - félő pillantást vetett rám.
Most az én állam landolt a földön.
- Hogy mi? Az lehetetlen! Mir, te nem lehetsz szerelmes belém! - néztem rá döbbenten.
Nagyot sóhajtott, lehajtotta a fejét és megint az ajtó felé indult, de a keze után kaptam.
- Kérlek ne utálj ezért! Mivel elég sokat vagyunk együtt nehéz lesz, de megpróbállak kiverni a fejemből. - közölte egy gyors mosoly kíséretében. 
Válasz helyett szorosan magamhoz öleltem. Én is meglepődtem ezen a tettemen.
- Téged nem tudlak utálni. Én szeretlek téged, de csak mint egy jó barátot. Ne haragudj!
- Nem, Joon! Te ne haragudj!
- Én nem haragszom. - mosolyogtam.

11. Valami nincs rendben

Kata

Mikor kinyitottam a szememet már világos volt a szobában, tehát reggel. Megtapogattam magam mellett az ágyat, de nem találtam senkit sem. Beleszagoltam a levegőbe és kajaszag csapta meg az orromat. Kimentem a konyhába.
- Jó reggelt! - köszöntött azonnal egy csókkal.
- Hmm.. neked is! - vigyorodtam el. - Rántotta? Nyamiii!
- Foglalj helyet, mindjárt viszem!
Bólintottam és elsétáltam az asztalhoz, majd leültem. Kis idő múlva ott termett a reggelivel, majd ő is lehuppant velem szemben.
- Na? - kérdezte izgatottam, mikor bekaptam az első falatot.
- Fúúj! Mi ez a förtelem?
- Nem ízlik? - érdeklődött kétségbeesve.
- Dehogyisnem, te buta! Isteni!
- Mit ijesztgetsz, asszony?
- Asszony? - nevettem fel hangosan, mire csak elmosolyodott.
Egész végig némán figyelte, ahogy eszem. Mikor végeztem, felpattant és kivitte a tányért, majd el is mosogatott.
- De kis ügyes vagy. - adtam egy puszit az arcára.
- Most ha tudnék, szerintem elpirulnék. - mondta a lehető legédesebben.
Nem sokáig maradtam, mert próbára kellett mennie.
Otthon átöltöztem, majd lementem elmentem sétálni. Végül egy parkban kötöttem ki. Elég kihalt volt. Rajtam kívül talán 2 ember lézengett még. elméláztam egy kicsit. Gondolkodtam az élet nagy dolgain. Egyszer csak megcsörrent a telefonom. Ismeretlen...
- Igen? - szóltam bele,de válasz nem jött. - Ki az? - mint ahogy a horrorfilmekben lenni szokott,hangos sistergés hallatszott csak. Nevetve kinyomtam. A pasim vámpír,egy idióta szellemlány zaklat. Ettől már nem ijedek meg. - felálltam és elmentem a munkahelyemre. De ezúttal nem dolgozni,hanem ebédelni.

Joon

Mikor már kezdett világosodni, felkeltem és összedobtam egy kis reggelit.
- Jó reggelt! - köszöntem, majd megcsókoltam.
- Hmm.. neked is! - mosolygott. - Rántotta? Nyamiii!
- Foglalj helyet, mindjárt viszem!
Bólintott egyet, majd elment és helyet foglalt az asztalnál.
- Na?
- Fúúj! Mi ez a förtelem?
- Nem ízlik?
- Dehogyisnem, te buta! Isteni!
- Mit ijesztgetsz, asszony?
- Asszony? - felkacagott én meg csak elmosolyodtam.
Csendben figyeltem minden egyes mozdulatát, szívének minden egyes dobbanását. Mikor végzett kivittem a tányért és el is mostam.
- De kis ügyes vagy. - monda és kaptam egy puszit is.
- Most ha tudnék, szerintem elpirulnék.

A próbateremben még nem volt senki sem, ezért a kanapéhoz sétáltam. Egy kis nyugalom! - amint ledőltem volna, megjöttek a többiek. Fantasztikus!
Köszöntöttük egymást, megbeszéltünk pár dolgot, majd nekiálltunk. Csak 3 órát voltunk, amint végeztünk sietve összeszedtem a cuccaimat.
- Hova sietsz ennyire? - kérdezte G.O. nevetve.
- Óóó,biztos a kiskutyájához!
- Fogd be, Seungho!
- Most miért nem mondod el nekik?
- Miiiit? - kérdezte Thunder.
- Van barátnőm, Katának hívják. Ennyi! Na sziasztok!
- Gratulálunk! - mondták vigyorogva.  - Sziaaa!
Mir nem szólt semmit, csak leesett állal meredt rám.
- Sz-szia! - végül ennyit tudott csak kinyögni.

Kata

Ebéd közben is kaptam egy ugyanolyan sokatmondó telefonhívást. Ugyanúgy nevetve kinyomtam. Mikor következőleg is csörgött a telefonom, nem néztem a kijelzőt csak felvettem és beleszóltam.
- Mi értelme hívnod, ha egy árva szót nem szólsz?
- De ha egyszer nem hagysz szóhoz jutni.. - mondta egy édes hang a vonal másik végén.
- Joon! Ne haragudj! Azt hittem, hogy.. mindegy.
- Merre vagy?
- Éppen hazafelé tartok, az étteremből.
- Várj! Oda megyek én is. - mielőtt szóltam volna bármit is letette.
Kimentem az étterem elé, 5 percet, de talán még annyit sem kellett várnom. Már messziről integettem neki, de mintha észre sem vett volna. Elővette a telefonját és azzal kezdett el babrálni. Közben kaptam egy SMS-t, tőle. Menj! Otthon találkozunk. Felnéztem rá, bólintott és újra elfordult.
Sietve elindultam hazafelé. Mi történhetett, amiért ilyen volt?
Bementem a lakásomba, bezártam az ajtót és leültem a kanapéra.

Joon

Már fél úton járhattam, mikor észrevettem, hogy valaki jön utánam. Ismerős könnyed léptek voltak, de nem tudtam rájönni, hogy ki lehet az. Nagyjából 20 méterre megpillantottam Katát, ahogy vadul integet. Gyorsan írtam neki egy üzenetet, hogy menjen haza. Félő pillantást vetett rám, mire bólintottam és elfordultam. Vártam míg lefordul az utcánkba. Amíg álltam az a személy - aki követett - is megállt. Elindultam a park felé, de inkább arra a részre, ahol sokan voltak. Megálltam és körbenéztem.
- Mir? - kérdeztem, mikor megláttam egy ismerős alakot.
- Á, szia Joon! - vigyorgott bárgyún.
- Hogy kerülsz ide?
- Csak sétálgatok..
Újra körbenéztem.

- Te.. te voltál aki követett? - érdeklődtem.
- Én nem követtelek, Joon-sshi.. - elpirult.
- Ne hívj már így! Mi a baj, Mir?
- Se-semmi..
Megforgattam a szemeimet és elhúztam messze a tömegtől, majd leültünk egy padra.
- Látom, hogy van valami bajod. Kérlek, mondd el!
- Azt nem tehetem..
- Dehogyisnem!
- De nem! Légy szíves, hagyj! - felpattant és elfutott.
Nem értem ezt a gyereket. Valami nincs rendben. De miért követett? - felálltam és hazamentem.

10. Zuhany

Kata

Miután végeztem a gombolgatással, letéptem róla a felsőjét és elhajítottam. Vigyorogva felkapott és a fürdőszobába vitt, közben össze-vissza csókolgatott. Megállt és óvatosan letett a földre. Egy mozdulattal lekapta rólam a felsőmet.
- Héé, ez az egyik kedvenc pólóm... volt. - húztam el a számat.
- Nyugi, kárpótollak. - mosolyodott el és ajkaimra tapadt.
Kezeim a nadrágjához csúsztak és az övével kezdtem el bajlódni.
- Majd én leveszem, nyugalom! - megfogta a kezeimet és elvette onnan őket.
Követtem a példáját és én is levettem a nadrágomat, majd a fehérneműket is. Beálltam a zuhanykabinba és megnyitottam a csapot. Egy másodperc múlva mellettem termett. Nekinyomott a falnak és hevesen csókolni kezdett. Egyik kezemet a derekára tettem, de lassan csupasz fenekére csúsztattam és jól megmarkoltam, mire egy kicsit belenyögött a csókba. Közelebb rántott magához és a nyakamat kezdte el ostromolni. Néhol megállt és szívogatni kezdte, majd egyszer csak hirtelen elengedett és hátat fordított.
- Baj van? - kérdeztem aggódva.
Nemlegesen megrázza fejét. Közelebb lépek hozzá és hátulról átkarolom, majd egy puszit adok az arcára. Szépen, lassan megfordul és belenéz a szemeimbe. Egyik tenyerét a derekamra teszi és újra közelebb ránt magához.
- Szeretlek! - suttogom a fülébe, majd apró csókokkal haladok lefelé.
Szegycsontjához érve abbahagytam, egy gyors pillantást vetettem rá, majd végignyaltam a bőrén, ugyanazon a szakaszon egészen az álláig.

Joon

Egy hirtelen mozdulattal leszedem róla a felsőjét.
- Héé, ez az egyik kedvenc pólóm... volt. - szomorkásan elhúzta a száját.
- Nyugi, kárpótollak. -mosolyogva megcsókolom, közben az övemet akarja kicsatolni, de nem túl nagy sikerrel.
- Majd én leveszem, nyugalom! - gyengéden elvettem onnan a kezeit.
Ő is ledobált magáról minden felesleges ruhadarabot, majd beállt a zuhany alá. A falnak döntöttem és csókolni kezdtem. Egyik kezét először a derekamra, majd a hátsófelemre csúsztatta és rendesen bele is markolt. Közelebb rántottam és most a nyakát leptem el puszikkal. Szívogatni kezdte a puha bőrt, majd váratlanul egy furcsa érzés kerített a hatalmába. Ha nem fordulok el, talán már nem élne..
- Baj van?
Nem válaszoltam, csak megráztam a fejemet. Átölelt és megpuszilta az arcomat. Megfordultam és a szemébe néztem. Olyan gyönyörű volt. Derekánál fogva még közelebb húztam magamhoz.
- Szeretlek! - suttogta a lehető legédesebb hangon.
Pici puszikat lehelt nyakamtól egészen a szegycsontomig. Ott tétovázott egy kicsit, majd végignyalt az államig. Jólesően hátrahajtottam a fejem. Utána megmosakodtunk és egy-egy törölközőt csavartunk magunk köré, majd a hálóba mentünk.
Háttal az ágyamra dőlt én pedig négykézláb fölé másztam. Mikor az arcához hajoltam kibújt alólam és a táskájához ment, amiből elővett néhány ruhát és felöltözött. Szomorúan figyeltem a tettét, majd én is előhalásztam egy boxert, magamra kaptam és bevetődtem az ágyba. Kis idő múlva Kata is mellém kúszott.

9. Kiskutya (?)

Joon

Egész nap Katával szerettem volna lenni,de nem jött össze,mert dolgoznia kellett. Elkísértem a munkahelyéig.
- Na akkor,szia! Este?
- Oké. - vigyorogtam és megcsókoltam.
Elmentem az erdő felé. Ugyanis eredetileg odaindultam futni. Ez az egy egyetlen dolog,amiért szeretek vámpír lenni. Sosem fáradok el. Még a villámnál is gyorsabban futottam. Egy másodperc se kellett,hogy odaérjek az erdőtől 10 km-re lévő tisztáshoz. A múltkori vadászat bőven elég,nem voltam éhes,de azért még is elejtettem egy nagyobb mókust. Az állatok vére nem volt oly' finom,mint az embereké,de amíg az éhségemet csillapítani tudja,tökéletes.
Nem maradtam sokáig. Az ég kezdett beborulni. Vagy csak szimplán vihar lesz,vagy megint Min Yeon akar valamit. Szóval ezért inkább hazafelé vettem az irányt. Mikor már a lépcsőház ajtajánál voltam láttam,hogy a felhők elvonulnak. Gondolom Min Yeon észrevette,hogy bármit is akar, nem érdekel.
Lezuhanyoztam,tiszta ruhát húztam és elmentem Katáért. Éppen az egyik asztalt törölgette. Észre sem vette,hogy bementem. A háta mögé osontam és átkaroltam.
- Jézusom! - pattant fel. - Szia! Megijedtem.
- Bocsii! - gyengéden megcsókoltam.
- Hmm.. semmi baj. - vigyorgott rám.
- Mikor végzel?
Ránézett a faliórára.
- Háát.. negyed óra kb. - húzta el a száját.
- Megvárlak. - adtam egy puszit puha arcára és leültem.
Figyeltem,ahogy könnyedén mászkál fel-le az asztalok között. Néha rám pillantott és rögtön el is pirult,bár nem értem miért. Zavarta,hogy néztem,ahogy dolgozik?

Kata

Eljött velem az étteremig.
- Na akkor,szia! Este? - kérdeztem tőle vidáman.
- Oké. - mosolygott és adott egy csókot.
Besiettem az öltözőbe,ahol letámadott az egyik kolléganőm.
- Az a pasi Lee Joon volt? - kérdezte szúrós teikntettel.
Ha azt mondom,igen,szerintem itt helyben kivégez.
- Kicsoda? Az a barátom volt,igen. De a neve egyáltalán nem Lee Joon. - hazudtam.
- Pedig hasonlít..
- Hát az lehet,de nem ő az. Én meg egy idol?
- Igazad van. Az képtelenség. - vihogva átöltözött és elment.
Ez a lány beteg. Na mindegy. Áthúztam én is a munkaruhámat és nekiálltam dolgozni.
Ma elég sok vendég volt,ezért kifáradtam. Nem igazán tudtam már figyelni semmire sem. Arra eszméltem fel,hogy valaki hátulról átölel.
- Jézusom! - hirtelen ugrottam egyet. - Szia! Megijedtem.
- Bocsii! - mondta édesen és megcsókolt.
- Hmm.. semmi baj. - mosolyogtam,mert jól esett a csókja.
- Mikor végzel?
Vetettem egy pillantást az órára.
- Háát.. negyed óra kb. -közöltem szomorkásan.
- Megvárlak. - kaptam egy puszit és leült az egyik asztalhoz.
Miközben a rendeléseket vittem ki,néha-néha rápillantottam. Folyton engem bámult. Már annyira,hogy zavarba jöttem tőle. Mikor végeztem gyorsan visszahúztam a ruhám és rohantam is ki. Joon már nem volt bent.
- Szia! - köszöntem oda egy másik munkatársamnak,akivel ma egy műszakban voltunk.
Halkan visszamotyogott valamit,vagy nem,mert olyan sebesen jöttem ki az épületből,hogy nekilöktem az ajtót egy fiúnak.
- Jajj,ne haragudj!
- Semmi baj. - vigyorgott rám.
Joon is ott volt. Odamentem hozzá és belekaroltam.
- Ő itt Seungho amúgy. - mutat a mellette álló férfira.
- Szia! És bocsi még egyszer. - mondtam elvörösödve. - De azt hiszem már találkoztunk. Hozzám csengetettek.
- Ó,igen! - nevetett fel. - És semmi baj,már mondtam.
Zavartan bólintottam. Váltottak még pár szót Joonal. Közben elbambultam.
- Szia Kata! - integetett a szemem előtt Seungho.
- Jajj.. izéé,szia!
Hazafelé úton elmeséltem,hogy mit mondott a munkatársam. Joon csak hangosan nevetni kezdett.

Joon

Amíg az öltözőben volt kisétáltam az utcára,ahol Seunghoba botlottam.
- Na szevasz! - köszöntem rá.
- Héé! Szia. - bárgyún vigyorgott vissza rám. - Mit csinálsz errefelé?
- Várom Katát. - újságoltam boldogan.
- Őőő..  a barátnőd? - kérdezte döbbenten.
- Nem,a kiskutyám. - kacsintottam és megveregettem a vállát.
Mielőtt válaszolhatott volna,Kata jött nagy hévvel és nekinyomta az ajtót.
- Jajj,ne haragudj!
- Semmi baj.
Odajött mellém és belém karolt.
- Ő itt Seungho amúgy. 
- Szia! És bocsi még egyszer. De azt hiszem már találkoztunk. Hozzám csengetettek.
- Ó,igen! - idiótán felvihogott. - És semmi baj,már mondtam.
Utána megbeszéltük még a holnapi próbát,majd közölte,hogy most már megy.
Útközben Kata elmesélte a napját,amin jókat kacagtam. Mikor felértünk a lakásaink elé,megálltunk középen, a két ajtó között és egymásra néztünk. Megfogtuk egymás kezét. Kis csend után elkezdett magában motyogni.
- Hmm.. akkor hozzád megyünk. - nevetett. - Beugrom pár cuccomért és megyek is. - elengedte a kezem.
5 perc se kellet,egy táskával a kezében újra kijött. Kinyitottam a zárat és bementünk a lakásomba. Letette a cuccát a fotelbe és odaballagott hozzám. Lassan kezdte gombolgatni az ingemet.
- Mit csinálsz? - érdeklődtem kacarászva.
- Elmegyünk fürdeni.
- Én már...
- Cccsshh! - mutatóujját a számra tette.
 Mikor kigombolta a felsőmet,lehúzta rólam és eldobta. Mosolyogva a feneke alá nyúltam és felemeltem. Lábait átkulcsolta a derekamon. Bementem vele a fürdőbe,közben ahol értem csókoltam.                                                                            

8. Igazság

Joon

Reggel,amint mozgolódást hallottam Katánál,átmentem.
- Szia! Ne haragudj,hogy tegnap úgy elrohantam.
- Szia! - átölelt. - Inkább te ne haragudj rám! Nem tudtam. - sütötte le a szemeit.
- Ugyan. - megpusziltam a homlokát.
- Öhm.. tegnap rákerestem a szellemlányra,Min Yeon-ra.
- Honnan tudod a nevét? - kérdeztem döbbenten.
- Megint itt volt.. és megkérdeztem. Szóval rákerestem és azt írták,hogy van aki azt állította,hogy vámpírtámadás érte. - egy kis ideig hallgatott. - Szerinted... Szerinted lehetnek vámpírok?
- Nem tudom. Miért fontos ez?
- Hát.. mindegy.
- Ne gondolj ilyenekre. Vámpírok nem léteznek. - átkaroltam.
- Oké.. - motyogta.
Adtam egy puszit az arcára és visszamentem a lakásomba.
Ez már több a soknál. Min Yeon direkt mondta meg a nevét,mert tudta,hogy Kata rá fog keresni. Most az izgatja a legjobban,hogy léteznek-e vámpírok. Mi van,ha utána néz  a vámpíroknak is? Előbb-utóbb rá fog jönni,hogy miért viselkedem néha olyan furcsán. A fenébe,Min Yeon!

Kata

Felkeltem és a fürdőbe igyekeztem,mikor csengettek. Ki lehet az ilyen korán?
Az ajtóban Joon állt.
- Szia! Ne haragudj,hogy tegnap úgy elrohantam. - kezdte azonnal-
- Szia! - átöleltem. - Inkább te ne haragudj rám! Nem tudtam.
- Ugyan. - nyomott egy puszit a homlokomra.
- Öhm.. tegnap rákerestem a szellemlányra,Min Yeon-ra.
- Honnan tudod a nevét? - kérdezte nagy szemekkel.
- Megint itt volt.. és megkérdeztem. Szóval rákerestem és azt írták,hogy van aki azt állította,hogy vámpírtámadás érte. - vártam egy kicsit. - Szerinted... Szerinted lehetnek vámpírok?
- Nem tudom. Miért fontos ez?
- Hát.. mindegy.
- Ne gondolj ilyenekre. Vámpírok nem léteznek. - karolt át.
- Oké.. - motyogtam és kaptam egy újabb puszit az arcomra.
Azért érdekes. A szellem mindig azt mondja,hogy ne bízzak meg valakiben,mert az egy szörnyeteg. Akkor tényleg egy vámpír ölhette meg? De ki az a "szörnyeteg"? Joon? Az kizárt. Ő nem lehet vám.. Állj! Múltkor azt mondta,nem tud aludni. A vámpírok nem is szoktak aludni,de hát van mikor én sem tudok aludni,na! Mikor a sebemről beszéltem neki elfordult,majd elrohant és azt mondta,hogy nem bírja a vért. Bár így visszaemlékezve,mielőtt elfordította a fejét a szemszíne mintha sötétebbé vált volna. De miért is rakta a szája elé a kezét? Nem értek semmit sem! Elegem van!
Bementem a hálóba és ruhát kerestem,mikor az ablak kicsapódott és egy papír szállt be rajta.
"Ügyes! Jó úton haladsz. Lassan rájössz mindenre."  Az ablakhoz rohantam és kinéztem rajta,de képtelenség,hogy valaki felmásszon és behajítsa ezt a cetlit. Miért is vagyok ügyes? És mire jövök rá? Ez nekem már túlságosan magas.

Joon

Átöltöztem egy kényelmes cuccba,hogy lemegyek az erdőbe futni. Már a lépcsőház alján voltam,mikor hallottam,hogy Kata trappol lefelé.
- Joon! - kiáltotta a nevemet.
- Igen?
- Kérlek! Beszélni szeretnék veled.
- Hát mondd!
- De nem itt,gyere fel!
Újra felmentünk,be a nappalijába.
- Ne haragudj meg rám,kérlek! De azon gondolkodtam,hogy kire érti a lány a szörnyeteget. Igazából egy barátom sincs rajtad kívül a városban. A munkatársam kedves,meg minden,de mégse mondom barátnak.
- Igen?
- Szóval nem tudom a lány kire gondol,de csak rád értheti. De te nem vagy az. Viszont sose tűnsz fáradtnak,se nyúzottnak. A vámpírok meg ugye nem is alszanak. Azt mondtad nem bírod a vért és azt is láttam tegnap,hogy a szemed sötétebbé vált. Ma miután elmentél elkezdtem filózni,majd egy kis papír repült be az ablakomon,amin ez állt. "Ügyes! Jó úton haladsz. Lassan rájössz mindenre."
- Tehát azt mondod,hogy szerinted én vámpír vagyok?
- Nem! Vagyis nem tudom.
- Mit tennél,ha azt mondanám,hogy ez igaz?
- Nem tudom. Ledöbbennék.
- Félnél tőlem?
- Lehet. Nem tudom. Jesszus Lee Joon! Miért kérdezel ilyeneket? Tudom,hogy hülyeség az egész. Ne haragudj!
Álltam és vártam egy kicsit. Hát egyszer úgy is megtudja. Vagy én mondom el az igazat,vagy Min Yeon beszéli tele a fejét hazugságokkal.
- Kata! Ez nem hülyeség. Jól gondoltad.
- Tudom. Bocsá... Hogy mi? - ijedten hátrált egy kicsit.

Kata

Láttam,hogy Joon el akar menni,ezért utánafutottam. Ez már nekem magas. Muszáj rákérdeznem különben megőrülök. Felhívtam a lakásomba. Leültünk és elmondtam mindennt,amin nem rég törtem a fejem.
- Tehát azt mondod,hogy szerinted én vámpír vagyok? - kérdezte csak úgy lazán. Semmi meglepődés vagy döbbenet.
- Nem! Vagyis nem tudom.
- Mit tennél,ha azt mondanám,hogy ez igaz?
- Nem tudom. Ledöbbennék.
- Félnél tőlem?
- Lehet. Nem tudom. Jesszus Lee Joon! Miért kérdezel ilyeneket? Tudom,hogy hülyeség az egész. Ne haragudj!
Egy kis ideig némán állt.
- Kata! Ez nem hülyeség. Jól gondoltad.
- Tudom. Bocsá... - Várj! Azt mondta,hogy NEM hülyeség? - Hogy mi? - automatikusan hátrébb léptem egyet.
Megint egy kis csend következett.
- Hogy érted?
- Ígérj meg nekem valamit! - bólintottam. - Ne kürtöld világgá. Nem baj,ha elítélsz. Ha nem akarsz többé látni,megértem.
- Mondd! - utasítottam.
- Igen,vámpír vagyok.
Azt hiszem mindjárt összeesek.
Mindent elmondott. Hogyan kapcsolódik ide Min Yeon és hogy már nem az aki volt. Megváltozott. Már nem szörnyeteg,ahogyan azt a szellemlány állítja. Lábaim a földbe gyökereztek. Nem tudtam se mozdulni,se megszólalni.
- Éreztem,hogy ez lesz. Semmi baj,akkor elmegyek. Nem zavarlak többet,így remélem Min Yeon sem. - hátat fordított és az ajtó felé indult.
- Joon!  odarohantam és hátulról átkaroltam. - Ne menj! Én szeretlek! Lehetsz bármi,én szeretlek!
óvatosan megfordult. Egy ideig némán meredtünk egymásra,majd közelebb hajolt és megcsókolt.
- Én is szeretlek! Sosem bántanálak,esküszöm! Megtanultam uralkodni magamon,ha nem így lenne,nem járnék emberek között.
- Hiszek neked! - mondtam és megcsókoltam.

7. Csak legendák

Joon

Várakoztam. Az eső pedig egyre jobban szakadt. Közben megcsörrent a telefonom.
- Nem tudom ki az,aki szórakozik velem,de ez az egész nagyon rossz vicc. Félek! - hadarta idegesen Kata.
- Mi történt?
- Nem rég. A lépcsőházban. A falon. Vérrel volt írva. Egyre kisebb betűkkel.
- Micsoda?
- Szörnyeteg. - hallottam a hangján,hogy mindjárt sírni fog.
- Nyugodj meg,kérlek! Most van egy ksi dolgom,de este átmegyek. Jó?
- Jó.
Amint letettem a telefont megjelent előttem min Yeon. Gúnyosan kacagott.
- Mi a fene bajod van? Miért nem tudod békén hagyni? Ha akarsz valamit,nekem mondd!
- Jajj,de hát így izgalmasabb! - vihorászott tovább.
- Mondd meg,hogy mit akarsz! - üvöltöttem,mire végre komoly arcot vágott.
- Hát,igazából téged. De mivel azt már nem lehet,beérem azzal,hogy élete végéig kísértem a kis barátnődet. - vihogott újra és eltűnt.
Ordítottam,ahogy csak a torkomon kifért. Az eső elállt,az ég is kitisztult. A nap is kisütött lassan.

Kata

Besiettem az öltözőbe és tárcsáztam Joon számát.
- Nem tudom ki az,aki szórakozik velem,de ez az egész nagyon rossz vicc. Félek! -mondtam gyorsan a telefonba.
- Mi történt? - kérdezte.
- Nem rég. A lépcsőházban. A falon. Vérrel volt írva. Egyre kisebb betűkkel.
- Micsoda?
- Szörnyeteg. - mondtam könnyeimmel küszködve.
- Nyugodj meg,kérlek! Most van egy ksi dolgom,de este átmegyek. Jó?
- Jó. - vettem egy mély levegőt és leraktam a telefont.
Sietve átöltöztem és nekiálltam dolgozni. Ma sem volt valami nagy forgalom,de egész nap kapkodtam,meg idegeskedtem,így sikeresen eltörtem egy poharat. Amikor a szilánkokat szedegettem elvágtam vele az ujjam. Rögtön kibuggyant a vérem,majd lüktetni kezdett a vágás helye. Gyorsan elláttam magam,bekötöztem a sebemet és mentem vissza melózni.

Otthon gyorsan megfürödtem,átöltöztem és leültem az bejárattal szemben lévő fotelba. Az ujjam még mindig sajgott. Mikor csengettek,azonnal felpattantam és mentem ajtót nyitni.
- Szia! - ugrottam Joon nyakába.
- Szia! Minden rendben? - szorosabban hozzásimultam. Olyan jó illata volt.
- Most már igen.
Adott egy puszit és behívtam. Elmeséltem neki,hogy hogyan is történt ez az egész. Megmutattam neki a munkahelyi kis balesetemet is,mire csak elfordult és az egyik kezét a szájára tapasztotta.
- Mi a baj? - végigsimítottam a karján. - Nem bírod a vért? - kérdeztem,mire nemlegesen megrázta a fejét. - Jajj,sajnálom! Nem tudtam. Bocsánat!
- Semmi baj.. Ne haragudj,de én most megyek. Majd beszélünk. - amint kimondta,már el is tűnt.
Hát ez elég bizarr volt. Ennyire nem bírja a vért? Ahj,én olyan hülye vagyok.. - sóhajtottam és elővettem a laptopomat. Gondoltam rákeresek a neten,hogy mit írnak a szellemekről. Csak mindenféle buta históriát találtam. Ezért lecsuktam a laptopomat és elfeküdtem a kanapén.

Joon

Utálom,mikor tehetetlen vagyok. És most tényleg nem tudtam mit tenni. Min Yeon szellem. Még egyszer nem tudom megölni. De kell legyen valami,amivel meg tudom tenni újra. Dühömben beleütöttem egy fába,ami azonnal kettérepedt. Szinte a teljes napot az erdőben töltöttem. Egy részt nem volt kedvem emberek közé menni,másrészt már éhes voltam.
Első utam Katához vezetett. Ahogy kitárta az ajtót,ínycsiklandó szag csapott meg.
- Szia! - rögtön átkarolt.
- Szia? Minden rendben?
- Most már igen. - mondta édesen,majd adtam egy puszit a fejére.
Elmondta,hogy mi volt reggel. Utána még azt is közölte,hogy mi történt a munkahelyén. Tehát ez volt az. A vér szagát éreztem. Kata vérét. Hirtelen elfordítottam a fejem,mert éreztem,hogy a szemeim barnából éjfeketévé válnak. Kezemet a szám elé kaptam és próbáltam valami másra gondolni.
- Mi baj? Nem bírod a vért? - érdeklődött,mire én megráztam a fejem. - Jajj,sajnálom! Nem tudtam. Bocsánat!
- Semmi baj.. - motyogtam. -  Ne haragudj,de én most megyek. Majd beszélünk. - azzal ki is rohantam a házából.
Annyira finom illata volt. Hiába voltam vadászni,a vére illata annyira csábító,hogy alig tudtam magamon uralkodni. De szerencsére még időben leléptem,ha még egy kicsit maradok.. Jó,nem érdekel. Nem gondolok semmi rosszra. Eljöttem és nem történt semmi! Csak erre.
Csak fel-le mászkáltam a házban,nem tudtam nyugton maradni.

Kata

Arra riadtam fel,hogy valami jéghideg hozzáér a karomhoz. A szellemlány volt az.
- Mit akarsz tőlem? Hagyj békén! Egyáltalán ki vagy te?
Hangosan felnevetett.
- Hogy mit akarok tőled,az legyen az én titkom. És a nevem Min Yeon. Most boldog vagy? Már tudod,hogy ki vagyok? - kérdezte gúnyosan.
- Hagyj békén! - üvöltöttem,majd újabb hangos kacarászás közben eltűnt.
Nem értettem miért pont engem zaklat ez a Min Yeon. Felnyitottam a laptopomat és bepötyögtem a nevét a keresőbe,hátha megtudok róla valamit. Azt írták,hogy 2000-ben halt meg. A lakásában holtan talált rá az egyik szomszédja. A nyakán egy furcsa seb volt. Egyesek azt állították,hogy állattámadás. Volt akik azt,hogy.. Hogy mi? Mi az,hogy vámpírtámadás? Vámpírok Szöulban? Az lehetetlen. Vámpírok egyáltalán nem is léteznek... Vagy mégis? Rákerestem. Erre is csak hülye legendákat adott ki. Semmi értelme. Inkább elmentem fürdeni,utána pedig aludni.